Film

Vörös veréb

  • - kg -
  • 2018. április 8.

Film

Ványa sosem engedne el – rebegi szerény moszkvai paneljában, kicsiny orosz anyaszerepében Joely Richardson, olyan átéléssel, hogy szem nem marad szárazon. A mama lánya (Jennifer Lawrence) nemrég még a Bolsoj prímabalerinája volt, de most már – a Vörös Veréb Kém-szakmunkásképző gyors elvégzése után (tanfolyamvezető: Charlotte Rampling) – a csábítás fortélyaiban jártas kémnő. A nemes brit művészfamíliából származó színésznőnek biztos felrémlett egy régi Ványa bácsi a National Theatre-ből, nekünk meg a híres Három nővér-paródia, amiben Márkus László is meggyőzőbb orosz asszony volt. Megy ez a ványázás meg a 19-es villamos a filmben; a szomorú szemű szuperkémnőt Budapestre vezénylik, hogy a Komjádi mögötti megállóban és a medenceparton csábítsa el fürdőgatyában is aggódó tekintetű amerikai kollégáját. Ebbe a világképbe nem illenek a kozmopolita CAF-ok, Jennifer csakis régi vágású 19-esek előtt mutatkozik. A régi vilik és a szürke kisegítő személyzetet (ápolókat, smasszereket) alakító magyar epizodisták előtt még jobban ragyog a színésznő, ám mindeközben felrémlik a tévésorozatok felsőbbrendűsége, mert míg itt Jeremy Irons a főorosz, kisképernyőn (pl. McMafia) már oroszok is kaphatnak többmondatos orosz szerepeket. Itt azonban még műoroszok műkeménykednek a műspájzban, idézzük is gyorsan Woody Allent: „Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.” Sajnos, a madaras ügynökthrillerek mezőnyében is hátul végez a film, itt még mindig A keselyű három napja az első.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.