A messziről jött, rejtélyes múltú nagybácsi története megvan? Hát persze, hogy meg, megvolt már Hitchcocknál is, s ami megvolt Hitchnek, az indítja be csak igazán a cinefilek nyálelválasztását. Wentworth Miller, a jó nevű sorozatszínész (A szökés sztárja) is sokat szemezett A gyanú árnyékábannal, nem is csinál titkot abból, hogy a titokzatos nagybácsi Hitchcocktól van, a tücsökciripeléstől hangos, izzasztóan déli vidék pedig a gótikus, szellemházas történetek sajátja. Itt éldegél, mélyen délen, mélyen gyászban, s mélyen elfátyolozva a frissen megözvegyült anya és frissen elapátlanodott lánya - dekadens jólétben, kitömött állatok, setét pillantások és családi titkokat sejtető enyhe szájrángások közepette. Kísért a múlt, de az igazi kísértet ebben a pompásan díszletezett, szándékosan túlszínezett szellemvilágban az említett nagybácsi - megjelenése nem okoz osztatlan elismerést a házban, ám aki ferde szemmel nézi a gyanúsan jól vasalt új jövevényt, az hamar elérhetetlenné válik úgy mobililag, mint emberileg.
Bár a film színészileg sem semmi - a gyászát sikeresen levetkőző életveszélyes leánygyermek szerepében Mia Wasikowska hol úgy tud nézni, mint Pacsirta eltitkolt (s csúnyább) féltestvére, hol meg úgy, hogy a tücskök is hangosabban ciripelnek izgalmukban -, azért egy percig sem kétséges, hogy a Vonzások a neves dél-koreai mester, Chan-wook Park játékszere. Örömteli fejlemény, ha egy komoly életművel felvértezett filmes első angol nyelvű próbálkozásával az égvilágon nem akar semmit, csak egy kicsit eljátszani a műfaji színezővel. Egy kis bézs itt, egy kis Hitchcock-vörös ott, és - persze csak az íze kedvéért - némi Highsmith-karmazsin amott. Míg az Oldboy igazi, megterhelő főétel volt élő polippal és kalapáccsal, a Vonzások könnyed tapastál - véres kis falatkákkal.
Forgalmazza az InterCom
