A forgatást befejezték, az utómunkálatok megkezdődtek, a bemutatót az év végére vagy a jövő év elejére tervezik - a megközelítőleg hárommilliárd forintba kerülő, Kertész Imre Nobel-díjas regénye alapján születő Sorstalanság című film körül attól kezdve, hogy az előkészületei beindultak, kisebb petárdák és nagyobb bombák robbantak. Eltűnt milliókról, kifizetetlen munkatársakról, több hónapos leállásról, producercseréről, gyorssegélyről, jobboldali politikai befolyásról szólnak a hírek. Művészi kérdésekről azonban ritkán esik szó: Sorstalanság-ügyben igazi homályzónában járunk.
A történet
1997-ben kezdődik, amikor Barbalics Péter producer cége, a Magic Media német partnerével közösen megvásárolja a regény megfilmesítésének jogát. A filmadaptáció megszületését Kertész Imre 2002-es Nobel-díja gyorsítja fel - a német partnert, mivel az épp a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscart nyert Hontalanul Afrikában ügyeivel van elfoglalva, Barbalics kivásárolja, a jogok száz százalékban a Magic Mediához kerülnek. A kormány - a Nobel-díjtól nem függetlenül - 920 millió forintos, a magyar filmgyártásban páratlan mértékű támogatást ítél meg a filmnek (jóllehet a pénzügyminisztériumi határozat szerint ez visszatérítendő támogatásnak minősül, azaz a film forgalmazási bevételeiből az állami támogatás arányában a produkció visszafizet a Magyar Mozgókép Közalapítványnak [MMKA], mely az összeget újabb magyar filmek finanszírozására fordítja). A film teljes költségvetése 2,6, illetve 3 milliárd forint: a 920 millión kívül 300 millió érkezik a közszolgálati tévétől, 150 millió az MMKA koprodukciós alapjától, 600 000 euró az Eurimage-tól, 2 millió euró a német koprodukciós partnertől, 1,5 millió az angoltól, továbbá kisebb hozzájárulások a Soah Alapítványtól, egy olasz és egy izraeli filmes cégtől.
A forgatás
A 2003 decemberétől 2004 áprilisáig tervezett forgatás decemberben elkezdődik, ám finanszírozási problémák miatt februárban leáll, és csak májusban indul újra. A kényszerszünet alatt pletykák, hírek, álhírek, nyilatkozatok százai látnak napvilágot, kezdve attól, hogy a koprodukciós partner angol könyvelője kétszázmilliós hiányt talált, egészen addig, hogy májusban a Magyar Producerek Szövetsége kemény hangú, az MMKA-nak címzett levélben támadja meg a produkciót.
Az egyik makacs híresztelés szerint a film produceri munkálatait Barbalicstól a Kanadában élő Hámori András vette át. Ez azonban - mivel a film jogait továbbra is a Magic Media birtokolja, így a film produceri székéből Barbalics nem távolítható el - nem állja meg a helyét. A film producere a kezdetektől Barbalics - még akkor is, ha a második forgatási etap és az ezzel egybeeső MMKA revizori vizsgálat idejére (melyben egyébként minden közpénzt felhasználó magyar filmprodukciónak része van), a kialakult közhangulat miatt a producer az MMKA-nál letétbe helyezi a film jogait. Ezeket azonban - nyilatkozta Barbalics a Narancsnak - a vizsgálatok lezárásával haladéktalanul vissza fogja kapni. A hazai gyakorlat amúgy is hajlamos a rendezőt tekinteni a film gazdájának, jóllehet az esetek többségében egy film jogait a producer birtokolja. Ezért aztán a producer dönt a rendező személyéről is - Koltai tehát semmiképpen sem teheti ki Barbalicsot a produkcióból, Barbalics azonban, ha nem elégedett a rendező munkájával, jog szerint eltávolíthatja őt.
Barbalics szerint Hámori behívása a produkcióba csak annyit jelent, hogy "eggyel több tapasztalt producere lett a filmnek", melynek a külföldi partnereknek köszönhetően így is számos külhoni producere akad. Hámori a külföldi ügyek egy részét intézi majd, a lassan csordogáló európai támogatások a kanadai producer informális kapcsolatainak köszönhetően várhatóan gyorsabban érkeznek majd meg.
