Legalább a vacsorát meg kellett várni ugyanis, amikor kitört az esti szabadidős program kulturált eltöltése (az állomány tévét nézett, bármit is adott az), a HDM-üti pedig visszahúzódott az odvába, rádiózni, olvasni, unatkozni, meg még, amit olyankor lehet csinálni, ha az embert fölzavarják egy éjszakára a hegyre. Sztupa szeretett biztosra menni, s szeretett abban a hitben ringatózni, hogy úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, hisz' ő itt tényleg otthon van, gyerekkorában minden esős nap után ide járt ki gombászni, itt nősült, itt van a háza, amit húszas évei legelején, vagyis tavalyelőtt épített, kalákában a családdal meg a barátokkal. Ebből persze egy szó sem volt igaz, de ő folyamatosan ezt a filmet játszotta magának. Szentlacin nem is laktak Sztupák, csak Hornyákok és Dombaik. Csakhogy Sztupa nem ma kezdte a dobizást, ezért valóban úgy ismerte a környéket, mint a tenyerét - még éjszaka is. Mindig gondosan kivárta a takarodót, s még utána is egy órát, felvett egy üres málhazsákot, hallgatózott egy kicsit az üti szobája előtt, horkol-e már a hadnagy, persze horkolt, és lehetett indulni. Elhagyni a körletet, a kerítésen átmászni nem volt nagy szám, hisz mindenki tudta, hogy megy, valszeg még az üti is, mehetett volna akár a főkapun is, csak hát a játékszabályok, ha már játékszabályok sincsenek, honi légvédelem sincsen, s akkor dobi sincsen, dobi nélkül pedig szar az élet. Troché ezzel szemben jobb' szeretett minél előbb elindulni, különben is, javíthatatlan romantikus volt, azért választotta a jóval hosszabb utat, mert vad elképzelései voltak Visiről, hogy ott van ám a nagy élet, esténként nyugatnémet és holland turisták ülnek be a szórakozóhelyekre, valaki halk jazzt játszik, s a helyi aranyifjak táncolnak. Mindenki csak arra vár, hogy mikor érkezik meg ő, hogy rendeljen egy málhazsáknyi röviditalt. Ezért Troché akkor indult, amikor az állomány nekiült tévézni.
Pénteken (27-én) este nyolckor a Cinemax egy korai Sidney Lumet-dolgozattal keresi az értők kedvét - A zálogos 1964-ben készült és fekete-fehér, de olyan arcok játszanak benne, akiket - Rod Steigeren kívül - ma már nem ismer a kutya sem. Ugyanitt éjjeli fél kettőkor X polgártárs, ám tizenegy előtt volt a Film+-on A nagy kékség, alighanem azért, mert épp fut valami Luc Bessontól a mozikban is.
Szombat is a Film+ napja, délben: Száll a kakukk fészkére. A Duna este kilenc után egy kosztümös Jean Marais-filmmel szolgálja a nemzeti összefogást: a Csoda a farkasokkal c. francia-olasz filmet a zsáner legendája, André Hunebelle rendezte.
Vasárnap a Duna esti háromnegyed tíz előtt elkezdi az Eldorádót, Bereményi Géza fővárosi filmjét, melyben Eperjes Károly is fellép.
Hétfőn a Hollókezű Edward, ja, nem is az, hanem A holló című 1994-es amerikai mű figyel be a Film+-ra, éjjel fél tizenkettő előtt. Figyelem, nem arról a madárról van szó, ami nemrégiben foglalkozott Edgar Allan Poe vészhelyzetben tanúsított magatartásával, hanem arról, amiben Brandon Lee vitézkedett a tragikus folytatásig.
Kedden nem lesz semmi.
Szerdán egy vitathatatlan filmtörténeti klasszikus, lapunk online felületének kedvence, a gyermeki, sihederi lét nagy ismerője, Francia Truffa tesz egy rövid látogatást az MGM-en, este nyolctól, s elővezeti közlendőjét a Zsebpénz tárgykörében - tartalmas szórakozás lesz bizonyára, a hozzá illő, magas színvonalú szinkronnal. 23.40-kor Bakkermann várja 2007-ből kedves nézőit az RTL Klubon. Ezt még akkor is megnéznénk, ha a csatorna előfizetős lenne.
Csütörtökön Vitézy László Vörös földje 1982-ből a Dunán harcol kilenc után az HBO Féktelenüljével. Tévézni így is, úgy is idejét múlt muri.
