Film

Sing Street

  • 2016. szeptember 18.

Film

1985, Írország, gazdasági problémák, munkanélküliség, elvándorlás – a film történetének szerényen reflektált háttere. A fő kérdés: mivel hódíthatja meg a lecsúszott családból jövő, éppen egy alacsony színvonalú, ám bigott fiú-középiskolába száműzött kamasz fiú a gondoskodó és férfias lovagról, továbbá modellkarrierről álmodó, hősünknél ráadásul egy évvel idősebb tini lány szívét? Hát azzal, hogy ő egy feltörekvő rock-banda frontembere. Épp videóklipet forgatnak, kéne bele egy lány, hm? És a váratlan igen után nincs visszaút: meg kell csinálni a nem létező bandát (mint menedzser segít a fogszabályzós osztálytárs), számokat kell írni (ebben a világ elrontottságára hivatkozva szobájából ki sem mozduló, szülein élősködő, ám rock and rollban tájékozott báty nyújt útmutatást) és szerezni egy kamerát. Innentől meg sem áll a történet a zenén keresztül a lehúzó közeg béklyóitól megszabaduló fiatalember eszméléséig, előbb ösztönös, majd tudatos lázadásáig. És még a fruska is beleszeret, ha elárulhatom.

John Carneynek megy az ilyesmi, talán jobban is a kelleténél. A sikeres, még Oscart is hozó (legjobb betétdal) Egyszer óta már sokadszor ad elő horzsolásmentes popzenével fogyaszthatóbbá tett történetet hamvas ifjakról, akik megküzdenek érte, hogy színpadon állhassanak. Az író-rendező kedves, ügyes jelenetekben fogalmazza meg sokadjára a szokványos, máshonnan ismert, ill. saját kezűleg bejáratott kliséket, rokonszenvesek a szereplők, hallgathatók, bár érdektelenek a dalok. Lázadásról van szó, de valójában biztonsági játék folyik.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.