A kémialaborba kivezényelt évismétlők kíváncsiságával vártuk, hogy milyen reakció jön létre, amikor a hollywoodi lombikokban összeöntik Richard Starkot (született: Donald E. Westlake) Jason Stathammel. A Parker-történeteket A szállítóval! Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Néhány év, és biztosan életrajzi mozi készül arról, aki ezt kifundálta. De nem is neki jár az életműoszkár, hanem annak, aki nem Luc Besson valamelyik másodasszisztensére, hanem egy Taylord Hackford nevű, a filmkészítést már évtizedek óta gyakorló hollywoodi szakira bízta a megvalósítást. Ha jól számoltuk, két megközelítés létezik: az egyik, amikor az épkézláb mozifilmek, a másik, amikor Jason Statham munkássága felől közelítünk. Az első esetben azt mondhatjuk, hogy Hackfordnak kellemes közepesre sikerült feltornáznia a komoly morális kóddal rendelkező, s még jó, hogy csőbe húzott, s még jó, hogy az őt csőbe húzó parasztokon bosszút álló Parker nevű ponyvahős moziját. S mindezt úgy, hogy Statham semmit sem lazított mimikáján, legfeljebb többet szálkásított a drámai hatás kedvéért, ám még egy ilyen kétfunkciós, lő+morózus hőssel is sikerült egy hangulatos, cowboykalapos Palm Beach-i keménykedést összehozni. Akik pedig az Elmore Leonard-kapcsolatot keresnék az Elmore Leonarddal sokszor együtt emlegetett Stark/Westlake-adaptációban, azoknak egy szép testet kínál e film: Jennifer Lopez lankái és emelkedői a jó emlékű Mint a kámfort és persze önmagukat hivatottak megidézni.
Ja, igen, a Statham-filmek felől nézve pedig a Parker egy remekmű.
Forgalmazza a Pro Video
