Tévé

Naprakészség

Appra magyar!

Interaktív

Ugyan ki merészelné tagadni, hogy ma minden egyes ember véleménye fontos? Szerte a nagyvilágban is, minálunk meg aztán különösen! Egyre csak döntünk, csak döntünk az elénk terjesztett, árnyaltnál árnyaltabb kérdésekről, ezzel alakítva az ország sorsát konzultáción csakúgy, mint tévés-okostelefonos szavazások útján. Ernest Renan hajdani nemzetmetaforája, a mindennapos népszavazás nem merész kép, hanem prózai valóság immár.

A Tv2 műsora tehát maga a naprakészség. „Mi tényleg nem tehetségeket kutatunk” – mondja a most is kicsattanó Liptai Claudia, és igazat szól. Az Appra magyar! a hét öt napján a hazai közérzület állandó szondázására vállalkozik ugyanis, méghozzá egy igen nemes műsorvezetői vállalás szellemében: „Azt szeretném, őszinte leszek, ezzel az egész műsorfolyammal elérni, hogy ne legyünk feketék-fehérek.” Igaz, ehhez képest az ország okostelefont birtokló népessége – és a stúdiólakó celebek – elé terjesztett kérdések válaszai olykor kissé túl sarkosnak tűnnek: „igaz, ez tök egyértelmű” vs. „nem, ez egy hülyeség”. Az alapötletben mégis rejlik szufla, hiszen bugyuta kérdések ide, manipulált válaszok oda, többnyire szórakoztató megtippelni, és néha egyenesen tanulságos megtudni, mely válasz mögé tömörül a többség – szívből vagy őszintétlenül. Mert hát az őszintétlenségnek is komoly szerep jut itt, minthogy a fontos kérdésekben (szolidaritás, nyitottság stb.) következetesen kedvezőbb eredmény születik, mint azt a személyes tapasztalat, az empíria sugallná a közepesen kiábrándult néző számára.

Az őszintétlenség képviseletét természetesen az elmaradhatatlan celebek java is híven ellátja. Csobot Adél például a teljes múlt hetet ernyedetlen buzgalommal végigmórikálta. „Ez annnnyira kemény” – állt el a lélegzete a „van-e élet a halál után?” kérdés hallatán. Ebben a kérdésben persze Rubint Réka is markáns álláspontot foglalt el, részben Norbi, részben közös gyermekeik egyöntetű transzcendens benyomásaira hagyatkozva. Hozzá a múlt heti műsorfolyam e pontján, az új középkor szép bizonyságaként, egy jósnő is érkezett, aki rögvest fel is vázolta a fitneszlady előző életét, minden segédeszköz és hókuszpókusz nélkül, mivel – mint kijelentette – „én intuíció alapján is képes vagyok dolgozni”.

A celebek egy részébe azért szerencsénkre szorult jó adag önirónia is, a péntek este a testvére helyett beugró Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy) pedig most is roppant mulatságos figurának bizonyult. A gyorsan reagáló humorérzék jócskán el is kélt, máskülönben jóval zavaróbbá vált volna a meglepően sok technikai baki, valamint a szabályokat nagyjából a hét végére megértő Pápai Joci szűnni nem akaró túláradása. (A győzelem, lám, mégis az övé lett.) No és persze a kínosan jópofáskodó kérdésekhez is nélkülözhetetlen volt némi egészséges humorérzék, még ha figyelemre érdemes részadatok amúgy itt is arcul csaphatták a nézőt. „Legnagyobb arányban a Somogy megyeiek nevezik el azt a bizonyos testrészüket” – derült ki például a múlt pénteki adás mélypontján, és mi csak találgathattunk, vajon lehet-e ehhez köze a műsorszünetekben rendre ledarált hírajánlónak, mely szerint „Soros vidéken is kampányol”.

Tv2, december 1.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.