Ványa sosem engedne el – rebegi szerény moszkvai paneljában, kicsiny orosz anyaszerepében Joely Richardson, olyan átéléssel, hogy szem nem marad szárazon. A mama lánya (Jennifer Lawrence) nemrég még a Bolsoj prímabalerinája volt, de most már – a Vörös Veréb Kém-szakmunkásképző gyors elvégzése után (tanfolyamvezető: Charlotte Rampling) – a csábítás fortélyaiban jártas kémnő. A nemes brit művészfamíliából származó színésznőnek biztos felrémlett egy régi Ványa bácsi a National Theatre-ből, nekünk meg a híres Három nővér-paródia, amiben Márkus László is meggyőzőbb orosz asszony volt. Megy ez a ványázás meg a 19-es villamos a filmben; a szomorú szemű szuperkémnőt Budapestre vezénylik, hogy a Komjádi mögötti megállóban és a medenceparton csábítsa el fürdőgatyában is aggódó tekintetű amerikai kollégáját. Ebbe a világképbe nem illenek a kozmopolita CAF-ok, Jennifer csakis régi vágású 19-esek előtt mutatkozik. A régi vilik és a szürke kisegítő személyzetet (ápolókat, smasszereket) alakító magyar epizodisták előtt még jobban ragyog a színésznő, ám mindeközben felrémlik a tévésorozatok felsőbbrendűsége, mert míg itt Jeremy Irons a főorosz, kisképernyőn (pl. McMafia) már oroszok is kaphatnak többmondatos orosz szerepeket. Itt azonban még műoroszok műkeménykednek a műspájzban, idézzük is gyorsan Woody Allent: „Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.” Sajnos, a madaras ügynökthrillerek mezőnyében is hátul végez a film, itt még mindig A keselyű három napja az első.
Forgalmazza a Fórum Hungary
