MaNcs, IX. évf. 51-52. szám, (1997.12.18 (1997-12-18)
Nagyanyám nevében benne volt a turf: Turfitt Anna. 1944 karácsonya körül (k. ének) az ablak alatt Víg Lóversenyt játszottunk, szemközt bevágódott az első repülőakna, repült az ablak üvege, srég verődött a vizavítól a padlóba: mögénk. Mint a Víg Lóverseny kartontribünje, emlékszem, olyan volt.
Már csak néhányat kell aludni, és jön a Jézuska, Télapó, Happy Hanuka, bejgli és hal, nagy év végi kosztolás és az egy éve hanyagolt rokonokkal való önfeledt kvaterkázás, és bizony jön, már ha jön, az év végi jutalom. A bróker és a befektető egész évben feszült figyelme és idegei elernyednek, Karib-tengeri telelést áruló prospektusok lapozgatása folyik a tőzsdehíreké helyett, és esetleges előléptetésről, további pénzek kezeléséről szóló álmok megvalósulása kerül közelebb. Az egyéni befektető tőzsdei árfolyamhullámzástól elszédült önérzete és lelki nyugalma nem kívánja már a további idegességet, az ajándékvásárlásra is kell a pénz, szóval lanyhul a részvénypozíciók erőltetése, ráérünk mi arra még. Az évi kemény munka után, mert bizony nemcsak a pénz dolgozik, hanem a befektető is, jól jön az év végi intermezzo, különben is, ki tudja, mire számíthatunk jövőre.
A nagy per mindenkit érdekel. Mindenütt erről folyik a szó: okoskodnak, következtetnek, az ujjaikon számolnak; meghatódnak, reménykednek, félnek, átkozódnak, óhajtoznak, gyűlölködnek, ámuldoznak, elkeserednek; egyszóval, drága jó uram, fura egy állapot ez...
Halloween elmúlt, csináltunk töklámpát, az egész lakás teli boszorkánnyal meg denevérrel meg krampusszal, a gyerekhez jöttek a többi gyerekek trick-or-treatelni, úsztunk a tökpitében. Szép, nipponizált kelta rítus, ninja-go-thic, utánozás japán szokás; van itt egyfajta görcsös igyekezet az átvételben, lazaságok honosításában, úgy felszabadultak, hogy a homlokukon pattognak az erek. A karácsonyi felkészülési időszak is november elsején kezdődik, legalábbis áruházi szinten, neon-Santa Clausok a homlokzatokon, plasztik Tannenbaumok a parkolókban, nincs az a délnémet kisváros, amelyik ilyen korai starttal ugrana neki a Weihnacht-vircsaftnak.
"Kacsa lesz vagy hal, több mint valószínű, egyikben a csont, másikban a szálka lesz nekik a sok." - Ezt ajánlotta Keresztury Tibor barátunk a 20. század végén.
Nagy titokban lezajlott a régóta beígért kormányátalakítás: az SZDSZ helyébe a BKV lépett, meg a MÁV, meg egy kicsit a Malév, bár pro forma azért azt közölte a légitársaság a médiával, hogy "meglepetésként érte" a miniszterelnök bejelentése a nyugdíjasok ingyenes utaztatásáról. Jó, ezek ilyen kezdeti koalíciós súrlódások, annak idején a szabad demokraták is átestek ezen, amíg úgy egy éve Horn át nem tért az egypárti kormányzásra; előbb-utóbb várhatóan belejön a kormányzásba a BKV meg a MÁV, a kormányfőnek ellentmondó renitens nyugdíjas kormánytagokat pedig a Malév repíti majd a Kanári-szigetekre, ingyen.
Candy, cookie és cake, vagyis cukorka, süti és torta. Valami okból ezek az édes dolgok különösen alkalmasnak tűnnek szociálpszichológiai és szociológiai megfigyelések modellálására és metaforizálására. Már megint Henry Jamesszel jövök, ő fedezte fel a társadalmi mobilitás ama nagy csodáját, amely mind a mai napig erősen foglalkoztatja az amerikaiakat, habár immár az ellenkező irányból, az üres kalóriák, fogemésztő cukrok, koleszterinsokasító fehérjék és zsírok és a szódium örökös fenyegetése felől.
Eek a ooo - mondta Erzsi, miközben a torkára mutogatott, és olyan arcot vágott, mint egy elhanyagolt tamagocsi.
Záródnak az ajtók, mondja a politológus szaktekintély: véget ért a társadalmi pozíciók elosztásának és elfoglalásának időszaka. A rendszerváltás Nagy Utazásában mára többé-kevésbé mindenki elfoglalta a helyét, elkeltek az első osztály párnázott ülései, a másodosztály utasai is befészkelték magukat kupéikba, a fapados részlegben pedig ott szorong a maradék, azok, akiknek nem jutott hely a drágább üléseken.
