Azért nem lépték túl a határértéket a lisztériafertőzött zöldségek, mert fagyasztott zöldségre nincs is határérték

Gazdaság

Pedig 9-en meghaltak a termékek elfogyasztása után.

Július elején robbant a hír, hogy két és fél év alatt 47-en betegedtek meg, kilencen pedig meghaltak a Greenyard multinacionális vállalat bajai gyárában előállított, lisztériabaktériummal fertőzött fagyasztott zöldségektől. A Nébih visszahívta a termékeket, ezen túlmenően viszont nem szankcionálta a céget, sőt azt közölte, a vállalat nem hibázott.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban e látszólagos ellentmondásnak járunk utána, illetve annak, hogyan sikerült az öt európai országban felbukkanó megbetegedések eredetét visszavezetni a bajai gyárhoz. Egy rövid részlet:

A témában megszólaló szakértők többször hangoztatták, hogy a Greenyardot azért nem kellett a visszahíváson túlmenően szankcionálni, mert nem lépték túl a lisztériára megállapított határértékeket. Ezt a vélekedést a Nébih némileg pontosította a Narancsnak, méghozzá úgy, hogy nem is volt határérték, amit a Greenyard fagyasztott termékei átléphettek volna. Az ételekben található listeria monocytogenes még elfogadható határértékét egy 2005-ös uniós rendelet rögzíti, ez azonban csak a „fogyasztásra kész élelmiszerekre” vonatkozik. A nem közvetlen fogyasztásra szánt, hanem a mikroorganizmusokat elpusztító hőkezelés után fogyasztandó gyorsfagyasztott zöldségre nincs jogszabályi határérték, a jogalkotó ugyanis azzal a feltételezéssel élt, hogy a vásárló megfőzi a terméket, és ezzel megelőzi a bajt.

(…)

De ha a Greenyard nem sértette meg az uniós szabályokat, akkor miért vonta ki a termékeit a forgalomból a Nébih? Közleményük szerint azért, mert „megbetegedést okozó kór­okozó nem lehet jelen egyik élelmiszer-előállító üzemben sem”. Ezt minden bizonnyal egy 2003-as, „az élelmiszer eredetű megbetegedések esetén követendő eljárásról” szóló kormányrendeletre alapozzák, az ugyanis kimondja, hogy már a megbetegedés gyanúja esetén le kell állítani az érintett élelmiszer gyártását és forgalmazását. Egyébiránt az uniós határérték hiánya nem jelenti azt, hogy a mirelitet gyártó vállalatok nem foglalkoznak a lisztériával. Rendszeres önellenőrzést végeznek, hiszen nekik sem érdekük, hogy gond legyen a termékeikkel. A Greenyard szóvivője azt írta nekünk, hogy a bajai gyárban is végeztek lisztériateszteket, és speciális higiéniai eljárásokat is alkalmaztak. „Ezt a példátlanul erőteljes baktériumtörzset azonban nem mutatta ki az élelmiszeriparban használt sztenderd vizsgálat.”

(Címlapképünk illusztráció, nem a bajai gyárban készült. Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Teczár Szilárd teljes cikkét a Magyar Narancs 2018. augusztus 16-i lapszámában olvashatja. A lapra előfizetni itt lehet.

Magyar Narancs – Archívum részletes

A Magyar Narancs tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.