Film

Szűznemzés

Guillermo del Toro: Frankenstein

Kritika

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Mary Shelley teremtménye tulajdonképpen az androidok előképe; Asimov értelmes robotjai és Ridley Scott replikánsai is az ő köpönyegéből bújtak elő. Victor Frankenstein csak arra nem gondol, mi következik a teremtés után. Szörnyű gyermeke a világra szabadul, és hát felmerülnek benne bizonyos kérdések.

Del Toro a tőle megszokott barokkos vizuális eszköztárral esik neki Shelley történetének; a korhű díszletek, jelmezek és CGI-alkotta tájképek közepette néha el is kalandozunk a horrortól és a felvillantott nagy témáktól. Mindannyiunk szerencséjére a kiváló színészek lehorgonyozzák és élettel töltik meg a rendező telített, de néhol túlcsorduló miliőjét. Oscar Isaac sötét és tüzes lendületet hoz Victor figurájába (akit eddig talán pont latin szeretőként nem láthattunk még), Jacob Elordi pedig a tőle megszokott mély érzésekkel értelmezi újra a milliószor vászonra álmodott teremtményt (és kiderül, hogy a fizikai eszköztára sem utolsó). A csecsemőszerű esetlenség és abszolút függés ugyanolyan természetesen jön belőle, mint a későbbi elkínzott reflexió és kétségbeesett erőszak. Isaackal alkotott kettősük különösen izgalmas, hiszen a zsigeri örömöt és frusztrációt egyaránt hordozó anya-újszülött kapcsolat itt két férfi előadásában tárul elénk. Del Toro Frankensteinje a legcsodásabban a szülőséggel járó elkerülhetetlen fájdalmat és felelősséget énekli meg: a teremtmény mint gyermek túlnő teremtőjén, lázad ellene, de képtelen teljesen leválni róla. Bár mindkettejüket megbabonázza Victor fivérének menyasszonya, Elizabeth (Mia Goth), a film sötét középpontjában valójában kettejük kapcsolata áll, amelybe Del Toro a generációról generá­cióra öröklődő bántalmazó mintázatokat is beleszövi. A Victorral folyó viharos kapcsolat gyengéd ellentéte a vak öregemberrel (David Bradley) kötött barátság: a két apafigura az emberiségben egymás mellett létező irgalomra és kegyetlenségre is megtanítja a lényt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.