Orbán Viktor és a finn jéghoki-válogatott, ahogy a képernyőn át nézik egymást 1994 májusában, emlékezetes pillanata marad a magyar politikatörténelemnek -ehhez képest imponáló, hogy az elkövetkező választási évet, pedig még el se kezdődött, máris kormánylistával kezdi, mármint a Fidesz, nem a finn jéghokisok. Orbán miniszterelnökön kívül Áder bel-, Pokorni kultúr-, valamint Szájer igazságügyi miniszterrel számolhatunk, ami rendben is volna, kivált Szájer jelölt esetében, aki lassan hetedik éve hallgat olyan okosan, mint maga az igazság. Sasvári politikusnak egyelőre, a jelek szerint, nem szánnak kormányzati szerepet, pedig ahogy a Nemzeti Színház kontra Nemzeti Színház-vitában felszólalt Magyar miniszter ellen, az sokat ígérő volt a maga őszinteségével. Az, hogy a leendő kormány a most gründolt Nemzetiből kirúg mindenkit, magától értetődő, mi más volna egy kormány dolga, mint színházi társulatokat, dalárdákat, önképzőköröket tizedelni, kirobbantani a kultúrkampfot, mert semmivel nem telik olyan jól az idő, mint azzal. Csak ezt eddig nem volt szokás kimondani. Hát Sasvári kimondta. Kéne neki valami minisztérium.
Az idei év során Dolly, a klónozott birka, a Mars-expedíció és a hágai per címlapsztorivá avatott olyan tudományos eredményeket, amelyekről amúgy kevés szó esik szakmai berkeken kívül. A géntechnológia térhódítása, a földön kívüli élet kérdése és a bioszféra pusztulása olyan össztársadalmi vitát indukált, amelyben az egyes tudományterületek képviselőinek gyakran homlokegyenest ellentmondó álláspontja komoly aggodalmakat vet fel az emberiség jövőjével kapcsolatban. Dr. Vida Gábor akadémikust, tanszékvezető egyetemi tanárt arra kértük, hogy értékelje a fejleményeket.
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól és ezek szakmai kamarájáról szóló törvényjavaslat alapvető célja az, hogy az e tevékenységet folytató vállalkozásokban ne érvényesülhessenek a bűnözői érdekek, illetve a jogi feltételeknek megfelelő "magánrendőri" vállalkozások ne elégíthessenek ki bűnözői törekvéseket (e megfogalmazással a jogalkotó az illegális pénzbehajtásra és a védelmi zsarolásra gondolt). A javaslat szerint ezeket a tevékenységeket továbbra is a rendőrség engedélyezné, illetve ellenőrizné.
Már hajnalodik, de Péter gyakran négykor elindul, hogy végigjárhasson tíz-tizenöt adóst. Ezúttal egy hárommilliós hátralék jelenti a csapás-irányt, valahol Cegléden. "A levelet átvette",mutatja a postai igazolást, ez elárulja, hogy a címzettnek mindenképpen köze kell hogy legyen az adott lakcímhez. Ha a címzett erre nem hajlandó, akkor a "nem vette át" rovat jelentené ugyanezt a helyzetet. Bonyodalmat csak az "elköltözött" rubrika okozhat.
Nemcsókkal kezdődött, Nemcsókkal fejeződik be az év: az államtitkár akkor is, most is a nyilvánosság előtt volt kénytelen megvédeni megbízója, a miniszterelnök vízlépcsőügyi elképzeléseit. Januárban a fű alatti magyar-szlovák tárgyalások miatt, most a hágai ítéletet követő egyezkedés során tett javaslatai miatt gyalázzák szegényt. Mindent megtesz miniszterelnökéért, és mégis Baja Ferenc a környezetvédelmi miniszter, aki lényegében egy éve meg sem szólal a Duna ügyében. Hálátlan, nagyon hálátlan munka a politikusé.
Bár a hivatalos statisztikák szerint a kilencvenes évek elejéhez képest radikálisan csökkent a Magyarországra, illetve Magyarországon át menekülők száma, a határőrség 1997. november végéig több mint tízezer illegális határátlépőt fülelt le. Ráadásul becslések szerint legalább kétszer ennyi azok száma, akik többnyire embercsempészek közreműködésével jutnak ki és be a magyar határon. A Narancs annak nézett utána, hogyan működnek az embercsempész szervezetek, illetve mi történik azokkal, akiket elfogtak, és sokszor hosszú hónapokig várnak a kitoloncolásra.
