Lemez

Az utolsó doboz

David Bowie: I Can’t Give Everything Away (2002–2016)

Kritika

Pár héten belül lesz tíz éve, hogy elhunyt David Bowie.

Az elmúlt szűk évtizedben számos posztumusz kiadványa jelent meg, a többi közt az Era Series, amely korszakokra bontva taglalja az életművét. Nem teljesen utólagos kezdeményezésről van szó: az első, Five Years címre hallgató bokszszett még Bowie életében, 2015 őszén jelent meg. Most pedig itt a legfrissebb, utolsó gyűjtemény, az I Can’t Give Everything Away, amely egyben a széria legtöbb zenét tartalmazó állomása is: 163 dalt tartalmaz, és ha egyben lejátsszuk az egészet, fél napon keresztül szól a zene.

A 2000-es évek elejétől ismét Tony Visconti lett Bowie fő munkatársa, egy közel húszévnyi mosolyszünetet követően. Az amerikai producer vette gondozásába a végül 2002-ben megjelentetett Heathent, és Bowie ismét elnyerte a kritikusok kegyeit. A kissé ijesztő borító mellett a zenei hangulat is sötétebb lett az azt meg­előző, 1999-es Hourshöz képest. A dalok egyik központi témája a félelem (Bowie nem sokkal ezt megelőzően újra apa lett), a másik meg a vallás – utóbbi a lemezcímben (magyarul: pogány) is tetten érhető. Némelyik szerzeményben, például a remek 5:15 The Angels Have Gone-ban visszaköszön Bowie hetvenes évekbeli berlini korszaka, de kiemelkedik még a Slip Away, a Slow Burn, az Afraid, valamint az I Took a Trip on a Gemini Spacecraft című feldolgozás.

A Heathent az új bokszszett legizgalmasabb fejezete követi, egy 2002-es fellépés a montreux-i fesztiválon, ennek anyaga eddig még soha nem jelent meg hivatalosan. Érdekesség, hogy Bowie és zenekara egy dal kivételével a teljes Low-t előadja, aminek talán az lehetett az oka, hogy a lemez akkor ünnepelte a 25. évfordulóját. A kísérőzenészek nagyjából ugyanazok, akik a következő lemezen, a Realityn (és annak turnéján) is közreműködtek. A Heathenhez hasonlóan ez a lemez is jól sikerült, még ha a borítója hagy is némi kívánnivalót maga után. Rockosabb lett az elődjéhez képest, több dalnak pedig az öregedés a témája. A New Killer Star, a Loneliest Guy és a Bring Me the Disco King egyaránt csúcspontnak tekinthető. Ezt követően Bowie újra útra kelt: ez volt az a turnéja, amelynek a szívrohama parancsolj megálljt, illetve amelynek bécsi állomására ezen sorok írója is ellátogatott. A koncertsorozaton rögzített A Reality Tour című dupla koncertalbum természetesen része a bokszszettnek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

A hatalom tébolyult akarása

Az Orbánhoz hasonló önjelölt nemzetmentők a történelemben kivétel nélkül azzal etették (etetik) a népet, hogy adjatok nekem öt-tíz-húsz stb. évet (Orbán most épp harmincnál tart), és nem fogtok ráismerni a hazátokra. Ezek a vezérek kivétel nélkül társadalmi, gazdasági csőd- vagy romhalmazt hagytak, hagynak maguk után.

„Nem lehet kikerülni”

Hosszú, független színházi létezés után szeptembertől a Budaörsi Latinovits Színház tagja lett. Beszélgettünk váltásokról, határon túliságról, a semmittevés hasznosságáról és arról, hogy el lehet-e tüntetni a színházi bölényeket.