Hámori meghívása egyébként Koltai ötlete volt, aki több forgatást végigcsinált már a kanadai szakemberrel. Barbalics azzal, hogy hozzájárult a kanadai producer jelenlétéhez, a rendező és közte kialakult rossz viszonyt szerette volna helyreállítani: "Olyan kompromisszumot akartam kötni, ami mindenki számára elfogadható - mondja Barbalics. Nem annyira a rendezőről volt szó, mint inkább arról, hogy amíg az MMKA-átvilágítás folyik, nem árt, ha van egy ember, aki engem is kontrollál. Rögzítettük, hogy a produceri kreditem azért megmarad."
A két hónapos leállás
alatt rendező és producer bizalma megrendült egymás iránt: Barbalics Koltainak egy - a Klub Rádiónak tett - nyilatkozatát nehezményezte, melyben a rendező szerinte "szerencsétlenül fogalmazott", amikor "nem azt mondta, hogy elfogyott, hanem »eltűnt« a rendelkezésre álló pénz”. Koltait pedig a leállás, a film körüli pletykák viselték meg. Barbalics azonban nem látja tragikusnak a helyzetet: „A filmszakmához hozzátartozik, hogy a rendező és a producer üvöltözik egymással az asztal felett – teszik mindezt annak érdekében, hogy létrejöjjön a film. Magyarországon tanuljuk ezt a szakmát, a rendezôi preferencia szemlélete itthon még mindig nagyon erős, de a produceri rendszeré a jövő, át kell vegyük a direktoroktól a kezdeményezést, ha filmeket akarunk csinálni, és sajnos ahhoz is hozzá kell szoknunk, ami Amerikában általános: tíz filmből öt-hat nem készül el, mert nem jön össze a finanszírozása.”
Egy neve elhallgatását kérő, ám a film ügyeit jól ismerő producer szerint a Sorstalanság kényszerpihenője azért állhatott elő, mert a film koprodukciós finanszírozása szakszerűtlen volt, Barbalics nem lopott ugyan, de rosszul használta fel a rendelkezésére álló pénzeket, nem logikai sorrendben haladtak a szerződések megkötésével, így mindenki féltette a saját pénzét, garanciákat akart oda-vissza.
E producer szerint az átmeneti pénzhiány azért keletkezett, mert Barbalics úgy indult el külföldi koprodukciós partnereket keresni, hogy nem állt rendelkezésére olyan írásos szerződés, melyet a magyar állammal kötött, és kimondta volna, hogy a kormány fedezi a film költségvetésének ötven százalékát. Ahhoz ugyanis, hogy egy koprodukció létrejöjjön, a külföldi partnerek megfelelő biztosítékot kérnek a producertől arra, hogy valós összegekről beszél. A következő logikus lépés ilyenkor az, hogy a producer kiköti, melyik külföldi partner mikor fizet, mik azok a határidők, amikorra a felhasználásra szánt összegeknek meg kell jelenniük a film folyószámláján. Ahhoz azonban, hogy ezeket a szerződéseket a külföldiekkel meg lehessen kötni, kell egy ún. completion bond, vagyis befejezési biztosítás, ami a költségvetés egy bizonyos százaléka. Stabil költségvetés híján azonban ez nem jöhet létre, így mindenki a másikra mutogat és vár.