Jól működik a polgármester irodájában a mozgásérzékelő. Zölden villog, ha ülök és hallgatok, pirosra vált, ha a jegyzőnő felé fordulok. Jó szerkezet, a pátkaiak is példát vettek róla. Amikor beérkeztem a faluba, egy ideig csak figyeltek zölden, aztán pirosra váltva megkérdezték tőlem: mit akarok itten, csak nem költöztetek?
Ha az 1996-os esztendő a robbantások éveként ment át a köztudatba, akkor minek nevezzük az ideit? Tavaly a legnagyobb durranásnak a legfelsőbb rendőrvezéreket helyükről elmozdító detonáció számított, ám mintha ez azóta sem hozta volna meg a remélt eredményt. A vezérkar sikernyilatkozatokat tesz, de az érdemi munkát végző nyomozók enyhén szólva is rezignáltak. Hibás a diagnózis, rossz a terápia? Az árnyékboksz mindenesetre folytatódik.
Az 1989-90-es közép-európai fordulatok nemcsak a volt kommunista országok jövőjét, de múltját is bizonytalanná tették. Mindegyik bukott rezsimnek volt takargatnivalója: soha fel nem tárt koncepciós perek, vérbe fojtott forradalmak és éhséglázadások, kiderítetlen politikai gyilkosságok kerültek elő a történelmi sifonérból. A kérdés hirtelen az lett: ki foglalkozzék mindezzel: a történész vagy az államügyész? Büntethetők-e azok a politikusok, akikre annak a gyanúnak az árnyéka vetül, hogy politikai döntéseknek álcázott köztörvényes bűncselekményeket követtek el. Riportjainkban - melyek az MTV 2 Tranzit című műsorának segítségével készültek - három olyan pert mutatunk be, amelyet 1989 után a legfelsőbb állami vezetők ellen indítottak. Lengyelországban az 1981-es hadiállapot bevezetőjét és az ország későbbi államelnökét, Wojciech Jaruzelski tábornokot az 1970-es gdanski, gdyniai, elblagi és szczecini események miatt próbálják felelősségre vonni. 1970. december 14. és 19. között az előző napokban bejelentett áremelések ellen tiltakozó hajógyári és kikötői munkások - némi gyújtogatással és fosztogatással kísért - demonstrációját a hadsereg verte szét. Jaruzelski akkor hadügyminiszter volt. A vád ellene és tizenegy vádlott-társa ellen most gyilkosságra való felbujtás.
Aztán nehogy te is azt csináld, amit az a japán: két és fél órán át majomkodott velem, aztán nem fizetett semmit. A vénember kissé bizalmatlannak tűnt az elején. Kétezerötszáz dollárról indult, ennyi az alaptarifa egy interjúért, a felét leadózza, a többit gyerekkórház építésére ajánlja fel, neki sosem volt pénze, mire menne vele most, élete alkonyán. Na jó, legyen ezer, de ez a padló. És csak azért, mert magyarul még nem jelentek meg az emlékiratai, hátha valamelyik kiadó rákíván, és megveszi tőle.
Lelőtt menekülők, több száz halott - ez a legsúlyosabb a keletnémet diktatúra mérlegén, ezért kellett a rendszerváltás után bíróság előtt felelniük határőröknek, parancsnokoknak és a Politikai Bizottságnak.
A napi események, szenzációk, fegyveres és politikai világdrámák arról szólnak, ami a nemzetközi események folyamában az örvény, a váratlan mély vízi sodrás, a partomlás, a sziklás kanyon. De ha tudnánk kívülről nézni ezt az egészet, semmitmondónak tűnő, siváran unalmas látvány törné le a kedélyt, partvédelmi munkálatok, folyamszabályozó pepecselés, átkelő hajók, biztonságos építésűek, nem süllyednek el, nem robban fel a motorház, órát igazítanak az utasok a precízen betartott menetrendhez. Pedig az alaptörténet ez: a feltartóztathatatlanul előrekúszó globalizáció.
HomokdalokA Kolibri Színház színpadán élő zenére improvizálva mutatja be virtuóz homokanimációs technikáját Cakó Ferenc. Homokdalok című előadása legközelebb december 18-án látható.Tolerancia-díj Kiosztották az Autonómia Alapítvány 1997-es Tolerancia-díjait.
