Film

Nyáron, amikor a Magyar Televízió elnöke elrendelte a kulturális műsorok "szüneteltetését", mindenki biztos volt benne, itt a vég, de totálisan. Van, ami tényleg eltűnt, egyikért kár, másikért nem, viszont illik észrevenni az újat is: néhány hete a Múzsa helyett - immár nem külső, hanem belső gyártásban - az AKT szolgál aktuális kultúrával napi tizenhárom percben, a Stúdió helyén pedig Publikum címmel látható heti félórás kulturális magazin.

Motorral átugranak egy helikoptert, a különleges szuperautó egyszerre több dologra tud figyelni, mint maga Napóleon: rakétát lő ki, felveszi a főhőst, rajzszögeket dobál, navigál és füstöt ereget. Ilyet senki másnak nem nézne el a közönség, csakis James Bondnak, ezzel visszaélve készítik az újabb folytatásokat. A legújabb őrületben az ügyeletes cica szerepét ez a különösen figyelemreméltó maláj-kínai kisasszony játssza, aki a promóciós körút budapesti állomásán nyilatkozott a Narancsnak.

Fölösleges para, amikor az ember kér öt jegyet elővételben holnapra a Halálhajóra, aztán otthon gondolkozik másnapig, vajon kellett volna-e mondani, hogy retúr. Mindenki másképp kódol, másképp retteg, mindenkinek megvan a maga északnyugati átjárója vagy eseményhorizontja, vagy mi. Vannak, akik megússzák, ha átutaznak rajta, megjegyzem, azoknak sem jó, de olyanok is vannak, akik soha többé nem térnek vissza az ezredvégi aktuális vagy virtuális pszichotikus kirándulásokról, ahogyan az Event Horizon legénységének és a Jávor terem közönségének egy jelentős része.

10. Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál + Sundance Tokyo ´97

Megjelenésünk napján mutatják be a hazai moziforgalmazásban Enyedi Ildikó francia gyártású televíziós filmjét, a Tamás és Julit. Az én XX. századom és a Bűvös Vadász rendezőjével e nem mindennapi tévémozi-premier alkalmából beszélgettünk.

Tavaly ilyenkor a Honfoglalásról voltunk kénytelenek leszedni a keresztvizet. Van rá esély, hogy 1999-ben majd a Sacra Corona Regni Hungariae-vel folytathatjuk - ez lesz a címe a következő nagy évfordulós nemzettudat-formálásnak, amibe Koltay Gábor rendező és Nemeskürty István forgatókönyvíró belevágja a szekercét: Koltay cége, a Koronafilm Kft. és a Magyar Televízió fele-fele arányban állja majd a film 550 millió forintnyi költségvetését, Peták István tévéelnök tehát éppannyit írt alá, amennyit még nem kell a tévé kuratóriumával ellenjegyeztetnie. Az alábbiakban rövid kivonatok olvashatók abból, ahogy kevésbé ügyes filmesek levegő után kapkodnak. (Néhány megkérdezett nem is talált szavakat.)

December 5-én jelentette meg új albumát a Trottel zenekar Troxx Tracks címmel. Ha lehet, a korábbi anyagoknál is komplexebb őrület ez: ezúttal két gitár, két basszus, trombita, dob és néhány énekhang gondoskodik arról, hogy egy pillanatra se tudjunk elmerülni egyetlen biztos pontban.

Színházbotrány volt, van s lesz Kecskeméten. Tavasszal vérre menő csatát vívott az önkormányzat, a teátrum és az utcán tüntető közönség. A célkeresztben az ország legfiatalabb színidirektora állt, de nem tudták a fejét venni. Bal József bírta a megpróbáltatásokat. És mit hoz a jövő? Ami biztos, már kiírták a színház-igazgatói pályázatot Kecskeméten. Ki is ez a sokat támadott ember, honnan jött, hová tart? Közlekedésgép-gyártó szakközépiskolában érettségizett, Major-Székely-Zsámbéki színészosztályában diplomázott.

