MaNcs, IX. évf. 42. szám, (1997.10.16.) (1997-10-16)
Elmondanám villámgyorsan, mi az élet, csak a miheztartás végett, baráti alapon. Meg mert nincsen más ötletem: nem történt az elmúlt héten semmi, kívül legalábbis. Épp ez a semmi visz azonban mai témánkhoz, az élethez közelebb.
A betű emberét az különbözteti meg a számok emberétől, hogy a számok embere (mérnök, programozó, matematikus) a szakbarbárság vádjának rémétől hajtva vadul veti magát a humaniórák tanulmányozásába, így keletkeznek a módszeres operarajongó-meteorológusok, a Faust-szakértő vízépítő mérnökök és a reformkori hadtörténetben jártas fizikusok, míg a betű embere ezzel szemben azzal rajzolja a mindennapi létben transzcendáló humán-tapasztalat auráját maga köré, hogy demonstratíve tetteti magát hülyének, ha számokról esik szó (kivételt képeznek itt az alkotói tevékenység tébékötelezettségén méltatlankodó filosz-zajok). A magyar irodalom páros csillaga ikerkönyvet volt képes közreadni, melynek cselekménye mindkét esetben arról szólt, hogy a szerző Ausztriába utaztával megfeledkezik az aktuális valutajogszabályokról, és emiatt a határőr elveszi a pénzét. Aztán például a különben nagyrabecsült szerző tárcarovatának bevezetőjében hétről hétre tudatja a nagyvilággal, hogy "Évekkel ezelőtt külföldön bankkártyát kellett váltanom. Fokozta rémületemet, hogy a bank hatjegyű titkos betűkódot követelt. Rettegtem, hogy elfelejtem. A gyerekeim segítettek. A kód máig él. Bálint+Dorka=Báldor." Itt csak azt nem értem, hogy abból, hogy a szerző számára drágák gyermekei (és rémületes a bankkártya), miért következik az a tény, hogy könnyebben jut eszébe az, hogy a gyerekei nevéből alkotta a kódot, annál, hogy esetleg a pénztárcájába tette a kódot tartalmazó papírcetlit. A profik különben úgy csinálják, hogy ráírják egyszerűen a kártyára a kódot. Lakkfilccel, hogy le ne kopjon.
Na - mondja Béla, és szorosabbra húzza magán a Gyár- és Gépszerelő Vállalat égszínkék pufajkáját, aminek bal zsebében metszőolló, jobb zsebében pedig mobiltelefon lapul. - Na - és nézi a leapadt Dunát Halásztelek fölött. Sirályok köröznek az egykori kikötő kövei fölött, míg Lecsó, a rotweiler-erdélyi kopó-keverék önfeledten hempereg a döglött halakból és birkaszarból álló helyi guanóban, a folyamon hajókaraván halad, egy rettenetesen lepusztult hajószerűség tol maga előtt két rettenetesen lepusztult vájdlingot, amiket csordultig pakoltak felesleges kaviccsal gondos kezek.
- mondta állítólag Kennedy elnök, de aztán a mellette álló tanácsadó diszkréten oldalba bökte. Ich bin ein Berliner, helyesbített az államfő, és a teret üdvrivalgás töltötte be, szegény, fallal körülvett nyugat-berliniek által. A hamburgerest végül egy McDonald´s előtt sütötte el, de ott meg nem értették, pomfrittel vagy anélkül, kérdezték fapofával, és az elnök zavart pónemmel somfordált odébb. Végül lelőtték Dallasban.
Nem is olyan régen, egy esős októberi hétvégén, mintha az Alpesek felől fújó hűvös szél cibálta volna az ablaktáblákat, a hülyeség megint bezörgetett a Mi Hazánk polgárainak otthonaiba. Amikor Deutsch Fidesz-alelnök szombat délután a rádióban többek szerint úgy kezdett egy mondatot, hogy hm, krrrhh, nos, hm, már a középkor óta, a polgárok riadtan rezzentek fel szendergésükből. Mi van már megint a középkorral? Deutsch persze csak Orbán pártelnök két nappal azelőtti kijelentését magyarázta az alkotmányon kívüli forgatókönyvről, ami, mint kiderült, úgy van, hogy nincs; kérdés, mit tartalmazna, ha lenne, autós üldözést vagy partraszállást, vagy olyan kúrós-kardozós lenne, mint a Tulipános Fanfan.