Nyáron, amikor a Magyar Televízió elnöke elrendelte a kulturális műsorok "szüneteltetését", mindenki biztos volt benne, itt a vég, de totálisan. Van, ami tényleg eltűnt, egyikért kár, másikért nem, viszont illik észrevenni az újat is: néhány hete a Múzsa helyett - immár nem külső, hanem belső gyártásban - az AKT szolgál aktuális kultúrával napi tizenhárom percben, a Stúdió helyén pedig Publikum címmel látható heti félórás kulturális magazin.
Motorral átugranak egy helikoptert, a különleges szuperautó egyszerre több dologra tud figyelni, mint maga Napóleon: rakétát lő ki, felveszi a főhőst, rajzszögeket dobál, navigál és füstöt ereget. Ilyet senki másnak nem nézne el a közönség, csakis James Bondnak, ezzel visszaélve készítik az újabb folytatásokat. A legújabb őrületben az ügyeletes cica szerepét ez a különösen figyelemreméltó maláj-kínai kisasszony játssza, aki a promóciós körút budapesti állomásán nyilatkozott a Narancsnak.
Fölösleges para, amikor az ember kér öt jegyet elővételben holnapra a Halálhajóra, aztán otthon gondolkozik másnapig, vajon kellett volna-e mondani, hogy retúr. Mindenki másképp kódol, másképp retteg, mindenkinek megvan a maga északnyugati átjárója vagy eseményhorizontja, vagy mi. Vannak, akik megússzák, ha átutaznak rajta, megjegyzem, azoknak sem jó, de olyanok is vannak, akik soha többé nem térnek vissza az ezredvégi aktuális vagy virtuális pszichotikus kirándulásokról, ahogyan az Event Horizon legénységének és a Jávor terem közönségének egy jelentős része.
10. Tokiói Nemzetközi Filmfesztivál + Sundance Tokyo ´97
Megjelenésünk napján mutatják be a hazai moziforgalmazásban Enyedi Ildikó francia gyártású televíziós filmjét, a Tamás és Julit. Az én XX. századom és a Bűvös Vadász rendezőjével e nem mindennapi tévémozi-premier alkalmából beszélgettünk.
A geopolitikai látásmód igénye nemigen kényeztetett el bennünket az elmúlt évtizedek során. A kelet-európai rendszereknek jó okuk volt lemondani e szemléletről, hisz´ Moszkva árnyékában illúzió lett volna bármiféle önérdek vagy lehetőség ilyen mérvű felnagyítása. Ráadásul felesleges luxusnak is számított volna a geopolitikai számítgatás, hisz - különösen mondjuk Magyarország esetében - a XX. század olyan traumákkal és tanulságokkal vette kezdetét, amelyek minimalizálták az ország szerepét a nemzetközi kapcsolatokban. Jobbára szomszédaink megalázó kicsinyessége volt az, ami az ország mindennapjait meghatározta, semmint
Manapság rossz és nagyon rossz zenekarneveket adnak. A Tax Free ez utóbbiak közé tartozik, reptereken kapható cigi, pia ugrik be, áfa-mentes, a borítóról viszont már afféle Cotton Club-hangulat árad, szóval a harmincas évek: rulettasztalnál ácsorgó, szivarozó jóemberek, ingujjban, nadrágtartóban, borsalinokalapban, szóval nem olyanok, akiknek az a néhány százalék megtakarítás jelentene valamit. Hogy tovább bonyolítsák a helyzetet, a Tax Free tagjai a kilencvenes évek funky-gengsztereinek tartják magukat, a funkyról meg rajtuk kívül mindenkinek a hetvenes évek ugranak be, de ne firtassuk tovább.
1. A Kolinda zenekar az Orfeó zenei/képzőművészeti/színházi csoportból nőtt ki és kapcsolódott be a táncházi mozgalomba 1974-ben. Hamarosan azt a fajta folkzenét játszotta, amit ma world musicnak nevezünk: a magyar népdalokat és az erdélyi paraszti muzsikát balkáni dallamokkal és ritmusokkal, dzsesszes improvizációkkal, majd saját szerzeményekkel szőve át. Mikorra az első magyarországi népzenei lemezek (az 1977-ben induló Élő népzene sorozat) megjelentek, a Kolinda már sikeresen koncertezett Belgiumban és Franciaországban, és túl volt a második - francia kiadású - albumán. Magyarországon ugyanakkor sem a rádió népzenei műsoraiban, sem a Hungaroton lemeztársaságnál nem volt erre a "beskatulyázhatatlan" muzsikára igény, az első hazai ajánlatot egy olyan válogatás elkészítésére kapta, amely már vállalhatatlan volt számára. Ez a kettős szorítás oda vezetett, hogy 1979-ben felbomlott a zenekar, és a meghatározó magból ketten - Zsigmondi Ágnes és Lantos Iván - disszidáltak. Ezt követően hosszú évekig éppen úgy terjedtek a francia Kolinda-felvételek kazettán, ahogyan az URH vagy a Kontroll rockzenekaroké: "undergroundban", szénné másolt kazettákon.
