Tévé

Naprakészség

Appra magyar!

Interaktív

Ugyan ki merészelné tagadni, hogy ma minden egyes ember véleménye fontos? Szerte a nagyvilágban is, minálunk meg aztán különösen! Egyre csak döntünk, csak döntünk az elénk terjesztett, árnyaltnál árnyaltabb kérdésekről, ezzel alakítva az ország sorsát konzultáción csakúgy, mint tévés-okostelefonos szavazások útján. Ernest Renan hajdani nemzetmetaforája, a mindennapos népszavazás nem merész kép, hanem prózai valóság immár.

A Tv2 műsora tehát maga a naprakészség. „Mi tényleg nem tehetségeket kutatunk” – mondja a most is kicsattanó Liptai Claudia, és igazat szól. Az Appra magyar! a hét öt napján a hazai közérzület állandó szondázására vállalkozik ugyanis, méghozzá egy igen nemes műsorvezetői vállalás szellemében: „Azt szeretném, őszinte leszek, ezzel az egész műsorfolyammal elérni, hogy ne legyünk feketék-fehérek.” Igaz, ehhez képest az ország okostelefont birtokló népessége – és a stúdiólakó celebek – elé terjesztett kérdések válaszai olykor kissé túl sarkosnak tűnnek: „igaz, ez tök egyértelmű” vs. „nem, ez egy hülyeség”. Az alapötletben mégis rejlik szufla, hiszen bugyuta kérdések ide, manipulált válaszok oda, többnyire szórakoztató megtippelni, és néha egyenesen tanulságos megtudni, mely válasz mögé tömörül a többség – szívből vagy őszintétlenül. Mert hát az őszintétlenségnek is komoly szerep jut itt, minthogy a fontos kérdésekben (szolidaritás, nyitottság stb.) következetesen kedvezőbb eredmény születik, mint azt a személyes tapasztalat, az empíria sugallná a közepesen kiábrándult néző számára.

Az őszintétlenség képviseletét természetesen az elmaradhatatlan celebek java is híven ellátja. Csobot Adél például a teljes múlt hetet ernyedetlen buzgalommal végigmórikálta. „Ez annnnyira kemény” – állt el a lélegzete a „van-e élet a halál után?” kérdés hallatán. Ebben a kérdésben persze Rubint Réka is markáns álláspontot foglalt el, részben Norbi, részben közös gyermekeik egyöntetű transzcendens benyomásaira hagyatkozva. Hozzá a múlt heti műsorfolyam e pontján, az új középkor szép bizonyságaként, egy jósnő is érkezett, aki rögvest fel is vázolta a fitneszlady előző életét, minden segédeszköz és hókuszpókusz nélkül, mivel – mint kijelentette – „én intuíció alapján is képes vagyok dolgozni”.

A celebek egy részébe azért szerencsénkre szorult jó adag önirónia is, a péntek este a testvére helyett beugró Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy) pedig most is roppant mulatságos figurának bizonyult. A gyorsan reagáló humorérzék jócskán el is kélt, máskülönben jóval zavaróbbá vált volna a meglepően sok technikai baki, valamint a szabályokat nagyjából a hét végére megértő Pápai Joci szűnni nem akaró túláradása. (A győzelem, lám, mégis az övé lett.) No és persze a kínosan jópofáskodó kérdésekhez is nélkülözhetetlen volt némi egészséges humorérzék, még ha figyelemre érdemes részadatok amúgy itt is arcul csaphatták a nézőt. „Legnagyobb arányban a Somogy megyeiek nevezik el azt a bizonyos testrészüket” – derült ki például a múlt pénteki adás mélypontján, és mi csak találgathattunk, vajon lehet-e ehhez köze a műsorszünetekben rendre ledarált hírajánlónak, mely szerint „Soros vidéken is kampányol”.

Tv2, december 1.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.