tévésmaci

A halfejű fijú

  • tévésmaci
  • 2013. április 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché látták elmúlni a hegyet, a szemük sem rebbent, olyan volt, mintha csak elolvadt volna, hogyha az idő legközelebb fagypont alá esik, újraéledjen, kinőjön, kivirágozzék. Olyan volt, mintha egy similabdákra terített zsebkendő alól a bűvész darabokban varázsolná ki a labdacsokat, a kendő (illetve hát a hegy) be-beomlott itt-ott, hogy végül kicsit gyűrötten szétterüljön az asztalon.

Ám ez se Sztupát, se Trochét nem rázta meg. Pedig a hegyet alul lombos erdő, feljebb fenyvesek, majd törpefenyő, legfelül pedig csinos hósipka borította, s ki látott már síkságon fenyvest? Ahogy rogyott össze a messziről nagy zöld kendőnek látszó hegy, úgy húzták be előbb a tüskéiket, majd az ágaikat a fenyők, úgy borultak össze a lombok, úgy csúszott lefelé a hó, mint valami lavina egy extrémül lelassított filmfelvételen. Sztupa hidegen állt a teherautó platóján, Troché lefeküdt a porba, s maga elé tűzött egy szép szál botot, az imént törte egy fiatal bodzabokorról: ahogy süllyedt a hegy, újabb és újabb rovásokat húzott rá, s az olyan sarkalatos változásokat, mint az első fák eltűnése, kis színes drótokkal jelölte. Ilyen kék, sárga, piros, zöld műanyag bevonatú rézhuzaldarabkák voltak, tán ha villanyszerelők használnak ilyet vagy műszerészek, magabiztosan fonták körbe a gyenge kis bodzabotot, ami a végére már úgy nézett ki, mint egy nagyon cifrán kidíszített, nagyméretű virágkaró. Amikor már a fenyves is kezdett ritkulni, jól látszott, hogy mi marad itt, ha végleg elmúlik a hegy. Egy nagy zöld folt a térképen, a közepén egy kisebb szétfolyó, sötét pacával, amit a feltehetően elolvadó hó hagy majd maga után. Hisz' ha a hó nem olvadna el, akkor maradna a hegy is, kicsi lenne és lapos, és csak hóhegy lenne, de nem lenne teljesen sima felület mégsem. A nagy hegy helyén egy miniáner hegy, az még veszélyes is lehet. A zöld folt sötét pacával nem veszélyes, az biztonságos. Tudják, mi nem veszélyes még? Tévézni.

Pénteken (29-én) bekezd a televíziós húsvét, jobb érzésű ember ilyenkor megnézi a film+-on (este fél kilenckor) A feláldozhatókat, amiben Stallone adja Jézust, Jason Statham meg Krisztust, s így viccelnek meg egy lányt, a magyar szinkronban ez Pest és Budaként hallatszik, de ne higgyenek a fülüknek, a Nyuszi és a Bárány ők igazából. Apropos, szinkron! Mivel a helybéli lágyszívű kritikus oly kedvesen lebeszélt, megnéztem a moziban az Úton című filmet. Nézem, nézem, azt mondja az egyik arc a vásznon, hogy: te Bögöly. Így szólította a Viggo Mortensent. Mi van? Fülelek, mint nyúl a rozsban (ugye, a húsvét miatt), oszt' megint mondja a gyerek, hogy te Bögöly, odaszólok a másik csávónak, aki még benn ült a moziba': mit mondott a paraszt? Bögöly. Lehet, hogy mindketten rosszul hallottuk, hisz az Old Bull maximum Göbölyt jelenthet, Böglyöt aligha. Nézzenek utána, de előbb hallgassák meg Csukás István alkalomhoz írott versét: Bagoly mondja bögölynek / hülye bögöly, dögölj meg! A Film Box Familyn 21.45-kor Twist Olivér lesz a remek Timothy Spallal.

Szombaton meg az m1 adja este tíztől a Twist Olivért, de nem ezt, hanem a Polanski-félét, ami sajna egy vicc, bár sokaknak tetszeni fog. A ViaSat3 Trisztán és Izoldát nyom 20.55-kor, s köszöntjük a feltámadásra készülő John le Carrét kilenckor az AXN-en A panamai szabóval, majd éjfél előtt az HBO-n folytatjuk a murit a Panamai suszter, szabó, baka, kém társaságában. A húsvét másik nagy nyertese Jane Austen, a nyuszi tojt neki egy Austint, nehéz tojás volt. Este héttől a Film Cafén Miss Austen bánata.

Vasárnap a tv2-n éjfél előtt Jane Austen magánélete. A magánélet nekem szent, oda sem nézek. Este kilenckor a magyar filmművészet egy túlértékelt darabkája, a Fotográfia a Dunáról versenyzik A pármai sonkakolostor című Gérard Philipe-telenített olasz művel.

Hétfőn jönnek az állatok: Lassie (m1), A Sakál (tv2) és 12 majom (ViaSat3). A Dunán meg Londonban, sej, van számos utca.

Szerdán Sörgyári capriccio (Duna) - de eljárt felette az idő! Emberek, vegyék észre: a tévézés is a múlté.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.