Film

Utóhatás

  • - kg -
  • 2017. július 8.

Film

Hogy a feje tetejére állt a világ, nem újdonság, de hogy ott tartunk már, hogy Arnold Schwarzenegger megtörve néz a börtönrácsok mögül, miközben egy cellatárs a Bűn és bűnhődésből szaval, hát azt nem láttuk jönni. Hogy Schwarzenegger vonzódik a klasszikusokhoz, azt persze Az utolsó akcióhős óta tudjuk, a hamleti sorok schwarzeneggeri olvasata (lenni vagy nem lenni – nem lenni!) örök érvényű gyöngyszem, ám Schwarzi és Dosztojevszkij találkozása a rács mögött nem vicc, hanem véresen komoly. A költővel szólva, gondolta a fene, hogy egyszer majd pont Arnold tör a színjátszás csúcsaira, s lám, ezt is megéltük: családját vesztett kisemberként úgy áll bele a gyászba, mintha ez a lehető legtermészetesebb dolog volna a Kommandó, a Vörös zsaru és az Ovizsaru sztárjától. Közel harmincévnyi, kőkemény akcióhősi munkát persze nem lehet egyik pillanatról a másikra levetkőzni, így amikor Arnoldból előtör a színész, abban van azért valami zavarba ejtő. Főleg, hogy nem is csinálja rosszul, de hát sosem vett semmit félvállról. Az akcióművészből jó B kategóriás szenvedőművész lett: talpig becsületes mesterembere egy repülőgép-szerencsétlenségben veszíti el szeretteit, és a trauma jól kivehető az ismerős arcon, melyen korábban nyoma sem volt semmi ilyesminek. Ez az igazi csavar, és nem Dosztojevszkij. Szép ez nagyon, de talán elég is: most, hogy az érzelmek kifejezése megvolt, ideje visszatérni a vállról indítható igazságosztáshoz, mert színészből Dunát lehet rekeszteni, de Arnoldból csak egy van. Ne veszítsük már el őt is!

A Pannónia Entertainment filmje

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).