„Étel-, kávé- és koktélbárként” kínálja magát a Bajcsy-Zsilinszky út 74. alatti egység, de a programjaik közt karaokepartit és spanyolgitár-estet is felfedezhetünk. Persze van napi ebédmenü és a céges rendezvények lebonyolítására csábító hirdetmény is, így hát nyilvánvaló, hogy a Zwekedli a sokoldalúságra próbál katedrálist építeni. „Egy esós (sic!) őszi délután elhatároztuk, hogy alkotunk valami újat. Elkezdtünk egymásra sózni újabb, és újabb gondolatokat… só sót követett… Amikor ráéreztünk az ízére – hogy mennyi só kell bele –, akkor a gondolatok olyan fogalmakká nőttek, mint hagyomány + innováció, minőség, bizalom. Ezeket a fogalmakat jellemezzük egy szóval: Zwekedli” – olvassuk a baljós beharangozót, ami úgy hangzik, mint valami tréfás feladat megoldása egy csapatépítő tréningen…
Őszintén szólva egy cseppet sem bánjuk, hogy szombaton, kora délután nem jön át ez az üzenet, és még a karaokésok sem köszörülik a torkukat. Nem is értjük, hogy ezen a minipresszó méretű helyen hogyan fér el az a sok-sok „tevékenység”, és nem is akarjuk megfejteni. Beérjük néhány diszkrét vendéggel, de főleg azzal, hogy a kiszolgálás nem a munkaköri leírás miatt kedves és udvarias.
A mozzarella caprese (1290 Ft) fantasztikus látványosság a hatalmas paradicsomabroncsok miatt. Ám úgy látszik, hogy e túlzott erőlködés kivett belőle mindent, amit íznek mondhatunk. A sajtot is csak azért dicsérjük, mert pont olyan, mint a zacskós közérti. A tyúkhúsleves (890 Ft) úgy aranylik, mintha a Nemesfémvizsgáló Intézet hitelesítő pultjáról érkezett volna a grízgombóccal együtt; kár, hogy a hús legfeljebb a menzát járta meg. Azonban a cvekedli (1590 Ft) imádni való: sűrű káposztamasszában hever a kiváló házi tészta, nem főzték szét, de nem is törik bele a fogunk. A roston sült lazacról (2990 Ft) is csak a jókat mondhatunk, húsa omlós, bőre ropogós, szombat délután a Bajcsy-Zsilinszky úton ez legalább akkora csoda, mint 1962-ben Little Richard éneke ugyanitt.
Az ún. Zwekedli palacsinta (950 Ft) is nagyszerű, de annyira túlméretezett, hogy mire végzünk a három, dióval és mákkal megtömött, tejszínhabbal leöntött vaskos tésztával, nos, az édes álom rémálommá válik.
