MaNcs 30. évf. 48. sz. (2018-11-29)
Múlt vasárnap hajnalban a Kercsi-szorosban orosz hadihajók rálőttek két kisebb ukrán hadihajóra és egy vontatóhajóra, majd az ukrán legénységet foglyul ejtették és Oroszországba vitték. A súlyos provokáció nemzetközi és kétoldalú, orosz–ukrán szerződéseket sértett. Hogy megértsük, miről lehet szó, vessünk először egy pillantást a térképre.
„Az, hogy azt gondolja valaki, hogy neki egyedülállóként joga van ahhoz, hogy neki egyedülállóként, anélkül, hogy lenne párja, enélkül neki joga van ahhoz, hogy neki gyereke legyen, és ezt a jogot vívja ki magának, az a gyermek oldaláról közelítve, megfosztja őt attól, hogy neki édesanyja és édesapja legyen” – Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkárból buggyant ki imígyen a magyar jövőért érzett felelősség péntek este az RTL Klubon.
Az Árpádok óta kiemelt területe a magyar külpolitikának a Balkán. A magyar királyok címében, egykori szerzeményekre utalva – tíz ország között – ott szerepelt, hogy Bosznia (Ráma), Dalmácia, Szerbia és Horvátország királya is.
MDF-es liberálisként ezzel az alcímnek idecitált (Balzacra utaló) pikírt címmel írtam cikket a Magyar Hírlapba 1992 tavaszán, az SZDSZ első mélyrepülése (Tölgyessy Péter elnöksége) idején. Harminc évvel a párt születése, egy évtizeddel a halála után rég nincs bennem pikírtség – de a cím használható.
A kormányok Magyarországon is időről időre célul tűzik ki a saját tevékenységük hatékonyságának növelését. A rendszerváltás előtt is felbukkant ez a szempont, bár akkor főként a politikai leszámolás eszközét láttuk benne.
Az Agrárminisztérium természetvédelmi főosztályain lezavart – felszámolásba hajló – leépítés logikus következménye a kormány eddigi, a környezeti ügyeket háttérbe szorító politikájának. A rövid távú előnyöknél és a jó helyen landoló profitnál nincs fontosabb.
A gödöllői székhelyű Zöld Híd Kft.-nél robbant először a hazai szemétbomba. A kft.-t tulajdonló regionális hulladékgazdálkodási társulás eddigi vezetője, a város polgármestere, Gémesi György szerint nem a céggel, hanem a kormány átszabta rendszerrel van a gond – Orbán Viktort jégre vitték, és most a beosztottjai félnek bevallani: a nagy „reformok” semmit nem érnek, milliárdok folytak szét.
Több száz milliós hiánnyal küszködik az ország legnagyobb egyetemének két patinás kara, a bútorok beszerzése és a kísérletek elvégzése is nehezen megoldható feladattá vált. A BTK és a TTK problémái a felsőoktatás állami finanszírozásának elégtelenségét tükrözik.
Ha jól számolom, 36 évvel ezelőtt találkoztam először Randolph L. Brahammel (született Ábrahám Adolf; „az Adolftól valahogy elment a kedvem” – válaszolta egyszer, kacsintva, a tősgyökeres amerikai név eredetének kérdésére). Randy ekkor már a City University of New York tekintélyes professzora, a magyar holokauszt nagy hírű kutatója volt, én meg egy állástalan, szabadúszó fordító Budapestről – ennél nagyobb súlycsoportkülönbséget talán elképzelni is nehéz.
Már a nyugati demokráciákban is egyre több választó álmodozik keménykezű vezetőkről és katonai diktatúrákról – a demokrácia és a szabadságjogok pedig veszíteni látszanak értékükből. Bedőlhet-e a Nyugat, és törvényszerű-e a kapcsolat a szabadságjogok és a jólét között? A nemzetközi politikatudomány ifjú csillagát kérdeztük.
Az osztrák származású tiszteletbeli magyar zenésszel új lemeze, a Small World kapcsán beszélgettünk politikáról, labanc akcentusról, és arról, hogyan lehet megélni abból, amit mások kidobnak.
Negyvenöt éve kezdte a pályát, idén ő lett a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjasa. Az egyre sokasodó Voldemortokról, a hajléktalanokról és Tarr Béla sajátos módszereiről is beszélgettünk.
Ritka, hogy a harmadik kötetnek nagyobb legyen a tétje, mint az elsőnek vagy a másodiknak, de Simon Mártonnál ez most pont így van. A Rókák esküvője ennyiben különleges, hiszen nemcsak azt hivatott bizonyítani, hogy szerzője még mindig érdemes a költő titulusra, de azt is megmutatja, hogy mi van a slam poetryn túl, képesek-e a költemények más hangot megütni, mint a színpadi jelenléttel megtámogatott szövegek. Ha pedig innen nézzük, a Rókák esküvőjével Simon a háborúban csatát vesztett, de még nem kapitulált.
A szigorú látogatási tilalom ellenére Kaffka Margit odakérette betegágyához orvos férjét, Bauer Ervint, s szó szerint a karjaiban halt meg.
Ha egy előzetesben azt olvasnánk, hogy a műsorban olyasmiről lesz szó, hogy a kagylóhéj mikroszerkezetének megismerése hogyan segítheti az anyagtudománnyal foglalkozó kutatókat, s az orr nyálkahártyájában található exoszóma mikrorészecske mennyisége a bekerülő baktériumok hatására akár öt perc alatt megduplázódhat – nem gondoljuk, hogy az izgatottságtól kiejtenénk a kezünkből a kávéskanalat. Pedig volna miért.
A rusztikus, ámde mégis elegáns terekkel rendelkező, nevében a korábban ott működő üzemre utaló Rugógyár Galéria viszonylag új szereplő a kortárs képzőművészeti szcénában; az első, csoportos kiállítása is csak idén februárban volt.
Megtörte a hallgatási fogadalmat, és ismét iszik – ezek voltak az idei tudnivalók Lars von Trierről, mielőtt új filmjével – A ház, amit Jack épített – visszatért kitiltása színhelyére, Cannes-ba, ahol az erőszakban tobzódó művet általános megrökönyödés fogadta. A filmet megjelenésünk napjától adják a magyar mozik. A rendezővel Skype-on beszélgettünk.
A németországi Zöldek tavaly felvetették, hogy a beteg és rokkant személyek állami támogatással vehessenek igénybe szexuális szolgáltatásokat. Az ötlet még messze van a gyakorlattól, de a sérülteket kiszolgáló szexuális asszisztencia már számos országban működik. Tulajdonképpen még nálunk is.
Fittyet hánynak a hagyományos oktatási sémákra, a Bölcs Kavics művészeti-tudományos workshopjain a 8–12 éves kisiskolások megtapasztalhatják, milyen az, amikor a felszabadító kreativitásé a főszerep.
A kivilágított közösségi terekben békésen slattyog a rém, vállán, lazán átvetve, a véres tetem. El van itten már mindenki idegenedve, kérem, ilyen időket élünk (vagy halunk). Kritikánk Lars von Trier új filmjéről, A ház, amit Jack építettről.
Brit tudósok és a romlott nyugati szaksajtó kimutatták, hogy a posztpotteriánus univerzum legnagyobb ellensége nem más, mint (spoiler!) J. K. Rowling.