Barbalics ezzel szemben azt állítja: a decemberi induláskor tető alatt voltak a szerződések, a problémát az okozta, hogy 2004. januárjával megváltozott a magyar áfatörvény, amit a szerződések megkötésekor, 2003 augusztusában nem láthattak előre. A törvény módosulása azt jelentette, hogy a 920 millió forintos MMKA-támogatás után a 200 millió forintnyi áfát a produkció nem igényelhette vissza. Így a Sorstalanság költségvetésében keletkezett egy 200 milliós lyuk: a completion bondhoz ragaszkodó angol partner ezért nem írta alá a szerződéseket, és nem utalta át a pénzt. A kényszerszünetnek végül egy állami gyorssegély vetett véget - az MMKA-n keresztül átutalt 430 milliós támogatás lehetővé tette, hogy a produkció kifizesse a fennálló adósságait, a hónapokon keresztül szerelemből dolgozó stábtagokat, s helyreállítsa a költségvetési hiányt - minek következtében a külföldi cégek átutalásai is megérkezhetnek. Az eredetileg 2,6 milliárdos költségvetés pedig a forintnak az euróhoz viszonyított romlása miatt emelkedett közel hárommilliárdra. Az MMKA júliusi keltezésű revizori vizsgálata kimondja: a be- és kifizetések rendben voltak, hiányra utaló jeleket nem találtak, az átvilágítás szerint a producer tiszta.
Az MMKA, mely a gyorssegélyt folyósította és a revizori vizsgálat idejére átvette Barbalicstól a produceri teendőket, a plusztámogatás fejében igényekkel állt elő - egyes hírek szerint a film jogainak egy részét szeretné megszerezni, illetve új forgalmazót szán a Sorstalanságnak. Barbalics elmondása szerint a külföldi koprodukciós partnerekkel kötött szerződésekben forgalmazóként mindenütt az InterCom neve lett feltüntetve, az Eurimage-tól nem is kaphatta volna meg a produkció a 600 000 eurós támogatást, ha nem bizonyítják, hogy a filmnek már az előkészületi szakaszban megvan a forgalmazója. "Nem tartom egészséges dolognak utólag megpályáztatni a film forgalmazóját - mondja Barbalics. - Ha a kuratórium úgy dönt, akkor viszont pályáztatni kell. Kérdés, tud-e a film forgalmazása után érdeklődő Budapest Film olyan kondíciókat ajánlani, mint az InterCom. A film jelenleg az utómunkálatoknál tart, a forgalmazóval már a promóción kellene dolgoznunk, nem a pályáztatáson törni a fejünket." A Sorstalanság jogai azonban jelenleg az MMKA-nál vannak letétben, így az, mint jelenlegi producer, akár arról is dönthet, hogy megváltoztatja a forgalmazó személyét. Miután az MMKA kuratóriumának a nevében csak az elnök, Grunwalsky Ferenc nyilatkozhat, őt pedig lapzártánkig nem sikerült elérnünk, az alapítvány forgalmazással kapcsolatos álláspontját nem tudtuk kideríteni.
A regény
dramatizálására Barbalics először egy angol forgatókönyvírót kért fel - a végeredménnyel azonban sem ő, sem Kertész Imre nem volt elégedett, a munkát Spiró Györgynek adták, aki a producer elmondása szerint "meghúzta a történet gerincét, egy kiváló, feszes kiindulópontot készített". Kertész azonban ezt a szkriptet sem találta elég érzelemgazdagnak, maga látott munkához abban a produkcióban, melynek ekkor még Szász János volt a felkért rendezője (vele Barbalics a Woyczek című filmben dolgozott együtt). A direktor és az író azonban nem találtak művészi összhangot, mindketten mást gondoltak a filmről és a könyvről, így útjaik elváltak.
Az átmenetileg rendező nélkül maradt filmhez producer és író rendezőt keresett - ekkor merült fel a produkció operatőrének, Koltai Lajosnak a neve először, kinek személye mellett Kertész egy baráti vacsorán folytatott beszélgetést követően tette le a voksát. Koltai hasonlóan vélekedik a könyvről, mint az író - nem holokausztfilmet akar készíteni belőle, hanem egy olyan parabolát, mely mindenféle diktatúrára érvényes: "Ebben a könyvben nem történnek nagy dolgok, de mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy eljussunk a befejezéshez. A Sorstalanság egy fiút, Köves Gyurit követi végig, aki teljesen véletlenül botlik bele a holokausztba. A könyv címe is erre utal - a fiú más helyett él meg egy sorsot, hiszen nem biztos, hogy a sajátját csinálja végig, de mégis vállalja. Addig, amíg egy embert le lehet szedni egy buszról, és arra lehet kényszeríteni, hogy holnaptól más életet éljen, ezt a filmet el kell készíteni."
