étel, hordó

Kiskőrössy 2.0 halbisztró

  • ételhordó
  • 2016. január 17.

Gasztro

A nyár egyik legjobb élménye volt az a szegedi kirándulás, amikor nemcsak felkerestünk egy ún. legendás helyet, de nem is csalódtunk benne. Azt viszont csak most tudtuk meg, hogy a Tisza-parti Kiskőrössy halászcsárdának van kihelyezett tagozata is. Méghozzá Pesten, a Jókai tér 6. alatt, ahol – így az ismertető – „ugyanazt a minőséget nyújtjuk egy modernebb környezetben, mint amit Szegeden megszokhattak tőlünk”.

Kétségkívül modernebb a környezet, viszont sokkal kisebb, és hiába a Szegedről ismerős dekoráció, jellegtelenebb is. A galériás helyiség olyan, mint egy tipikus pesti kifőzde, ennek megfelelően az ételszagot sem sikerült maradéktalanul elszívni, bár ez még mindig istenes a szintén halbisztróként futó belvárosi Halkakashoz vagy a budai Nemóhoz képest.

A választék és ár többé-kevésbé megegyezik „a zászlóshajóéval” (Pesten van burger meg fish and chips is), ám ennél sokkal fontosabb, hogy a biztos kezdés, vagyis a haltepertő (1400 Ft) itt is frenetikus. Olyannyira, hogy hozzá képest a haltatár (1500 Ft) már nem is akkora kaland, pedig önmagában arra sem tudunk rosszat mondani: mint egy kellemes pástétom, bár csak néha érezni a halízt.

Elsősorban persze halászlézni (2000 Ft) jöttünk, külsőre nincs is abban semmi hiba. Örömmel állapítjuk meg azt is, hogy a pesti átlagot messze veri az itteni változat, ám bármennyire megnyaljuk is mind a tíz ujjunkat, marad bennünk némi hiányérzet. Épp az hiányzik, amiről nyáron úgy írtunk, „van itt valami plusz íz, amit nehéz lenne szavakba ön­teni”. Noha akkor úgy éreztük, hogy „kevesebb zsírral még jobb lenne”, és ez a vágyunk most teljesült, ez csupán szerény vigasz.

A harcsapaprikás túrós csuszával (2000 Ft) úgyszintén korrekt, de ekkor már az egészre rányomta a bélyegét a halászlécsoda elmaradása miatt érzett csalódás. Pedig még ki sem kértük a túrógombócot (630 Ft), amit olyan édes gyümölcsmasszával ízesítettek, hogy megkeseredett a szánkban.

Figyelmébe ajánljuk

A végtelenített Simonka-per a bírói függetlenség árnyékában

A Simonka-per bírája, Laczó Adrienn lemondása nem a politikus elleni büntetőperről szól, de azt (is) nagymértékben befolyásolja. Egyrészt a szemünk előtt játszódik le egy irreálisan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás, másrészt a bírósági szervezet súlyos rendszerhibái mutatják, hogy egy tárgyalás hogyan fordul bohózatba és mi lesz a bírói autonómiával.