Film

The Workshop

  • 2018. április 1.

Film

E francia film ellene megy a trendnek. Nem elhivatott művész érkezik, hogy a hegedülés, a tánc vagy a sakk segítségével közösséget teremtsen a társadalom peremén tengődő fiatalok között, majd felfedezzen s az elkallódástól megmentsen egy halmozottan hátrányos helyzetű ifjú zsenit, a filmvégi megnyugtató katarzis előidézése céljából. Itt a leépült iparvidék nem olyan nagyon szegény, viszont nagyon munka nélküli, magukat fölöslegesnek joggal érző fiataljai egy állami finanszírozású projektben írnak közösen krimit – ami már első ránézésre is erősen pótcselekvés jellegű, ám a tévéhíradóban jól kommunikálható tevékenység. Főleg, hogy van hozzá egy jó nevű írónő, aki el is hiszi azt a sok altruista lilaságot, amit a személyiségfejlesztő ún. műhelymunkáról a kamera előtt összehord.
A csoport mint olyan, ugyanis nem működik, nem működhet. És nem a voltaképpeni főszereplő, a világban helyét nem találó, szélsőséges nézetek felé is tájékozódó fiú miatt, aki nyers erőszakról ír, mindenkit provokál és mindent megkérdőjelez, hanem azért, mert a vele felszínre kerülő konfliktusok nélküle is ott munkálnak a mélyben, s ellehetetlenítik az együttműködésen alapuló életet. Vannak műalkotások, amelyekben mindenkinek megvan a maga igazsága, s az ellentétek feloldhatatlansága maga a dráma. Itt mindenkinek a maga léthazugsága van meg, a saját, jól körülhatárolt téveszméi, szubkulturális beidegződései, reflexei – a segítőkész értelmiségi pozíciójából indító, de tanítványát végül a maga regényéhez kihasználó írónőt beleértve, aki maga is ítélkezik megértés helyett.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.