Film

Szűznemzés

Guillermo del Toro: Frankenstein

Kritika

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Mary Shelley teremtménye tulajdonképpen az androidok előképe; Asimov értelmes robotjai és Ridley Scott replikánsai is az ő köpönyegéből bújtak elő. Victor Frankenstein csak arra nem gondol, mi következik a teremtés után. Szörnyű gyermeke a világra szabadul, és hát felmerülnek benne bizonyos kérdések.

Del Toro a tőle megszokott barokkos vizuális eszköztárral esik neki Shelley történetének; a korhű díszletek, jelmezek és CGI-alkotta tájképek közepette néha el is kalandozunk a horrortól és a felvillantott nagy témáktól. Mindannyiunk szerencséjére a kiváló színészek lehorgonyozzák és élettel töltik meg a rendező telített, de néhol túlcsorduló miliőjét. Oscar Isaac sötét és tüzes lendületet hoz Victor figurájába (akit eddig talán pont latin szeretőként nem láthattunk még), Jacob Elordi pedig a tőle megszokott mély érzésekkel értelmezi újra a milliószor vászonra álmodott teremtményt (és kiderül, hogy a fizikai eszköztára sem utolsó). A csecsemőszerű esetlenség és abszolút függés ugyanolyan természetesen jön belőle, mint a későbbi elkínzott reflexió és kétségbeesett erőszak. Isaackal alkotott kettősük különösen izgalmas, hiszen a zsigeri örömöt és frusztrációt egyaránt hordozó anya-újszülött kapcsolat itt két férfi előadásában tárul elénk. Del Toro Frankensteinje a legcsodásabban a szülőséggel járó elkerülhetetlen fájdalmat és felelősséget énekli meg: a teremtmény mint gyermek túlnő teremtőjén, lázad ellene, de képtelen teljesen leválni róla. Bár mindkettejüket megbabonázza Victor fivérének menyasszonya, Elizabeth (Mia Goth), a film sötét középpontjában valójában kettejük kapcsolata áll, amelybe Del Toro a generációról generá­cióra öröklődő bántalmazó mintázatokat is beleszövi. A Victorral folyó viharos kapcsolat gyengéd ellentéte a vak öregemberrel (David Bradley) kötött barátság: a két apafigura az emberiségben egymás mellett létező irgalomra és kegyetlenségre is megtanítja a lényt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.

A hírnévre vigyázni kell

Akár 80 millió forintot is ki kell saját zsebből fizetnie két Csongrád-Csanád megyei szakszervezeti vezetőnek, ha az ellenük indított perekben a makói gumigyárnak ad igazat a bíróság. A Continental gumiipari óriás az autógyártás válsága miatt jó ideje próbál spórolni a költségein.

„Nem kell olyannak lenni, mint a többiek”

Negyedszázadon át vett részt az idén 35 éves, a rendszerváltással egyidős iskola munkájában, amely a maga 900 diákjával a legnagyobb hazai zsidó közösség is. Intézményépítésről, identitásról, elitizmusról, szakmai döntésekről és fejlődési pályákról beszélgettünk vele.