424 - Mozdonyopera címmel tizenhárom év után új albumot készített az LGT. "Ez az anyag belénk szorult", mesélte róla Presser Gábor, de előkerültek a régiek, a Nyugati pályaudvar, Amerika, sőt még Thomas Mann is.

Harmincöt éve kezdte, s ma Norton Dodge amerikai közgazdász professzoré a legnagyobb gyűjtemény a Hruscsov- és Brezsnyev-kori Szovjetunió nonkonformista művészeinek alkotásaiból. A 12 ezer darabnyi kollekció 1995-ben a New Jersey-i Rutgers Egyetem Zimmerli Múzeumában lelt állandó otthonra, egy része nemrég turnéra indult, s Lisszabon után jelenleg a Műcsarnokban látható - a gyűjtő és felesége a megnyitó alkalmából járt Budapesten.

Viszonylag későn lett világhírű. 35 éves volt, amikor a Csillagok háborújában robbantott egy nagyot. A "hollywoodi lidércnyomás"-tól máig berzenkedő sztár két forgatás között feleségével és gyermekeivel ács-épületasztalosként tengeti életét egy wyomingi farmon. Lucas és Spielberg fedezte fel. Természetesen (?) demokrata szavazó, Bill Clintonnal és családjával vacsorál néhanap a Fehér Házban, s ez legújabb filmjénél különösen ildomosnak tetszik. Az elnök különgépe ugyanis nem titkoltan az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnökének, Bill Clintonnak a fejbólintásával jöhetett létre. A beszélgetés az idei Velencei Filmfesztiválon készült álmos, őszi hangulatban.

Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az alábbiakban a Dallas utolsó két részének tartalmát olvashatják. Aki szeretne izgulni a tévé előtt is, ezen az oldalon ne nézzen oda.

A szappanopera angolszász találmány, eredete a rádiós időkben keresendő, amikor a mi Szabó családunkra emlékeztető végtelen sorozatokkal próbáltak formát és értelmet adni a hömpölygő időnek a fogyasztás adta folyamatos jelenben lubickoló háború utáni nemzedékek. (Állítólag innen a szappanopera elnevezés is, az efféle rádióműsorokat megszakító reklámok között nagy súlyt képviseltek a szappanpor-reklámok.) Ez volt a kapitalizmus talán legoptimistább időszaka. A tömegessé váló autóhasználat révén nyílt meg az út az amerikai középosztály előtt, hogy megvalósulhasson a kertvárosi amerikai álom: négyszobás lakás kedvező jelzáloghitelből, a hátsó udvarban kosárpalánk a gyerekeknek, apa dolgozik a gyárban, anya tévézik és gondozza gyűszűgyűjteményét, és csak hétévente van sorozatgyilkosság a megyében. A televízió lett a kertvárosi életforma médiuma, a tévénéző polgár a képernyő előtt ülve került kapcsolatba a többi kertvárosi polgárral (még ha az a szomszédban lakott is). A tömegtársadalom állampolgára fiktív államjogi lényből így vált a televízió zsánerei segítségével a tömegkultúra morális és esztétikai univerzumának lakójává, és így lett a közösségből közönség.

A nagyközönség mint a Peter Greenaway-filmek zeneszerzőjét ismerte meg, ám nemcsak filmzeneszerző, hanem operák, színházi zenék, balettzenék és hangversenydarabok szerzője. 1944-ben született. Az angol zeneakadémián zongorát és zenetörténetet tanult. A Londoni King´s College-ban ismerte meg az angol barokk zenét. Az egyetem után zenekritikusként dolgozott, 1974-ben jelent meg Cage-ről szóló könyve, az Experimental Music - Cage and Beyond. A minimalizmus fogalmát ő használta először a zenében. Egy 1977-es színházi előadás zenekarából alapította a Michael Nyman Bandet. (Nyman akkoriban még nem lett volna elég híres ehhez, de történetesen a zenekar tagjai közül négyet hívtak Michael Nymannek.) A British Council jóvoltából érkeztek az Õszi Fesztiválra.