Tévé

Naprakészség

Appra magyar!

Interaktív

Ugyan ki merészelné tagadni, hogy ma minden egyes ember véleménye fontos? Szerte a nagyvilágban is, minálunk meg aztán különösen! Egyre csak döntünk, csak döntünk az elénk terjesztett, árnyaltnál árnyaltabb kérdésekről, ezzel alakítva az ország sorsát konzultáción csakúgy, mint tévés-okostelefonos szavazások útján. Ernest Renan hajdani nemzetmetaforája, a mindennapos népszavazás nem merész kép, hanem prózai valóság immár.

A Tv2 műsora tehát maga a naprakészség. „Mi tényleg nem tehetségeket kutatunk” – mondja a most is kicsattanó Liptai Claudia, és igazat szól. Az Appra magyar! a hét öt napján a hazai közérzület állandó szondázására vállalkozik ugyanis, méghozzá egy igen nemes műsorvezetői vállalás szellemében: „Azt szeretném, őszinte leszek, ezzel az egész műsorfolyammal elérni, hogy ne legyünk feketék-fehérek.” Igaz, ehhez képest az ország okostelefont birtokló népessége – és a stúdiólakó celebek – elé terjesztett kérdések válaszai olykor kissé túl sarkosnak tűnnek: „igaz, ez tök egyértelmű” vs. „nem, ez egy hülyeség”. Az alapötletben mégis rejlik szufla, hiszen bugyuta kérdések ide, manipulált válaszok oda, többnyire szórakoztató megtippelni, és néha egyenesen tanulságos megtudni, mely válasz mögé tömörül a többség – szívből vagy őszintétlenül. Mert hát az őszintétlenségnek is komoly szerep jut itt, minthogy a fontos kérdésekben (szolidaritás, nyitottság stb.) következetesen kedvezőbb eredmény születik, mint azt a személyes tapasztalat, az empíria sugallná a közepesen kiábrándult néző számára.

Az őszintétlenség képviseletét természetesen az elmaradhatatlan celebek java is híven ellátja. Csobot Adél például a teljes múlt hetet ernyedetlen buzgalommal végigmórikálta. „Ez annnnyira kemény” – állt el a lélegzete a „van-e élet a halál után?” kérdés hallatán. Ebben a kérdésben persze Rubint Réka is markáns álláspontot foglalt el, részben Norbi, részben közös gyermekeik egyöntetű transzcendens benyomásaira hagyatkozva. Hozzá a múlt heti műsorfolyam e pontján, az új középkor szép bizonyságaként, egy jósnő is érkezett, aki rögvest fel is vázolta a fitneszlady előző életét, minden segédeszköz és hókuszpókusz nélkül, mivel – mint kijelentette – „én intuíció alapján is képes vagyok dolgozni”.

A celebek egy részébe azért szerencsénkre szorult jó adag önirónia is, a péntek este a testvére helyett beugró Sipos Péter (Irigy Hónaljmirigy) pedig most is roppant mulatságos figurának bizonyult. A gyorsan reagáló humorérzék jócskán el is kélt, máskülönben jóval zavaróbbá vált volna a meglepően sok technikai baki, valamint a szabályokat nagyjából a hét végére megértő Pápai Joci szűnni nem akaró túláradása. (A győzelem, lám, mégis az övé lett.) No és persze a kínosan jópofáskodó kérdésekhez is nélkülözhetetlen volt némi egészséges humorérzék, még ha figyelemre érdemes részadatok amúgy itt is arcul csaphatták a nézőt. „Legnagyobb arányban a Somogy megyeiek nevezik el azt a bizonyos testrészüket” – derült ki például a múlt pénteki adás mélypontján, és mi csak találgathattunk, vajon lehet-e ehhez köze a műsorszünetekben rendre ledarált hírajánlónak, mely szerint „Soros vidéken is kampányol”.

Tv2, december 1.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.

Itt éreztük magunkat otthon

Hol volt eddig a társadalom, hogy az elmúlt tizenkét hónapban hirtelen évtizedes sztorik kezdtek hatni rá elementáris erővel? Mire véljük ezt a ráébredést? És számít, hogy vannak, akik már húsz éve erről beszéltek?