Koltai nem érti a Kertész-mű támadóit, akik szerint a könyv díja nem az irodalom győzelme volt: "Ha valaki tényleg elolvasta ezt a könyvet, meggyőződhet róla, hogy ezt a fajta magyar nyelvet nem ismerhette annak előtte. Kertész nyelvét a zenei építkezéshez tudnám hasonlítani - az elbeszélő közöl valamit, meg akarja érteni, hogy miért éppen akkor, miért éppen úgy és miért éppen vele történnek meg a dolgok. A megértéssel eljut a meggyőződéshez, de ezt a meggyőződést kétségbe is vonja, bizonytalanná teszi a bekezdés végére az, amire közben rájött. Ennek a fajta szerkezetnek van egy zenei lüktetése, eljutunk valahová, de vissza is lépünk onnan, ami végig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Nem tudtam elképzelni a Sorstalanság előtt, hogy létezhet magyar irodalom ekkora gazdagságban."
Koltai nem riadt vissza attól, hogy eleget tegyen a könyv egyik legnagyobb kihívásának, és a filmben is éljen a regény legfontosabb jellegzetességével, az egyes szám első személyű elbeszéléssel. A forgatókönyv első változatai nem tartalmazták a belső hangot, a rendező azonban visszacsempészte a filmbe a narrátort, aki az események alakulásával egyre ritkábban szólal meg.
A két hónapos leállás alatt a rendező a musztereket felhasználva igyekezett jobb belátásra bírni a döntéshozókat: "Elkezdtem azzal befolyásolni az embereket, akiknél a pénz volt, hogy megmutattam nekik a kész anyagot, hogy meggyőzzem őket, ezt a filmet be kell fejezni, nem maradhat torzóban." A kényszerszünet egyik következménye az volt, hogy az operatőri munkákkal megbízott Pados Gyulának összecsúsztak a kötelezettségei - a szoros dátumokhoz kötött Állítsátok meg Terézanyut! című film forgatását nem lehetett tovább halogatni, így az utolsó héten Koltai visszaállt a kamera mögé, de, mint mondja, nem veszi el Padostól a kreditet, a stáblistán operatőrként az ő neve szerepel majd.
Koltai a film és Köves Gyuri sorsa között párhuzamokat vél felfedezni: "Úgy érzem, be kellett járjuk azt az utat, amit a fiú megjárt. A negatív dolgokat meg kellett éljük, hogy pozitívvá fordíthassuk őket - ez a sors ezekkel a fordulópontokkal járt."
A Köves Gyurit megformáló tizenhárom éves Nagy Marcellt sokáig rejtegették a nyilvánosság elől. Koltai a fiú előtt is titkolta, hogy neki szánja a szerepet, nem szerette volna, ha magától, rendezői instrukciók nélkül kezd felkészülni a filmre. A leállás vele kapcsolatban is okozott gondokat - beállt a magyar Harry Potter-jelenség: Marci tíz centit nőtt, s mivel a lágerbeli leépülését nyomon követő jelenetekből még számos hátravolt, a súlyát is állandóan kontrollálni kellett. Ám Koltai a filmes szokásoktól eltérően időrendben forgatott, így a változások nem voltak annyira szembetűnők. Marcell, aki a fáma szerint a szeme miatt kapta meg Köves Gyuri szerepét, úgy látja, az általa megformált fiú "naiv, aki kívülről figyeli a dolgokat, a tábor alatt azonban egyre érettebbé, felnőttebbé válik". A szülei féltik Marcellt - nem csupán azért, mert a fiúval esetleg elszaladhat a ló, hanem az őt érő atrocitásoktól is tartanak, az emberek, a sajtó reakcióitól.
A Berlini Filmfesztiválra tervezett világpremiertől és a magyar premiertől az alkotók sikert várnak. "Mindenki katonaként tette a dolgát, és a sok-sok katonából végül összeállt a hadsereg" - nyilatkozta Koltai Lajos.
