Amikor Sztupa és Troché ették a perécet, az jóval több volt, mint egyszerű táplálkozás vagy fine dining. Ültek a padon, előttük a border leírhatatlan zöldje, ami mögött még a felföld is messze elbújhat, s ették a perécet. Troché kicsit tán tömte is magába, Sztupa kimérten, tempósan. Először kisebb, rövidebb, gyorsabb hullámokban futott végig rajtuk a lelkesedés, aztán valahogy elterebélyesedett, mint amikor a folyó kiér a hegyek közül a lapályra, s végre lustán beledagonyázhat a feltágult világba. Kurvára, faszonira nagy legyen, és kurvára, faszonira sós is a perécem – mondta Troché, pedig már ott volt a kezében, s láthatta, hogy a peréce minden tekintetben megfelel a lefektetett kívánalmaknak. Sőt, még az a második számúnak mondható peréc is, amelyik mellette a padon egy zacskóban várta földi pályájának beteljesülését, magát a megdicsőülést, ami egyelőre szaktársi akadályoztatást szenvedett. És persze oltári puha is legyen ám az a peréc, tette még hozzá – kell-e mondani, teli szájjal – Troché. Kurvára, faszonira, hagyta helyben Sztupa, némi megütközést keltve ebbéli közlésével. Csak a magad nevében beszélj, mondta Troché, s betolt a szájába még egy kis perécet, közvetlenül a szavak helyére, ott jobban hat. Sztupa nem hagyta zavartatni magát, ha most perecet ennénk, énekelhetnénk is, hogy gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet, de szerencsére perécet eszünk, ami sokkal finomabb, már-már ízletesnek is nevezhetném: gyerékek, gyerékek, megeszik az egészet, kiskanállal, vasvillával megfőzik az ebédet, s amint lehet, föleszik a perécet! Az egészet. Pricc, prácc, prucc. Elég lesz.
Szombaton (3-án) délben a Cinemax előszed egy afféle paródiafilmet – Meghívás egy gyilkos vacsorára –, amelynek az a legnagyobb tudománya, hogy összetrombitál egy rakás detektívet adó sztárt, fellép Peter Falk, Maggie Smith valami Miss Marple-szerű figurát hoz, s ne feledkezzük meg David Nivenről vagy Peter Sellersről sem. S nem hiszik el, de kamera elé áll minden idők legnagyobb színművésze, Alec Guinness is. Ja, azt majd’ elfelejtettem, hogy maga a film borzasztó rossz, de annyira, hogy akár Truman Capote is írhatta volna, sajna ő is inkább játszik benne.
Vasárnap nyilván tekintettel a jeles évfordulóra, kedvencem, a Film Mánia 11.20-kor műsorára tűzi a West Side Storyt. Énekeljük ezt is együtt! Jó, akkor legközelebb – ezt megjegyeztem. S rajta is ragadnak ezen a musicalvonalon, mert fél ötkor befut a Flashdance is. Este kilenc után a Dunán, hajh, egy úgynevezett klasszikus, a Veszedelmes viszonyok, párbaj a hóban meg minden. Izé, hát én nem is tudom, előfordulhat, hogy ötvenkor egyszerűen átkapcsolok az HBO-ra, mert ott épp elkezdődik a Jane a célkeresztben című 2015-ös western, amiben Natalie Portman tüzel egy Winchesterrel, majd ugyancsak mindenki énekel, de akkor azt se tessék velem énekelni, hogy Winchester, England, England, mert be vagyok sértődve.
Kedden a mániám, Dickens a Film Mánián: Nicholas Nickleby 18.20-kor. Igen, a 2002-es kiszerelésről van szó, amiben aztán tényleg mindenki valaki, de főként Sir Tom (Courtenay) az.
Szerdán Musíme si pomáhat (Élet mindenáron) este tizenegy előtt a Dunán, Kinski papa Woyzecksága pedig a Cinemax2-n borotvál. Még az is jobb, mint a tévé.
