tévésmaci

A halfejű fijú

  • tévésmaci
  • 2013. április 29.

Film

Amikor Sztupa és Troché látták elmúlni a hegyet, a szemük sem rebbent, olyan volt, mintha csak elolvadt volna, hogyha az idő legközelebb fagypont alá esik, újraéledjen, kinőjön, kivirágozzék. Olyan volt, mintha egy similabdákra terített zsebkendő alól a bűvész darabokban varázsolná ki a labdacsokat, a kendő (illetve hát a hegy) be-beomlott itt-ott, hogy végül kicsit gyűrötten szétterüljön az asztalon.

Ám ez se Sztupát, se Trochét nem rázta meg. Pedig a hegyet alul lombos erdő, feljebb fenyvesek, majd törpefenyő, legfelül pedig csinos hósipka borította, s ki látott már síkságon fenyvest? Ahogy rogyott össze a messziről nagy zöld kendőnek látszó hegy, úgy húzták be előbb a tüskéiket, majd az ágaikat a fenyők, úgy borultak össze a lombok, úgy csúszott lefelé a hó, mint valami lavina egy extrémül lelassított filmfelvételen. Sztupa hidegen állt a teherautó platóján, Troché lefeküdt a porba, s maga elé tűzött egy szép szál botot, az imént törte egy fiatal bodzabokorról: ahogy süllyedt a hegy, újabb és újabb rovásokat húzott rá, s az olyan sarkalatos változásokat, mint az első fák eltűnése, kis színes drótokkal jelölte. Ilyen kék, sárga, piros, zöld műanyag bevonatú rézhuzaldarabkák voltak, tán ha villanyszerelők használnak ilyet vagy műszerészek, magabiztosan fonták körbe a gyenge kis bodzabotot, ami a végére már úgy nézett ki, mint egy nagyon cifrán kidíszített, nagyméretű virágkaró. Amikor már a fenyves is kezdett ritkulni, jól látszott, hogy mi marad itt, ha végleg elmúlik a hegy. Egy nagy zöld folt a térképen, a közepén egy kisebb szétfolyó, sötét pacával, amit a feltehetően elolvadó hó hagy majd maga után. Hisz' ha a hó nem olvadna el, akkor maradna a hegy is, kicsi lenne és lapos, és csak hóhegy lenne, de nem lenne teljesen sima felület mégsem. A nagy hegy helyén egy miniáner hegy, az még veszélyes is lehet. A zöld folt sötét pacával nem veszélyes, az biztonságos. Tudják, mi nem veszélyes még? Tévézni.

Pénteken (29-én) bekezd a televíziós húsvét, jobb érzésű ember ilyenkor megnézi a film+-on (este fél kilenckor) A feláldozhatókat, amiben Stallone adja Jézust, Jason Statham meg Krisztust, s így viccelnek meg egy lányt, a magyar szinkronban ez Pest és Budaként hallatszik, de ne higgyenek a fülüknek, a Nyuszi és a Bárány ők igazából. Apropos, szinkron! Mivel a helybéli lágyszívű kritikus oly kedvesen lebeszélt, megnéztem a moziban az Úton című filmet. Nézem, nézem, azt mondja az egyik arc a vásznon, hogy: te Bögöly. Így szólította a Viggo Mortensent. Mi van? Fülelek, mint nyúl a rozsban (ugye, a húsvét miatt), oszt' megint mondja a gyerek, hogy te Bögöly, odaszólok a másik csávónak, aki még benn ült a moziba': mit mondott a paraszt? Bögöly. Lehet, hogy mindketten rosszul hallottuk, hisz az Old Bull maximum Göbölyt jelenthet, Böglyöt aligha. Nézzenek utána, de előbb hallgassák meg Csukás István alkalomhoz írott versét: Bagoly mondja bögölynek / hülye bögöly, dögölj meg! A Film Box Familyn 21.45-kor Twist Olivér lesz a remek Timothy Spallal.

Szombaton meg az m1 adja este tíztől a Twist Olivért, de nem ezt, hanem a Polanski-félét, ami sajna egy vicc, bár sokaknak tetszeni fog. A ViaSat3 Trisztán és Izoldát nyom 20.55-kor, s köszöntjük a feltámadásra készülő John le Carrét kilenckor az AXN-en A panamai szabóval, majd éjfél előtt az HBO-n folytatjuk a murit a Panamai suszter, szabó, baka, kém társaságában. A húsvét másik nagy nyertese Jane Austen, a nyuszi tojt neki egy Austint, nehéz tojás volt. Este héttől a Film Cafén Miss Austen bánata.

Vasárnap a tv2-n éjfél előtt Jane Austen magánélete. A magánélet nekem szent, oda sem nézek. Este kilenckor a magyar filmművészet egy túlértékelt darabkája, a Fotográfia a Dunáról versenyzik A pármai sonkakolostor című Gérard Philipe-telenített olasz művel.

Hétfőn jönnek az állatok: Lassie (m1), A Sakál (tv2) és 12 majom (ViaSat3). A Dunán meg Londonban, sej, van számos utca.

Szerdán Sörgyári capriccio (Duna) - de eljárt felette az idő! Emberek, vegyék észre: a tévézés is a múlté.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.