A hétvége kis sport-színese viszonylag kevés adón volt látható (portugál, szaúdi), mindenkit az olasz-angol derbi érdekelt. Pedig láthattuk a perui szurkolókat vajákolás közben: a válogatott képére a varázsló valami kukoricapehely-szerű cereáliát szór, miközben a ministránsok barbár táncokat lejtenek és wooodoo-babákat - vélhetően a selejtezőbeli ellenfelek - kínoznak.
Hogy mi történt 1956 októberében az utcán, azt többé-kevésbé tudjuk, láthattuk doku- és játékfilmeken is. Hogy mindez miként fest(het)ett a budapesti amerikai nagykövetség épületéből, annak bemutatására vállalkozott Bereményi Géza új filmje, a Szabadság tér 56.
Soros Stúdiószínházi NapokA Soros Alapítvány stúdiószínházi programja által támogatott darabok közül tizenkettőt adtak elő a Budapesti Õszi Fesztivál keretében megtartott Soros Stúdiószínházi Napokon: közülük a Sámán Színház Alakoskodók című előadását találta legjobbnak a zsűri, így övék az az egymillió forint, melyet a darab egy külföldi fesztiválon való bemutatására vagy egy új produkció létrehozására fordíthatnak. A Magyar Éva és Horváth Csaba által koreografált darab kairói díja kapcsán szeptember 25-i számunkban közöltünk fotót az előadásról - mostani képünkön Tóth Ildikó, a Stúdiószínházi Napokon bemutatott Christian Dietrich Grabbe-darab, a Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem egyik főszereplője látható.
Az Alkotmánybíróság (Ab) a hétfőn 5 óra után ismertetett határozatában kimondja: 200 ezer választópolgár népszavazási kezdeményezése - amit az Országgyűlésnek kötelező elrendelnie - a hatalomgyakorlási hierarchiát tekintve megelőzi a kormány által "elindított" népszavazást, mivel utóbbi kiírása a Ház mérlegelésétől függ. Egy óra múlva az Országos Választási Bizottság (OVB) hitelesnek talált az ellenzék által becsomagolt 339 ezerből több mint 200 ezer aláírást. A politikusok ezek után a házbizottságban jogi érvekkel győzködték egymást, hogy csak a NATO-ról szavazzunk-e november 16-án (kormánypártiak), vagy pedig a földről is (ellenzék). Megegyezés nincs, vita van.
Megvolt az ítélet, értelmeztük (lásd: Egymásra ítélve, MaNcs, 1997. október 2.), tette, teszi ezt más is. A kényszerű tétlenségnek immár vége, lehet tárgyalni a 155 pont végrehajtásáról. Százmilliárdokról, a rendszerváltás szimbólumáról, lápi pócról - vagyis ökológiai pusztulásról - van szó, mit mondhatnánk mást, mint eddig: össztársadalmi, ha tetszik, nemzeti ügy még mindig a vízlépcső. Sőt: most az igazán.
A parlamentben szokásos kormánypárti-ellenzéki pengeváltások szeptembertől még élesebbek, mint amilyenekhez az előző ülésszakokban hozzászokhattunk. Vita elsősorban a földtulajdonlással kapcsolatos népszavazás körül van, ráadásul a polémia jellege ma már egyértelműen politikai, alkotmányjogi, és nem szakmai, (mező)gazdasági. Az olykor elvont vagdalkozást a politika iránt mérsékelten érdeklődő polgárok viszont nemigen tudják és akarják követni, így aztán nem meglepő, hogy szinte valamennyi politikus és politikai intézmény megítélése romlott. A pártok támogatottságában ugyanakkor nincsenek drámai változások. Az első helyért - nagyjából azonos eséllyel - változatlanul a Fidesz - MPP és az MSZP küzd. Az FKgP áll a harmadik helyen, az SZDSZ a negyediken, a többi párt vezetői pedig továbbra sem nagyon reménykedhetnek abban, hogy 1998 után is helyük lesz a parlamentben - mindez abból a felmérésből derül ki, amelyet a Marketing Centrum készített október elején a Magyar Narancs és a Világgazdaság megbízásából.
