Korábban a Horánszky utcában működött ilyen néven kávézó és étterem, ha divatosak akarnánk lenni, közösségi térnek mondanánk, hiszen nemcsak az eszem-iszomok miatt népesült be hétvégenként. A mostani Apacukának nemcsak a helyszíne elegánsabb valamivel (a Nagymező utca 54–56. alatt található), de az üzenete is: „Fun dining étterem, és laza bár egyben. Étterem, ahol a prémium minőséget fesztelenül élvezheted, ahol kéthetente új különlegességek várnak.” E nagyzolós beharangozó azonban csak a papíron tűnik kivagyiságnak, az Apacuka többszintes, tágas, igazán modern, már-már luxusberendezésű enteriőrje még ellentétben is áll a jópofa elnevezéssel. A vasárnapi vacsoraidőben nem szedik szét a házat, rajtunk kívül három vendég van még, pedig hússzor ennyi is lehetne.
A kéthetente változó „különlegességeket” egységáron számolják: leves/előétel: 1700, főétel: 3700, desszert: 1100 Ft, a három fogást 5900-ért megkapjuk, de az ún. bárajánlatból burgereket és más szendvicseket is rendelhetünk szerényebb árfekvésben. A „lazac mousse, kaviár, tejföl, kapor” végre egy olyan előétel, ami után az étvágyunk csak nő: elegánsan tálalt falatkák, kétféle kaviár, kellemes hal. A sütőtökkrémleves meglepően édes, de különleges ízt kölcsönöz neki, hogy birsalmaszelet van benne, és az sem baj, hogy mellőzték a tökmagolajat. A rántott kecskesajt krumplipürével és körtével a főételek táblájáról érkezik, de nemcsak „a műfajában a legdrágább” címre pályázhat; akár el is felejthetünk mindent, amit a rántott sajtról tudtunk, mert ez valóban más kategória. A pezsgős fekete tőkehalat brokkolival tálalják, külsőre igazi műremek, a pezsgő ízét ugyan nem érezzük, de a hal kifogástalan.
A „bárból hozott” kacsahamburgerben (1980 Ft) a hús fűszerezése, a szójacsíra-saláta, a marinált retek sokkal inkább a Távol-Keletet idézi, mint, mondjuk, Nebraskát, de ezt bóknak szánjuk. Arra azért kíváncsiak lennénk, mit szólna ehhez egy kínai szakács. A desszertek közül a diós gubát kóstoltuk meg, ami igazából diós pogácsa, ráadásul a névadónál szárazabb és keményebb.
