Film

Parker

  • - kg -
  • 2013. április 14.

Film

A kémialaborba kivezényelt évismétlők kíváncsiságával vártuk, hogy milyen reakció jön létre, amikor a hollywoodi lombikokban összeöntik Richard Starkot (született: Donald E. Westlake) Jason Stathammel. A Parker-történeteket A szállítóval! Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Néhány év, és biztosan életrajzi mozi készül arról, aki ezt kifundálta. De nem is neki jár az életműoszkár, hanem annak, aki nem Luc Besson valamelyik másodasszisztensére, hanem egy Taylord Hackford nevű, a filmkészítést már évtizedek óta gyakorló hollywoodi szakira bízta a megvalósítást. Ha jól számoltuk, két megközelítés létezik: az egyik, amikor az épkézláb mozifilmek, a másik, amikor Jason Statham munkássága felől közelítünk. Az első esetben azt mondhatjuk, hogy Hackfordnak kellemes közepesre sikerült feltornáznia a komoly morális kóddal rendelkező, s még jó, hogy csőbe húzott, s még jó, hogy az őt csőbe húzó parasztokon bosszút álló Parker nevű ponyvahős moziját. S mindezt úgy, hogy Statham semmit sem lazított mimikáján, legfeljebb többet szálkásított a drámai hatás kedvéért, ám még egy ilyen kétfunkciós, lő+morózus hőssel is sikerült egy hangulatos, cowboykalapos Palm Beach-i keménykedést összehozni. Akik pedig az Elmore Leonard-kapcsolatot keresnék az Elmore Leonarddal sokszor együtt emlegetett Stark/Westlake-adaptációban, azoknak egy szép testet kínál e film: Jennifer Lopez lankái és emelkedői a jó emlékű Mint a kámfort és persze önmagukat hivatottak megidézni.

Ja, igen, a Statham-filmek felől nézve pedig a Parker egy remekmű.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.