Interjú

„Sehol nem tartunk”

Paolo Genovese filmrendező

Film

Fél Európa filmesei sorban állnak, hogy elkészíthessék az elmúlt évek legnagyobb olasz kasszasikerének, a Teljesen idegeneknek a remake-jét. Amerikában ugyan Harvey Weinstein botránya és csődje lassítja egyelőre a vállalkozást, de már Leonardo DiCaprio és Robert De Niro is bejelentkezett producernek – nálunk Goda Kriszta rendezésében készül a magyar változat, BUÉK címmel. Az A Hely című filmje bemutatójára a közeli napokban Budapestre látogató Paolo Genovesét a commedia all’italianáról és a démonairól kérdeztük.

Magyar Narancs: Korábban kifejezetten fájlalta, hogy a filmkomédiáival nemigen jutott az olasz csizmán túlra. Ehhez képest a Teljesen idegenekre hét ország máris lecsapott.

Paolo Genovese: Szinte mindenkinek van legalább egy mobilkészüléke, minimum egy titka meg baráti köre. Ennyi elégnek bizonyult ahhoz, hogy speciális effektek, földrajzi vagy társadalmi korlátok nélkül mindenütt megértsék a filmemet. Importálható árucikket sikerült gyártanom anélkül, hogy bármi újat feltaláltam volna.

MN: Három baráti házaspár és egyedülálló barátjuk, mondván, nincsenek titkaik egymás előtt, a vacsoraasztalnál kiteszik a telefonjukat, s együtt hallgatják meg a kihangosított hívásokat, olvassák el a bejövő üzeneteket. Honnan a film alapjául szolgáló játék ötlete?

PG: Eredetileg az olaszok titkos életéről akartam forgatni. De ahogy ötletelni kezdtünk a társaimmal, beugrott a mobiltelefon, mint egy viszonylag új eszköz, ami teljesen átrajzolja az embe­rek közti kommunikációt, a kapcsolatteremtést; ez a ma emberé­nek titkos fegyvere, fekete doboza. Hirtelen bevillant egy közeli barátom története. Motorbaleset érte, a felesége találta meg a mobilját, és mire a kórházba értek, szakítottak. A készülékből értesült arról, hogy a férje megcsalja. A külvilág felé tökéletes képet sugalló házaspár esetéből szőttem tovább a kollektív analízis dramedyjét. Vittorio De Sica mondását nagyon igaznak érzem: a mozik tele vannak, a templomok üresek, mert az emberek a moziban szeretnek gyónni.

MN: Milyen titkokat nem mert érinteni az egymás előtt lelepleződő barátok életében?

PG: A politikával, az üzleti élettel, a korrupcióval vagy a rasszizmussal kapcsolatos történetek szándékoltan kimaradtak. A valóságban elég nagy dózisban kapunk belőlük. Nem tartottam lényegesnek, hogy valakiről kiderüljön, hogy neonáci, másvalakiről, hogy egy vallási szekta tagja. A legszorosabb, intim viszonyrendszerekre fókuszáltam. Személyes tapasztalatom, hogy mennyire nem ismerjük azokat, akik állítólag közel állnak hozzánk. De végső soron magunkat sem ismerjük.

MN: A kollektív önvizsgálat vonalán haladt az A Hely című filmjével is. A komédia műfajától eltávolodva kockáztatni akart?

PG: Arra gondoltam, a Teljesen idegenek után inkább tető alá hozok egy merész tévedést, mint egy banális filmet. Nem azt kell megadni a közönségnek, ami tutira tetszeni fog neki, hanem azt, amiről még nem is tudja, hogy köze van hozzá.

MN: A kísértés foglalkoztatta a titokzatos férfi alakjában, aki bizonyos ellenszolgáltatásért teljesíti az ügyfelei legmerészebb vágyait?

PG: A The Booth and the End amerikai tévéfilmsorozatból merítettem az ötletet. Mit lennél képes megtenni azért, hogy megkapd, amire a legjobban vágysz? Tíz történetet fűztem fel arra az alaptézisre, hogy mindannyiunknak van egy sötét része, aminek gyakran nem is vagyunk a tudatában. A bennünk élő démonokról szól a film. Kísérletnek, egyfajta nyomozásnak szántam a lelkünk állapotáról. Az etika megkerülhetetlen, égető téma manapság, amikor a pénz, a szex, a hatalom megszerzéséről szóló sürgető vágyak, gyors kielégülések lángba borítják a világot. A szexuális visszaélésektől a terrorizmuson át a politikai botrányokig csak kapkodjuk a fejünket, közben akarva-akaratlanul ujjal mutogatunk, ítélkezünk. Bírákká lettünk, miközben a magunk megítéléséről megfeledkezünk. Mikor kérdezted meg magadtól, hogy meddig mennél el az önbíráskodásban, a csalásban, egy másik ember tönkretételében, ha azon az áron juthatsz előnyökhöz? Remélem, a közönséget szembesülésre készteti a tíz történet, és felteszi magának a vonatkozó kérdéseket.

MN: A Hely nevű kávézó lelkeket megvásárló kísértője az ördög maga?

PG: Nem lényes, hogy kicsoda. A hívők számára lehet az isten, az ateistáknak az ördög, netán a lelkiismeretünk, de leginkább a tükör, amin keresztül felfedezzük a titkos énünket.

MN: Elég sötéten látja a világot.

PG: Valóságalapú hipotéziseket gyártok. Vélhetően az életkorommal meg a világ állapotával egyenes arányban haladok a komolyabb témák felé.

MN: Ami az olasz film állapotát illeti, némi optimizmusra adhat okot, hogy az utóbbi években megint kelendő exportcikk lett.

PG: Sajnos még mindig kevés olasz film éri el azt a nézőszámot, ismertséget, amit megérdemelne. A Teljesen idegeneket több mint hatvan országban megvették, ez fantasztikus eredmény. A nemzetközi fesztiváloknak köszönhetően egyfajta reneszánszról is beszélhetünk olyan rendezők és filmek esetében, mint Paolo Sorrentino Oscar-díjas A nagy szépsége, Luca Guadagnino idei Oscar-jelölt filmje, a Szólíts a neveden, és még sorolhatnám Matteo Garrone, Gianfranco Rosi fesztiváldíjait. Mindez szép és jó, de az olasz kultúrpolitika úgymond a kirakatra fókuszál, a díjakra, így fesztiválkompatibilis filmekbe invesztál. Sehol nem tartunk a franciákhoz vagy akár a spanyolokhoz képest.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.