Gothár Péter filmjében láthattuk őket először, de ki emlékszik, annak már vagy tíz éve. November 25-én a Fél Tíz Jazz Clubban játszottak, Promised Land című albumuk turnéjával érintve Magyarországot.
Amerikai turnéja után, európai turnéja előtt pár napot promócióra fordított a Muzsikás Berlinben. Rádiók, tévék, újságok tízszer negyvenperces turnusban - jó kis buli! December 8-a van, ez itt a Hotel Mark, indulhatunk.
Az itt következő történet példaértékű több szempontból is, de főként arra bizonyíték, hogy az egyébként óvatos, megfontolt íróembert is könnyen és simán átverhetik, ha a lejmolás összege meghaladja azt a lélektani határt, amelynél a gyanú egyáltalán felébredhet.
Az igazi kozmopolita városlakó karácsonyi körsétáját a főterekről idén a mellékutcákra szorult pavilonsorokkal kezdi, majd kimegy valamelyik plazába, esetleg megnéz ott egy meghitt Carpe Diem-szárazjégrevüt, és közben nulla rizikófaktoros, amerikai zsírban készült sült oldalast eszik.
Az idén jó volt a vándorhorgásznak. Szigligeten bőséges volt az otellótermés, ráadásul új, térhatású képeket akasztottak ki a diszkóban. Vaskeresztesen ugyan bezárt Európa legnagyobb cumigyára, de virágzik a borkombinát. A Dunában és a Tiszában egyre több a menyhal, és már Pest központjában, a SOTE-klubtól száz méterre is foghat afrikai harcsát az, aki elviseli, hogy a leendő zsákmány a kifogás előtt órákon át a felszínen lebeg, gonoszul tátog és meredten fixírozza a horgászt. ´97-ben a horgászcikk-ipart nem forgatta fel a Tasmán Ördög tavalyi megjelenéséhez hasonló kataklizma, de kétségtelen, hogy igencsak elterjedt pontycsali lett a bojli.
Lázongás, hajószerencsétlenség, földrengés, repülőgép-katasztrófa, aszály, erdőtűz, XXIV. Ázsiai Vízi Játékok. Na, ezekből semmit nem lehetett érezni Indonézia köldökén, Balin. Mentális mikroklímájának köszönhetően a Bali szigeti embert semmi nem zavarhatja meg, ugyanis Ünnep van. Ma százéves a szentély, holnap a belügyminiszter, aztán elűzzük a Gonoszt. Minden napra jut vigasság, amelynek szükséges velejárója a kakasviadal. Klasszikus értelemben véve ez a Jó és a Rossz csatája. Az eredetileg templomi sport társasági jellegéből adódóan hamar nagy népszerűségre tett szert a kakasok körében. Évszázadok óta dolgozik ez a tollas nép, hogy kikristályosítsa magából a tökéletes harcost, az újkori garudát, a Tarajos van Damme-ot.
P. J. O´Rourke és munkássága nem ismeretlen a MaNcs olvasói előtt: Vakáció a pokolban című könyve három éve jelent meg a Narancs-könyvek sorozat második darabjaként. A kötet külföldi - dél-afrikai, szomáliai, jugoszláviai, lengyelországi stb. - riportjainak gyűjteménye, de P. J. szívesen és gyakran ír az Egyesült Államok belpolitikájáról, nincs elájulva az európai viszonyoktól - egészen pontosan: a kultúrfölénytől -; emellett megküzd a környezetvédőkkel, és közben gyakran italozik is, bizony: az alkoholmentes sörök egyik legelszántabb ellenfelét tisztelhetjük benne. Jelenleg a Cato Intézet kutatója (azaz ösztöndíjasa: ők fizetik hitelkártya-számláinak egy részét), a szakterületét homály fedi, de könyvei elején megköszöni az intézet támogatását - lehet, ezért tartják, de valószínűbb, hogy a Cato Intézet-beliek tisztában vannak vele: napjaink egyik legeredetibb gondolkodóját pénzelik. Mer´hogy P. J.-ben az a legszebb, hogy a dolgokról véleménye van, méghozzá markáns és senkiével sem összetéveszthető. P. J., a száguldó és sziporkázó zsurnaliszta természetesen a hongkongi átadás-ceremónián is jelen volt, ott szakított időt arra, hogy nyilatkozzon magyarországi kiadójának, a Narancsnak.