Lehet-e "csak úgy" kormányválságot kirobbantani, pártpolitikai megfontolásokat követni, bizonyos részérdekeket erőszakosan képviselni - vagy politizálni -"Európában"? Meddig terjed a politikai erők mozgásszabadsága s így végső soron egy állam szuverenitása? Ezek a mostani olasz kormányválság legizgatóbb és legmesszebb mutató kérdései. S talán e kérdések váratlan aktualitása magyarázza, hogy miért kap ez a válság a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet szerte Európában.
Nyolc hónap után, friss kudarcélmények terhétől roskadozva újra tárgyalt Arafat és Netanjahu. Washington kényszerítette ki a megbeszélést egy olyan időszakban, amikor az izraeli titkosszolgálat egy hatalmas öngóllal lehetetlen helyzetbe hozott szinte minden érintettet. Messzire éppen nem jutottak, komolyabb reményekre semmi ok. Az elmúlt hetek eseményeinek egyetlen nyertese van: a Hamasz, amely a Moszad akciójának a célpontja lett volna.
Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy az alábbiakban a Dallas utolsó két részének tartalmát olvashatják. Aki szeretne izgulni a tévé előtt is, ezen az oldalon ne nézzen oda.
A szappanopera angolszász találmány, eredete a rádiós időkben keresendő, amikor a mi Szabó családunkra emlékeztető végtelen sorozatokkal próbáltak formát és értelmet adni a hömpölygő időnek a fogyasztás adta folyamatos jelenben lubickoló háború utáni nemzedékek. (Állítólag innen a szappanopera elnevezés is, az efféle rádióműsorokat megszakító reklámok között nagy súlyt képviseltek a szappanpor-reklámok.) Ez volt a kapitalizmus talán legoptimistább időszaka. A tömegessé váló autóhasználat révén nyílt meg az út az amerikai középosztály előtt, hogy megvalósulhasson a kertvárosi amerikai álom: négyszobás lakás kedvező jelzáloghitelből, a hátsó udvarban kosárpalánk a gyerekeknek, apa dolgozik a gyárban, anya tévézik és gondozza gyűszűgyűjteményét, és csak hétévente van sorozatgyilkosság a megyében. A televízió lett a kertvárosi életforma médiuma, a tévénéző polgár a képernyő előtt ülve került kapcsolatba a többi kertvárosi polgárral (még ha az a szomszédban lakott is). A tömegtársadalom állampolgára fiktív államjogi lényből így vált a televízió zsánerei segítségével a tömegkultúra morális és esztétikai univerzumának lakójává, és így lett a közösségből közönség.
A nagyközönség mint a Peter Greenaway-filmek zeneszerzőjét ismerte meg, ám nemcsak filmzeneszerző, hanem operák, színházi zenék, balettzenék és hangversenydarabok szerzője. 1944-ben született. Az angol zeneakadémián zongorát és zenetörténetet tanult. A Londoni King´s College-ban ismerte meg az angol barokk zenét. Az egyetem után zenekritikusként dolgozott, 1974-ben jelent meg Cage-ről szóló könyve, az Experimental Music - Cage and Beyond. A minimalizmus fogalmát ő használta először a zenében. Egy 1977-es színházi előadás zenekarából alapította a Michael Nyman Bandet. (Nyman akkoriban még nem lett volna elég híres ehhez, de történetesen a zenekar tagjai közül négyet hívtak Michael Nymannek.) A British Council jóvoltából érkeztek az Õszi Fesztiválra.
Nagyon úgy tűnt, anélkül telik el 1997, hogy új reményem legyen. De most már jó, sőt. Azt hiszem, Kiss Erzsi zenéjéről szól majd a következő év is. A HungaroCarrotnak otthont adó Lágymányosi Közösségi Házban beszélgettünk.
