Amikor Sztupa és Troché szállást vettek, nem nézett rájuk senki furcsállkodva, noha az időpont is szokatlan volt, s a küllemük is minimum megviseltnek látszott. Reggel 7-kor viszonylag kevesen kérnek két egyágyas szobát, de a hölgyeknek a recepción a szemük sem rebbent, elnézést kérünk, elő kell készítenünk a szobákat, addig talán reggelizzenek meg, biztos jól fog esni a forró kávé. De még ebben a „jól fog esni a forró kávéban” sem volt egy árnyalatnyi irónia sem, odakint tomboltak a mínuszok, korán reggel van, mi sem természetesebb a kávénál. Troché rávetette magát a reggelizőasztalra, Sztupa töltött magának, nos, igen, egy kávét. Alig álltak a lábukon, láthatóan egész éjszaka talpon voltak, úton vagy lesben, valami ilyesmi lehetett, kétségkívül teljes koncentrációt, nagy odafigyelést igénylő elfoglaltság. Karikás, leragadó szempár, kesztyűből kihámozván is gémberedett ujjak, hidegtől vörösre csípett pofalemezek, vízcseppé dermedt hópermet a sálon, a gallér prémjén, a kucsmán. A Katzen Malapo szálloda, úgy félúton az Eiger csúcsa felé a környék kétségtelen büszkesége volt, a legmagasabban fekvő közösségi objektum, tiszta időben még Interlakenből is látni lehet, legalább a tetejét, az összetéveszthetetlen zöld cserepeket. Egy biztos pont a hóhatáron. Persze szó sem volt tiszta időről, hófüggöny leeresztve, látótávolság 17 méter, egy kiadós alvás bizonyára jót tesz, még így a kávé, sőt, kávék után sem kell majd elringatni senkit. Amikor a szobák elkészültek, Troché még javában evett. Úgy kettőig aludtak, s a szürkeséget elvitte az álmuk. Ragyogó időben léptek ki a hotel kapuján, de alig tettek meg kétszáz lépést, amikor szembejött velük egy zerge, s a hátuk mögé bökött a patájával: „Szerbusz, fidibusz! Kukken, Malapo!” – mondta egész érthetően.
Pénteken (15-én) töltse az estét mindenki a finoman szólva is rosszarcú Q-ügyosztállyal a Film Mánián! Kilenckor Nyomtalanul, utána Fácángyilkosok, csókol: Falrész!
A vasárnapunkat Woody Allen aranyozza be délután negyed négykor a Film Cafén. Mivel? Mivel? Az Annie Hall-lal.
Hétfőn este nyolc után a Cinemax 2-n a Flashdance-szel folytatódik a Filmklasszikusok kezdőknek és újrakezdőnek c. sorozat.
Kedden már cifrább a helyzet, mert az HBO-n éjfél előtt sort kerítenek a Suburrára, ami ugyebár a Gomorra Rómába kihelyezett 2015-ös filiáléja, de leginkább azért érdekes, mert idén készült belőle (jaj, hát épp, mint a Gomorrából) egy elég pörgős sorozat, afféle prequel, az előzményeket jól összekavaró izé. Ahogy a nagy római költő mondja: …nuda come la bellezza grande come Roma / Santa e dissoluta Roma ama e non perdona / Roma ti divora come’n barracuda / Roma nuda, nuda, nuda…
Szerdán azok a szerkesztők dolgoznak a Cinemax 2-n, akik előző nap az HBO-t csinálták, tehát visszatér Róma, visszatér Ostia, önök pedig kitalálták: éjjel három után kezdődik az Édes élet.
Csütörtökön pedig kezdődik minden elölről, s utána is mindennap, újra meg újra, meg újra meg újra. Ismét kitalálták: Idétlen időkig. Ezúttal a Dunán, este tíz után. Vele egy időben persze gátra lép a híres Cinemax 2 is, sajna az Unával. Ám a kígyó éjjel háromnegyed kettőkor harap végre enfarkába ugyanitt, amikor is Manhattanre leszáll az éj. Huh! Tévé… Brrrr!
