Snoblesse
„Nyolcszáz éves és posztmodern” - Dejcsics Konrád bencés szerzetes, az Arcus Temporum XII – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál igazgatója
Indul az Arcus Temporum XII – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál
(2016-08-18)
Indul az Arcus Temporum XII – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál
Kiskunhalas határában 1000 tonnányi veszélyes hulladék rothad műszaki védelem nélkül, miután az annak kezelésével megbízott céget 2013-ban felszámolták, majd kézen-közön továbbadták – így most nincs, aki jótálljon az otthagyott szemétért. A Bács-Reál Kft. ügyében eddig súlyos bírósági ítéletek születtek, és várhatóan születnek is a jövőben.
Az M. Roland-féle visszacsorgatós történetnek, amit a 168 Óra munkatársa, Rajnai Attila plankolt fel ügyesen, tulajdonképpen nincs olyan eleme, amitől ne kapkodna levegőért a legkifinomultabb műkedvelő is.
Van egy furcsa alakulata a magyar parlamentnek, egy csoport képviselő, akik valamiért pártnak nevezik magukat, de legalább 20 éve nem szavazott rájuk gyakorlatilag a kutya sem; amikor utoljára megmérettették magukat (annak is 18 éve), az egy százalékot sem érték el, de még a felet se.
Vessünk egy pillantást az ellenzék állapotára. A 2018-as kormányváltás lehetősége vagy lehetetlensége ugyanis október 2-án, a népszavazással dől el.
Hiszen még azt sem lehet pontosan definiálni, hogy mitől „jó orvos” a jó orvos.
„Az a barom bíró kimérte az egy percet. Tudja, barátom, milyen hosszú egy perc? Én tudom már.” (Esterházy Péter)
Míg a világ az olimpián vigad, a Közel-Kelet egykor egyik legcsodálatosabb városa végóráit éli. Aleppo keleti felében – amit jobbára iszlamista milíciák próbálnak megvédeni a Moszkva és Teherán támogatta kormányerők ostroma ellenében – negyedmillió civil maradt a legelemibb életfeltételek nélkül. Negyven fokban, víz és áram nélkül.
Kevés Nagyszínpad-idegenebb produkció volt a Sziget közelmúltbéli történetében, mint a Sigur Rós idei koncertje, de Noel Gallagher is kissé oda nem illőnek hat ezen az óriási területen.
Az idei Sziget legerősebb estéje, a szombat nem okoz csalódást, a várakozások teljesülnek – legyenek azok bármilyenek is.
Az elmúlt évekkel szemben idén sokkal több olyan koncert volt, amit imádtam, de most is arról írok, hogy mit láttam a koncerteken túl. Elsősorban a biztonsági kérdések érdekeltek.
Külön kormányhatározat, kényszerű helyszínváltoztatás, sűrű zivatar és érdemi tumultus is megelőzte Plácido Domingo idei második budapesti föllépését, s ha ehhez még hozzátesszük az ismert tényt, miszerint a nagy énekes immár 75 esztendős, igazán nem túlzás megkockáztatni a kijelentést: balul is sikerülhetett volna a Sportarénába átköltöztetett ingyenes koncert.
Első kötete fülszövegében írta Petri, hogy nem akar csak költő lenni. Aztán úgy esett, hogy mégis csak költő maradt; nem írt drámákat, regényeket, soha nem tért át más műfajra.
Végigjátszotta és végigverselte a huszadik század második felét. Állandó tagja volt az akkor épp Hungáriára keresztelt New York kávéház irodalmi asztaltársaságának. Létrehozója volt a költészetet népszerűsítő tévéműsornak, a Lyukasórának. Alapítója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A 88 éves költőt budai otthonában kerestük fel, hogy frissen megjelent esszékötetéről, a mindent néven nevező erotikus líráról vagy épp Illyés Gyuláról és az MMA-ról beszélgessünk.
Egyre-másra indulnak a zsebkönyvsorozatok a magyar piacon, pedig már többször temették a műfajt. Utánajártunk, kinek áll ez érdekében.
Kevés frázist ismétlünk olyan gyakran, mint a holokausztra emlékezést, a múlttal való szembenézést és a felelősségvállalást előíró imperatívuszokat.
Lehet-e az információtechnológiáról regényt írni? Kell-e? És ha már megszületett a szöveg, vajon a gyors elévülési idő miatt érdemes-e vesződni az elolvasásával?
Úgy lehet, ha példát keresnénk az idők során bizonytalan jelentésűvé, sőt kétessé vált szavakra, nemigen találhatnánk jobbat és érzékletesebbet a „közszolgálati” kifejezésnél.
Az azért már a nyolcvanas években sem számított újdonságnak (’82-t írunk, midőn a filmet a tengerentúlon bemutatják), hogy az írek a közhiedelem szerint iszákosak, s mint ilyenek ideális antihősök, ami persze csak akkor áll meg, ha szeretünk a közhelyek közt halászgatni, és szeretjük – naná, hogy szeretjük – az alkoholban pácolt, meredeken lefelé tartó pályaíveket.
A harmincas évei végén járó, ígéretes forgatókönyvírónak, Gabriel García Márqueznek 1966-ban jó éve volt: ekkor mutatták be a Tiempo de morir (Ideje meghalni) című mexikói westernfilmet, melynek Carlos Fuentes és ő írta a forgatókönyvét. Az idén fél évszázados westernről az író fiát, a jó nevű filmrendezőt, Rodrigo Garcíát kérdeztük.
Az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékének vezetőjét kérdeztük arról, hogyan zajlott a versengés az antik világban.
Sportolói ösztöndíj, több tízmillió forintos jutalmak, az érmeseknek járadék, az edzőknek havi juttatás – így ösztönöz a magyar állam a minél jobb olimpiai eredményekre.
Van, aki egész évben szenved tőle, de a többségnek inkább most okoz számos kellemetlenséget, amikor a parlagfű virágzik.
Hét éve hagyta el Magyarországot, és nincs honvágya. Izraelben nem szavazhat, itthon nem szeretne. Steiner Kristóffal a bulvármédiáról, a tel-avivi hétköznapokról és a szabadtéri szexpózokról beszélgettünk.
Hasít a közbeszerzéseken a Bástya Millenium Zrt., amelyet semmilyen botrány nem állít meg; mindig akad egy baráti önkormányzat, amelytől megrendelésre számíthat. A milliárdos bevételek mögött Kocsis Máté és Kubatov Gábor személye is felsejlik.
Hosszú az út a csúcsra, ha rock and rollt játszanál, énekelte negyven éve az AC/DC, de a Twisted Sister sokkal hitelesebben énekelhette volna.