Doboz és skatulya – Hajós a dobozban

Interaktív

Bonyolult ez a dolog Hajós Andrással. A saját műsorai rendre megbuknak, de azért időről időre új lehetőséget kap – s ez mégis jól van így. Merthogy Hajósban érezhetően több van, mint ami mondjuk a Heti hetes asztalánál kihasználható: jóval érdekesebb, szellemesebb és valóságosabb figura a képernyőn szereplő átlagnál, és sok úgynevezett televíziós személyiséggel ellentétben neki eleve, a televíziótól függetlenül is van személyisége. Hogy mégis miért nem sikerültek az eddigi szóló műsorai, azt jóindulatúan és helytálló módon épp azzal szokás indokolni, hogy Hajós egyszerűen „sok” és „túl” a kereskedelmi tévék és nézőik számára: túl intellektuális, túl gyors, túl ilyen meg olyan. A kevésbé jóindulatú, de szintén nem teljesen megalapozatlan magyarázat szerint viszont Hajóson lötyögnek a nagyobb műsorformátumok: felerősítik önironikus modorosságait, kínosnak mutatják szereptávolító gesztusait, a „kint is vagyok, bent is vagyok” önvédő pozícióját.

false

A jelek szerint új műsora, a Hajós a dobozban most esélyt kínál számára, hogy változtasson ezen a képleten. Igaz, a tévében menthetetlenül póznak ható önirónia és öngúny fölhabzása azért itt is fenyeget, főleg a bemutatkozó nyitópercben vagy éppenséggel a beharangozó szövegében: „Adott egy negyven év körüli, megkeseredett, már-már életunt televíziós műsorvezető…” A műsor – némi eufemizmussal – kimódoltnak nevezhető kiinduló ötlete szerint Hajóst dobozba zárva elszállítják egy-egy helyszínre, ahol ő azután felderíti az adott környezetet, megismerkedik a helybeliekkel. A kimódoltságon és a felsejlő hasonlóságokon (mondjuk a közszolgálati Életművészével) azonban érdemes és könnyű is hamar túltennünk magunkat, mivel a műsor a kereskedelmi televíziózásban szinte páratlan merészséggel valóságos emberek bemutatására vállalkozik. S így aztán rácsodálkozhatunk arra, hogy kint az életben mennyivel érdekesebb is jószerint minden annál, mint ami a csili-vili tévéstúdiókban meg a valódi, ál- és cselcelebek nappalijaiban adásként rögzíthető.

false

A második adásban például a pannonhalmi bencés gimnáziumban és annak kollégiumában barangolt Hajós, s ha eltekintünk attól a zavaró mozzanattól, hogy ma már tán semmilyen gimnáziumba nem lehet csak úgy besétálni, a valóságosság üdítő élménye uralta ezt az órát. A helyváltoztatás pedig tényleg jót tett Hajósnak, akiről ezúttal kiderülhetett az is, hogy nem csupán frappáns kismonológokra, de az emberek megszólítására és beszéltetésére is képes. Igaz, szerencséje is volt, hiszen Pannonhalmán érdekes, rokonszenves és kamaszosan hamvas társasággal kellett és lehetett is közös hangot találnia. És középiskoláról lévén szó, ebben a közegben még szokott önmitizálása, saját gyermek- és ifjúkorának tanárnevekkel meg koridéző márkanevekkel megtűzdelt felidézgetése (a nyilvánvaló előkép: Fábry Sándor) is természetesebbnek hatott, mint más alkalmakkor. Úgy tetszik, Hajós András jól és a szokottnál fesztelenebbül érzi magát ebben a formátumban, s bár ez önmagában persze korántsem garancia a tévénézői jó érzés kiváltására, azért nyilvánvalóan megkönnyíti a kedvvel fogyasztható műsorok megszületését. S ki tudja, a doboz mellett Hajósnak talán az örökös televíziós ígéret skatulyájából is sikerül most kilépnie.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.