Rádió

Hol nem volt

Népszabadság-retró a Klubrádióban

Interaktív

„Senki nem hal meg igazán, amíg emlékszünk rá”, állítólag A Simpson családban hangzott el ez a bölcsesség, legalábbis a citatum.hu idézetgyűjtő oldal szerint, s miért is kételkednénk benne, hiszen fönt van az interneten, ahol, ugye, minden adat igazságtartalma szigorúan ellenőrzött. Tehát, ha hihetünk Simpsonéknak, akkor a Népszabadság nem „igazán” halott, a Klubrádióban hétről hétre azt ígérik ugyanis, hogy Folyt. köv., bármit is jelentsen ez.

Persze mindenkinek világos a cím: a Folyt. köv., de nem úgy, hogy tényleg folyt. köv., mármint hogy történhetne itt még bármiféle csoda, ami új életet lehelne a Népszabadságba, ilyesmiről szó sincs, ahogy a cím második felének (Volt egyszer egy Népszabadság) múlt ideje is jelzi. Folyt. köv. tehát olyan értelemben inkább, hogy nem adjuk fel, jön még kutyára dér, márciusban újrakezdjük stb. Aztán persze egyik se, de hát mégsem hívhatnak úgy egy műsort, hogy Nekünk annyi. Harciasság, egyszóval, nem sok van a Klubrádió csütörtökönként este nyolckor jelentkező műsorában, de ez nem is baj talán. Inkább az emlékezet húrjait pengetik itt (szó szerint is: andalító gitárfutam vezeti fel a műsort) az egykori napilap régi motorosai. Bensőséges a hangulat, néha már-már túlságosan is az, de hát nem mondhatjuk, hogy a műsorleírás nem figyelmeztet minket: „Magyarországon kétféle ember van, az egyik Kelen Karcsi gimnáziumi osztálytársa vagy katonacimborája volt, a másik Rab László riport­alanya.”

A koncepció, ha jól értjük, az exnapilapírók protest szerepeltetésén túl (illetve a zsigeri tiltakozáshullámok elcsendesedése után), egyfelől, hogy felidézzék a bezárt szerkesztőség hangulatát, elsősorban egykori kollégák meghívásával. Másfelől, hogy a korszellemet (mármint a lap korának szellemét) meghatározó, az újsághoz valamiképp, akár csak olvasóként kötődő politikusokat és egyéb közszereplőket szólaltassanak meg. Néha amúgy szó esik egy-egy aktuális kulturális eseményről is (kávéháznyitás, filmfesztivál-szereplés stb.), látszólag a műsor alapvetésétől idegen elemként – talán, mert a múltba révedésben sem árt olykor egy lélegzetvételnyi szünetet tartani.

December 7-én a korszellemé volt a főszerep, s a szellem ezúttal Kuncze Gábor jellegzetes dörmögő hangján szólt bele a mikrofonba. Ráadásul elég frappánsan indított, amikor Kelen in medias res kérdésére, hogy hiányzik-e neki a Népszabadság, azt felelte: „Nagyon hiányzik a Népszabadság, mondhatom, hiszen ez egy kívánalom volt, és volt politikusként is igyekszem a nép kívánalmainak megfelelően beszélni.” Kár, hogy aztán egy egész hosszú eszmecsere következett arról, hogy a mai sajtó, különösen az online fele mennyire alantas, mert – panaszolta Kelen a többiek egyetértő dünnyögése közepette – azt hozzák főoldalon, hogy idén karácsonykor nem lesz a tévében Reszkessetek betörők. Szíve joga mindenkinek rácsodálkozni az online média hibrid műfajú fórumaira 2017-ben is, pláne egy nosztalgiaműsorban, de nem biztos, hogy érdemes erre ellőni jó pár percet a szűk órás adásidőből. Hiszen akadnak érdekesebb kérdések is; Rab László egy idő után rá is szól társaira, forduljanak komolyabb dolgok felé, s rögtön felvezet egy elliptikus víziót arról, hogy a Népszabi és az SZDSZ tulajdonképpen ugyanúgy szűnt meg. Kuncze kissé meghökkenve feleli: „Nem egészen, mert az SZDSZ belülről rágta szét magát, a Népszabadságot pedig kívülről ették meg.” De aztán udvariasan hozzáfűzi még: „De a mögötte meghúzódó tartalom, az nagy valószínűséggel ugyanaz, igen.” Csakhogy erről a titokzatos mögöttes tartalomról aztán nemigen esik szó, ami mindenképpen a műsor kárára megy.

Érdekes aspektusa a beszélgetésnek, hogy szinte minden kérdés-felelet váltás után átváltozik a műfaja: hol (ex)politikusi portrénak tűnik, hol történelmi elemzésnek, hol baráti anekdotázásnak, hol választási esélylatolgatásnak. És mivel egyik sem igazán, nem a diskurzus alakulásával (olyan nincs is neki nagyon), inkább csak egy-egy epizóddal tudja valójában megragadni a
figyelmet. Jó a provokatív kérdés, hogy mi az SZDSZ szerepe
(van-e?) abban az orbáni rendszerben, amit most magunk körül látunk, mégsem alakul ki belőle vita. Érdekes a Horn-kormány eróziójának felidézése, de utána mégsem kapunk a folyamatokról érvényes olvasatot. Mintha folyton menni kéne tovább, új és újabb anekdoták felé. A hangulat viszont kétségtelenül egyben van: keserűség és melankólia keveredik benne a túlélők önfeledtségével. És végül is éppen ezért jöttünk ide.

Folyt. köv. – Volt egyszer egy Népszabadság, Klubrádió, december 7.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.