rés a présen

A húszéveseké a világ

Horváth György fesztiváligazgató

  • rés a présen
  • 2013. április 29.

Film

rés a présen: Mi indított a Titanic fesztivál megszervezésére?

Horváth György: 1992 őszén a londoni filmfesztiválon belém hasított a gondolat, hogy Budapesten nincs filmfesztivál. Akkor a Filmintézet és Filmarchívumban dolgoztam, próbáltam kitalálni, hogy is kellene elindítani. Perlaki György ügyvéd barátom, aki sajnos már nem él, segített létrehozni az alapítványt, írógépen írtam az első leveleket, a faxkészülék az ágyamtól pár méterre szólt, hogy tudjak éjjel is válaszolni, ha kell.

rap: A fesztivál eltelt húsz évében mi változott?

HGY: Az első Titanic Filmfesztivált egy helyszínen rendeztük, a Toldi moziban 1993 októberében, és a legelső film - a Kjú Dzsű története - Zsang Jimou rendezése volt. A nyitóesten Balassa Péter esztéta mondta a köszöntőt, s a kópiát csak röviddel a vetítés megkezdése előtt tudtam a Toldiba juttatni. Mára 5 helyszín, egész éves előkészítés és az utolsó hetekben 23 fős stáb dolgozik rengeteg önkéntessel és segítővel kiegészítve. Talán a fesztiválnak is köszönhető, hogy idővel bátrabb lett a hazai filmforgalmazás. Peter Greenaway, Mathieu Kassovitz, Dzsafar Panahi, a Quay fivérek, Baltasar Kormákur, Roy Andersson, Volker Schlöndorff vagy Guillermo del Toro feltűnése a fesztiválon örökre emlékezetes marad. A legnagyobb hiba, hogy nem lehet egy helyen megvenni a jegyeket az összes filmre vagy helyszínre. Viszont megvan a távlati cél: ezt megoldani. Szerintem a 40.-re meglesz.

rap: Az április 5-én kezdődő huszadik fesztiválnak mi lesz a tematikája?

HGY: Idén 10 film indul a versenyben, a többit szekciókba szerkesztettük. Az Ír szekció és a Staropramen sörkorcsolyák szekció cseh filmjei az adott ország legjobb alkotásait mutatják be. Újdonság a Sötét oldal válogatás mellett a Napos oldal 6 filmes blokkja. Északi fények (skandináv filmek) nélkül már nem is mernénk elindulni a filmvilágba, és nem lenne a Titanic fesztivál igazi a Zene mindenkinek szekció nélkül.

rap: Mik lesznek a fesztivál kiemelt programjai?

HGY: A nyitó- és a záróest, a találkozás a nemzetközi zsűrivel és a rengeteg közönségtalálkozó. Minden infó ott van a titanicfilmfest.hu oldalon.

rap: Mik a személyes kedvenceid?

HGY: Annyi különlegesség volt már itt, de mindig megdöbbent, milyen ereje van a jó dokumentumfilmeknek. Errol Morris A háború ködében (The Fog of War) című filmjéből értettem meg sok mindent Amerikáról és a világpolitikáról.

rap: Kik azok a partnerek, munkatársak, akiknek a legtöbbet köszönhetsz?

HGY: Az évek során számos barátra leltem, rengeteg bátorítást és segítséget kaptam. A legelső években Viveca Abrahams volt a meghatározó, aki a British Council munkatársaként nagyon sokat tett a város kulturális életéért, és nekem is irányt mutatott. Néha abban reménykedem, hogy váratlanul újból összefutunk egy villamoson. Amióta nincs közöttünk, szembesültem azzal, hogy nekem kellene másokat elindítanom a jó úton. Klassz lenne egy adag angolos jó modort elterjeszteni. Ezúton szeretném megköszönni valamennyi kultúrintézetnek és külképviseletnek, amelyek az évek során kiálltak a Titanic Filmfesztivál mellett.

rap: Ha nem sikerül létrehozni az első fesztivált, akkor most mit csinálnál?

HGY: Talán Angliában dolgoznék, és azon töprengenék, miért nem akar valaki Budapesten egy filmfesztivált szervezni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.