Egy lovagkeresztes borász, egy világbajnok bűvész és Bodrogi Gyula üli körbe ezúttal az asztalt, hogy oldott csevegést színlelve asszisztáljanak a műsorvezetői közhelypufogtatás meg az alkoholpropaganda nagy, de a jelek szerint egyszersmind oly gyümölcsözően eredményes munkájához. Koko, aki a beszédkészség szünet nélküli demonstrálását már tévés pályafutása hajnalán, az RTL Klub reggeli adásaiban is azonosnak hitte a műsorvezetéssel, mára kínos fesztelenséggel és minden önreflexió nélkül csak úgy önti magából a szót. "A borászok valahol pszichológusok is" - jelenti ki például a - kedves fordulatával élve - "valamilyen szinten" persze minden szakmára ráhúzható okosságot (lásd még: a cipészek valahol fogászok is stb.), ám az ilyen fél- és negyedigazságok megeresztésénél is zavaróbb az, ahogyan asztaltársait sorozza meg kérdéseivel. Gyors ütemben, valódi érdeklődés nélkül s olyan végkövetkeztetésekhez kifutva, mint hogy "mind a négyen folyamatos fejlődésen mentünk keresztül". Még így is előfordul egy-két esetben, leginkább Bodrogi Gyulának köszönhetően, hogy majdnem érdekes irányt vesz a beszélgetés, ám ilyenkor rendre új bor kerül az asztalhoz, amit hatalmas körülbeszéléssel, pohárban való lötyögtetéssel és áhítatos szagolgatással illő fogadni, mely cselekménysort újfent a Louis de Funés csemcsegését humortalan változatban reprodukáló műsorvezető vezényel le.
Borivóknak való - nem kétséges, a Borvacsora nem az alkoholnak már az említésétől is irtózó absztinensek számára készült, s mint ilyen műsor tökéletesen belesimul a kurzus diadalmas borkultuszába. Ebben a külsőre a Kepes-féle Desszert formátumát lemásoló műsorban bizony nemigen jutna hely a polgári társaságban olyasvalakinek, aki inkább málnaszörpre cserélné az italát, vagy akár csak futólag is említést tenne az ivás állítólagos egészségkárosító hatásáról, netán a bizonyos hírek szerint össztársadalmi problémát jelentő alkoholizmusról. Nem, a fejenként négy-négy pohár itókát a kulturált alkoholfogyasztás öregbítésére ürítik az asztal körül helyet foglalók, akiknek borközi üresjáratait gusztusos bejátszások szakítják meg. "A modern technológiák térhódítása is megfigyelhető a pincészetekben..." - halljuk a derűs termelési beszámolót, amely akár az agronómusnak beöltöztetett Bokodi Béla ajkát is elhagyhatta volna valamikor a hetvenes évek tévéhíradójában, ám ezúttal a szolid, de folyamatos eufóriát érzékeltető Pikali Gerda narrációjában lopódzik a fülünkbe.
Az adás végén azután a vendégek mind megkapják a maguk "személyre szabott" borát: "karakteres embernek karakteres bort". A bor rangot ad, sőt rangot emel, egy egész pincészet meg aztán pláne. Annál már talán csak egyetlen lépcsőfok van feljebb a nemzeti státusszimbólumok rangsorában: futballstadion díszpáholyában szotyizni.
M1, augusztus 24.
