Film

A kertész titka

  • 2017. július 8.

Film

Ha a köldökzsinór elnyiszálása után egy vécépadlón hagyják az ember lányát, az nem kifejezetten vígjátéki alaphelyzet. Ha mindezen körülményekről 16 év után, identitását, helyét kereső, lázadó kamaszként értesül a születésével kapcsolatos adminisztrációban szereplő egyetlen személytől, aki ezek szerint nem a remélt anya, annak már kifejezetten drámai irányba kellene tolnia a mesét. De nem ebben a filmben, amelynek hőse nem is a kislány, hanem a kitartó – mit tesz isten – újságírónő, tévés személyiség, aki eltökéli, hogy a titkokról a fátylat fellebbenti, a tinédzsernek az ő jó édesanyját előkeríti, magamagának pedig megoldja végre sajnálatosan kudarcos magánéletét. Mit neki a nyomozás során közelbe kerülő drogbiznisz és pornóipar: a tündérmesének tündérmeseként kell végződnie, legfeljebb nem a fehér paripát üli meg a kéjsóvár ifjúságát visszasíró, élemedett herceg, a gonosz mostoháról meg kiderül, hogy se nem gonosz, se nem mostoha. Van hát pozitív üzenet, szeretet, jóság, megbánás, összeborulás. Boldogság. Mondjuk, poén nem sok van, pedig az egy ilyen komikusnak (is) szánt dolgozatban valamelyest hígítaná a nyálkoncentrációt.

Nekem viszont kéne egy olyan kamera, ami a mamakutatást tévéműsorként rögzítő főszereplő kezében van: a keresőbe sose néz, élességet, fényerőt nem állít, mindig a riportalanyok köldökére szegezi az optikát, egy darab ötcentiméteres mikrofon van rajta – és mégis mindig jól komponált és exponált képek jönnek ki belőle, tökéletes hanggal. Mondom, hogy tündérmese.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.