Viszonylag későn lett világhírű. 35 éves volt, amikor a Csillagok háborújában robbantott egy nagyot. A "hollywoodi lidércnyomás"-tól máig berzenkedő sztár két forgatás között feleségével és gyermekeivel ács-épületasztalosként tengeti életét egy wyomingi farmon. Lucas és Spielberg fedezte fel. Természetesen (?) demokrata szavazó, Bill Clintonnal és családjával vacsorál néhanap a Fehér Házban, s ez legújabb filmjénél különösen ildomosnak tetszik. Az elnök különgépe ugyanis nem titkoltan az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnökének, Bill Clintonnak a fejbólintásával jöhetett létre. A beszélgetés az idei Velencei Filmfesztiválon készült álmos, őszi hangulatban.

Magyar Narancs: Viselhet fülbevalót a nyilvánosság előtt az Amerikai Egyesült Államok elnöke?

Harrison Ford: Nem képzelem magam az Egyesült Államok elnökének, én csak egy színész vagyok. De kétlem, hogy az elnök bármikor, bármelyik fülében viselhetne fülbevalót, pláne a nyilvánosság előtt.

MN: Melyik amerikai elnököt választotta szerepe mintájául?

HF: Egyiket sem, mert a forgatókönyv pontosan leírta, hogy ez a képzeletbeli elnök milyen. Én csak eljátszottam. Tudja, ez a foglalkozásom. Hála istennek, nem kellett egyik konkrét amerikai elnökre sem gondolnom, mert utánozni, parodizálni végképp csapnivalóan tudok, már középiskolás koromban is kizuhantam a lakótelepi vetélkedőről.

MN: Szerepe szerint republikánus vagy demokrata?

HF: A film készítőinek egyik legbölcsebb döntése volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok mindenkori elnökét játsszam el. Egy férfit határozott tartással és erkölcsi értékekkel. Õ persze lehet republikánus és demokrata is.

MN: Filmsztárként mennyire viseli nehezen a nyilvánosságot? Gondolja, hogy az elnöknek nehezebb?

HF: Az anonimitás elvesztésén kívül semmi terhet nem jelent filmsztárnak lenni. Ez persze meglehetősen nagy veszteség. Az emberi szabadság elvesztése. Szerencsére engem feleannyit sem zaklattak, mint például Diana hercegnőt. Én soha nem álltam annyira a figyelem középpontjában. Ezzel szemben a teher, amit egy elnök visel, nagyon is reális. Az országom morális vezetése, mármint hazámé, az Egyesült Államoké, nagyon bonyolult história. Nehéz állás, 24 órás, 365 napos, mint a gályarabság.

MN: Ha már szóba hozta: megviselte magát a hercegnő tragédiája?

HF: Hogyne, elég rosszul éltem meg. Többször találkoztam vele különböző filmbemutatókon, és ismertem Dodi Fayedet is a szakmából. Máig sem tudom elhinni az egészet. Sokkol.

MN: Elméletileg ön el tudja fogadni, hogy vannak bizonyos pozíciók, ahol az államérdek mindenek felett áll. Gyakorlatilag tudna úgy élni, hogy ne a családja, a felesége és a gyerekei lennének a legfontosabbak?

HF: Önnek természetesen igaza van abban, hogy egy államelnöknek kötelessége mindig, minden körülmények között az ország érdekeit előtérbe helyezni, de az az elnök, akit én játszom, James Marshall képtelen ezt megtenni, hiszen egy terrorista a lánya fejéhez szegezi a pisztolyt. Akkor ez az elnök mindenbe beleegyezne, mindenbe belemenne, hogy a lánya életét megmentse. Ha valaki apa, ez az érzelmileg normális magatartás.

MN: Ez erő vagy gyöngeség?

HF: Nem hinném, hogy akár ez, akár az. Ilyen az emberi természet.

MN: Még mindig Wyomingban, vidéken él?

HF: Nem, most New Yorkban lakunk. A három gyermekem ott jár iskolába, így családommal három éve oda költöztünk.

MN. Csak nem számolta fel kicsiny mintagazdaságát?

HF: Nem számoltuk fel Wyomingot. Ha csak tehetjük, lemegyünk, de a feleségemnek és nekem a gyerekeink tanulmányai a legfontosabbak. Fontos, hogy elmondhassuk, mi megtettük azt, amit egy szülő tehet a gyerekéért.

MN: A Clinton házaspárnak is Wyomingban van birtoka. Úgy tudom, egy velük eltöltött közös vacsorán vette rá Glenn Close színésznőt, hogy vállalja el a filmben az alelnök szerepét az ön oldalán. Ki vendégeskedett kinél azon az estén?

HF: No, az úgy volt, hogy Clinton elnök és családja két egymást követő nyáron is Jacksonban, mellettünk vakációzott. Az első évben a feleségem és én egy kis házi mulatságot rendeztünk nekik és pár baráti házaspárnak. Ott aztán levajaztunk mindent.

- albertgyörgyi -

Kritikánk Az elnök különgépe című filmről a 33. oldalon.