tévéSmaci

Kacsaút

  • tévésmaci
  • 2018. február 25.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché lementek a Moszkva térre ahhoz a padhoz, egyrészt már nem volt ott, másrészt pont olyan volt, mint régen, ahogy a futúrát a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején elképzelték. De legfőként ült rajta valaki, amire végképp nem számítottak. Egy kétségbe­esett képű fiatalember, Sztupának halványan ismerős, Trochénak idegen. Nos, vegyük mindezt sorra! Persze, hogy nem volt ott, a teret rég átszabták, lett valami más neve tán, de az is lehet, hogy újra Moszkva volt, fordultak a villamosok, beborította a műételek szaga, sötétedés után villogtak neonreklámok.

A futúrát meg leginkább valami trapézalakzatban meghajlított vascsövekben érdemes elképzelni, amit sárgára kenyt lécezés fogott össze, öröméül megfáradt hátnak, ülepnek. A legényke pofájára telepedett aggodalmat pedig legkivált szavai igazolták, amint azt rebegte a barátságosabb arculatot öltő Sztupa felé, hogy: Nem működik. Nem, hiába minden. Sztupa megértőnek mutatta magát, de látszott, ahogy Trochéban megy fel a pumpa: Az nem lehet! Működnie kell. Jól csinálta? A lehangolt süvölvény még jobban elbizonytalanodott: Úgy gondolja, elszúrtam valamit? Troché már vicsorgott volna egy úgy-ot, de Sztupa pillantása megállította. Végül is nem zárhatjuk ki – mondta azután, de e közlés is felért egy taslival. Berúgott? Berúgtam. Mikor érkezett? Ha én azt tudnám! Alighanem bezárt már minden, a lányok is lekoptattak, de még nem világosodott. Télen különben is később világosodik. Leültem, elaludtam, aztán felébredtem, de nem otthon, az ágyban, másnaposan, agyamban ijedten kutatva, hogy mit is művelhettem az éjszaka, csak itt, szomjasan és fázva. Valami beszkártos hozott is egy kávét a Gombából, valószínűleg összekeverhetett valakivel: Igya meg, mérnök úr, és máskor jobban vigyázzon magára. Troché erre már tényleg csak annyit szólt: Na, jó, majd este én is kipróbálom. De maga sem hitte, amit mondott.

Pénteken (26-án) a Paramount Channelen este kilenckor egy súlyosabb giccsőr és egy e tekintetben egy sima, egy fordított csávó összeműködését látjuk. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a Pop, csajok satöbbi az egyik leghülyébb cím a filmkultúra amúgy ilyesmiben dúskáló világában, akkor Stephen Frears legyen a talpán, aki ellent tud állni Nick Hornbynak.

Hétfőn ugyancsak este kilenckor a Mozi+ leadja a Blöff című filmet. Nem azt, amelyikben Celentano belefújja az orrát egy bőrkesztyűbe, hanem azt, amit Brad Pitt annyira széttrollkodott, hogy a híres atyja sem ismert rá. A vetítés tényét nyilván az magyarázza, amire már a múlt héten felhívtuk a nyilvánosság figyelmét, hogy ti. három csatorna tolja egyszerre e műalkotás friss tévésorozat-változatát.

Kedden ugyanitt éjjel fél 12-kor Jackie Brown, de most állítólag Sam Jackson győzni fog.

Szerdán pedig már el is érünk a nemzeti főadóra, ahol 22.35-kor leadják 1977-ből A márványembert, s ez annál is jobb muri, mivel eltelt negyven év. 1977-ben ugyanis felsikoltott mindenre az ember, de egy sztahanovistáról szóló Wajda-filmre kicsit hangosabban. A tett, a tett, az megmarad. De a film romlandóbb a málnánál vagy a halnál. Ez mérettethetik meg most, ha van reá szándék. Csak tévézni ne kéne hozzá.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.