tévésmaci

Csikócsengő

  • tévésmaci
  • 2013. október 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché dobira mentek, csak az idő számított, nem törődtek szerencsével, balszerencsével. Már délután kiálltak - egymásnak negyvenöt fokos szögben, háttal - az Urak asztalára, s a meszszibe tekintettek. Sztupa Szentlaci, Troché Visi felé. Nem szóltak, csak méregették a megteendő távot: erőltetett menetben Sztupára egy óra, Trochéra másfél várt - vaksötétben.

Legalább a vacsorát meg kellett várni ugyanis, amikor kitört az esti szabadidős program kulturált eltöltése (az állomány tévét nézett, bármit is adott az), a HDM-üti pedig visszahúzódott az odvába, rádiózni, olvasni, unatkozni, meg még, amit olyankor lehet csinálni, ha az embert fölzavarják egy éjszakára a hegyre. Sztupa szeretett biztosra menni, s szeretett abban a hitben ringatózni, hogy úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, hisz' ő itt tényleg otthon van, gyerekkorában minden esős nap után ide járt ki gombászni, itt nősült, itt van a háza, amit húszas évei legelején, vagyis tavalyelőtt épített, kalákában a családdal meg a barátokkal. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de ő folyamatosan ezt a filmet játszotta magának. Szentlacin nem is laktak Sztupák, csak Hornyákok és Dombaik. Csakhogy Sztupa nem ma kezdte a dobizást, ezért valóban úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét - még éjszaka is. Mindig gondosan kivárta a takarodót, s még utána is egy órát, felvett egy üres málhazsákot, hallgatózott egy kicsit az üti szobája előtt, horkol-e már a hadnagy, persze horkolt, és lehetett indulni. Elhagyni a körletet, a kerítésen átmászni nem volt nagy szám, hisz mindenki tudta, hogy megy, valszeg még az üti is, mehetett volna akár a főkapun is, csak hát a játékszabályok, ha már játékszabályok sincsenek, honi légvédelem sincsen, s akkor dobi sincsen, dobi nélkül pedig szar az élet. Troché ezzel szemben jobb' szeretett minél előbb elindulni, különben is, javíthatatlan romantikus volt, azért választotta a jóval hosszabb utat, mert vad elképzelései voltak Visiről, hogy ott van ám a nagy élet, esténként nyugatnémet és holland turisták ülnek be a szórakozóhelyekre, valaki halk jazzt játszik, s a helyi aranyifjak táncolnak. Mindenki csak arra vár, hogy mikor érkezik meg ő, hogy rendeljen egy málhazsáknyi röviditalt. Ezért Troché akkor indult, amikor az állomány nekiült tévézni.

Pénteken (27-én) este nyolckor a Cinemax egy korai Sidney Lumet-dolgozattal keresi az értők kedvét - A zálogos 1964-ben készült és fekete-fehér, de olyan arcok játszanak benne, akiket - Rod Steigeren kívül - ma már nem ismer a kutya sem. Ugyanitt éjjeli fél kettőkor X polgártárs, ám tizenegy előtt volt a Film+-on A nagy kékség, alighanem azért, mert épp fut valami Luc Bessontól a mozikban is.

Szombat is a Film+ napja, délben: Száll a kakukk fészkére. A Duna este kilenc után egy kosztümös Jean Marais-filmmel szolgálja a nemzeti összefogást: a Csoda a farkasokkal c. francia-olasz filmet a zsáner legendája, André Hunebelle rendezte.

Vasárnap a Duna esti háromnegyed tíz előtt elkezdi az Eldorádót, Bereményi Géza fővárosi filmjét, melyben Eperjes Károly is fellép.

Hétfőn a Hollókezű Edward, ja, nem is az, hanem A holló című 1994-es amerikai mű figyel be a Film+-ra, éjjel fél tizenkettő előtt. Figyelem, nem arról a madárról van szó, ami nemrégiben foglalkozott Edgar Allan Poe vészhelyzetben tanúsított magatartásával, hanem arról, amiben Brandon Lee vitézkedett a tragikus folytatásig.

Kedden nem lesz semmi.

Szerdán egy vitathatatlan filmtörténeti klasszikus, lapunk online felületének kedvence, a gyermeki, sihederi lét nagy ismerője, Francia Truffa tesz egy rövid látogatást az MGM-en, este nyolctól, s elővezeti közlendőjét a Zsebpénz tárgykörében - tartalmas szórakozás lesz bizonyára, a hozzá illő, magas színvonalú szinkronnal. 23.40-kor Bakkermann várja 2007-ből kedves nézőit az RTL Klubon. Ezt még akkor is megnéznénk, ha a csatorna előfizetős lenne.

Csütörtökön Vitézy László Vörös földje 1982-ből a Dunán harcol kilenc után az HBO Féktelenüljével. Tévézni így is, úgy is idejét múlt muri.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.