Tévé

Naprakészség

Appra magyar!

Interaktív

Ugyan ki merészelné tagadni, hogy ma minden egyes ember véleménye fontos? Szerte a nagyvilágban is, minálunk meg aztán különösen! Egyre csak döntünk, csak döntünk az elénk terjesztett, árnyaltnál árnyaltabb kérdésekről, ezzel alakítva az ország sorsát konzultáción csakúgy, mint tévés-okostelefonos szavazások útján. Ernest Renan hajdani nemzetmetaforája, a mindennapos népszavazás nem merész kép, hanem prózai valóság immár.

A Tv2 műsora tehát maga a naprakészség. „Mi tényleg nem tehetségeket kutatunk” – mondja a most is kicsattanó Liptai Claudia, és igazat szól. Az Appra magyar! a hét öt napján a hazai közérzület állandó szondázására vállalkozik ugyanis, méghozzá egy igen nemes műsorvezetői vállalás szellemében: „Azt szeretném, őszinte leszek, ezzel az egész műsorfolyammal elérni, hogy ne legyünk feketék-fehérek.” Igaz, ehhez képest az ország okostelefont birtokló népessége – és a stúdiólakó celebek – elé terjesztett kérdések válaszai olykor kissé túl sarkosnak tűnnek: „igaz, ez tök egyértelmű” vs. „nem, ez egy hülyeség”. Az alapötletben mégis rejlik szufla, hiszen bugyuta kérdések ide, manipulált válaszok oda, többnyire szórakoztató megtippelni, és néha egyenesen tanulságos megtudni, mely válasz mögé tömörül a többség – szívből vagy őszintétlenül. Mert hát az őszintétlenségnek is komoly szerep jut itt, minthogy a fontos kérdésekben (szolidaritás, nyitottság stb.) következetesen kedvezőbb eredmény születik, mint azt a személyes tapasztalat, az empíria sugallná a közepesen kiábrándult néző számára.

Az őszintétlenség képviseletét természetesen az elmaradhatatlan celebek java is híven ellátja. Csobot Adél például a teljes múlt hetet ernyedetlen buzgalommal végigmórikálta. „Ez annnnyira kemény” – állt el a lélegzete a „van-e élet a halál után?” kérdés hallatán. Ebben a kérdésben persze Rubint Réka is markáns álláspontot foglalt el, részben Norbi, részben közös gyermekeik egyöntetű transzcendens benyomásaira hagyatkozva. Hozzá a múlt heti műsorfolyam e pontján, az új középkor szép bizonyságaként, egy jósnő is érkezett, aki rögvest fel is vázolta a fitneszlady előző életét, minden segédeszköz és hókuszpókusz nélkül, mivel – mint kijelentette – „én intuíció alapján is képes vagyok dolgozni”.

A celebek egy részébe azért szerencsénkre szorult jó adag önirónia is, a péntek este a testvére helyett beugró Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy) pedig most is roppant mulatságos figurának bizonyult. A gyorsan reagáló humorérzék jócskán el is kélt, máskülönben jóval zavaróbbá vált volna a meglepően sok technikai baki, valamint a szabályokat nagyjából a hét végére megértő Pápai Joci szűnni nem akaró túláradása. (A győzelem, lám, mégis az övé lett.) No és persze a kínosan jópofáskodó kérdésekhez is nélkülözhetetlen volt némi egészséges humorérzék, még ha figyelemre érdemes részadatok amúgy itt is arcul csaphatták a nézőt. „Legnagyobb arányban a Somogy megyeiek nevezik el azt a bizonyos testrészüket” – derült ki például a múlt pénteki adás mélypontján, és mi csak találgathattunk, vajon lehet-e ehhez köze a műsorszünetekben rendre ledarált hírajánlónak, mely szerint „Soros vidéken is kampányol”.

Tv2, december 1.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.