"A legtöbb tánczene elég üres. Olyan, mint a rágógumi. Az elején bejön, majd lassan, de biztosan elveszti az ízét. Azért ne hidd, hogy mi annyira briliánsak vagyunk. A többiek olyan szarok. A lemezkészítéshez úgy kell nekiállni, hogy minden más zenész öngyilkos akarjon lenni, amikor meghallja. De a top DJ-k között mostanában nem igazán regisztráltak ilyen eseteket. Sajnos."
Az újság azoknak, akik könyvet szoktak venni a kezükbe, így a címlap szlogenje. Az újság, tehát több nincs is e tárgyban, vagy ha van is, hanyagolható. Talán már csak a rákospalotai antikvárius emlékezik reá, hogy volt egyszer egy Könyvvilág, a betűtől, s nem a karakterektől karikás szemű, Gutenberg-galaxisban szörfözők havi betevője. Most mintha ez támadt volna föl könyvtárak poraiból, az összehasonlítás sportszerűtlen, de adja magát. Kísértetiesen hasonló már a címlap is, a tipográfia, s ez nem baj, lőn folytonosság. Ez a Könyv, így, világ nélkül könnyebb, könnyedebb - kritikusabban: kicsit súlytalan, felszínes. A könyvvilágos kritika komoly, hivatkozni való visszhang volt a könyv megjelenésével egy időben (olykor hamarabb!), az itteni Könyvismertetések nemkritikák, nemrecenziók; többek, mint fülszövegek és falszövegek, a korrekt rovatcím illőn szerény. Legalább megemlíttetnek a könyvek (nem sok), s ez sem kevés. Jó, hogy van Sikerlista -- igaz, csupán A Libri üzlethálózatban regisztrált vásárlások számítógépes összesítése alapján, és a Libri nem a (könyv)világ. A legérdekesebb rovat a Megjelent könyvek, kétheti csúszással közli a friss címeket, ez még így is jó. A közolvasót nem érdekli az ISBN, a szakmát se nagyon. Az összeállítás a Könyvtárellátó információs rendszere alapján készült, amely könyvet a Könyvtárellátó nem vett meg, az nem szerepel, az nincsen is. Örüljünk annak, ami van. Ennek az újságnak. A - lap szempontjából - legfontosabb rovat bizonyára a Hirdetések, (túl)élni kell, már a harmadik szám jelent meg, és így (legyen) tovább.
A csali horogra nyársalásakor derült ki, hogy a csajomnak - aki Sanyi (orvhorgász) barátom lánya, s akit két éve ufók látogattak meg - gilisztafóbiája van. A hirtelen kitörő gilisztafóbia tréfás tüneteket produkál -főként azoknak, akik a partról figyelik az eseményeket. A csónakban egyébként is úgy pattogott a feszültség, mint egy csehszlovák damil fárasztás közben, mert Barbara közölte, hogy sohasem csókolózna olyan emberrel, aki fokhagymás főtt disznófejet eszik ebédre.
A kilencvenes évek elején új színt hozott a magyar közértek és szórakozóhelyek kínálatába egy dizájnos fémdobozba csomagolt, magas koffeintartalmú, savanyúcukor-ízű szénsavas ital. A legális gyorsítóként elhíresült Red Bull hamarosan versenytársakat kapott, ma már több mint 150 féle, többé-kevésbé ugyanarra a receptre komponált energiaital verseng a piacon: Flying Horse, Hype, Top Secret, XTC, sőt HIV - ezt a vérnaranccsal színezett fajtát egy berlini technofesztiválon láttam, kotont is adtak mellé a dílerek. A magyar élelmezésügyi hatóság a kezdetektől fenntartásokkal kezelte az effajta termékeket, és miután 1995-ben megszületett az új élelmiszertörvény, cselekvésre szánta el magát: nem hosszabbítja meg az üdítőitalokra megállapított felső határnál több koffeint tartalmazó energiaitalok forgalmazási engedélyét.
