Tévé

„Nem látok logikát”

Civil a pályán

Interaktív

Én ugyan nem emlékszem rá, de biztosan volt idő, amikor Fiala János fontos, izgalmas vagy felkészült médiaszemélyiségnek számított. Pontosabban fogalmazva: kellett, hogy legyen a múltban legalább egyetlen ilyen pillanat. Elvégre máskülönben még formális magyarázatot sem lehet adni arra a rejtélyre, miként is lehet ő 2018-ban televíziós műsorvezető, méghozzá országos csatornán, főműsoridőben. Hiszen amit ma látni és hallani lehet belőle (innen és túl az aktuális, repedt fazekat idéző rekedtségén), az csakis az értetlenséget fokozhatja. Mert ha tán tartózkodunk is a megjelenés, az orgánum vagy más ilyen felszínes tényezők túlértékelésétől, az még akkor is merőben problematikusnak mutatja Fiala János huzamosabb képernyős ténykedését, hogy régi tapasztalat szerint mindössze egyetlen lemeznyi műsora van, melyen a sértett-froclizó önfényezésnek meg a cinikus mindentudás markírozásának jut a legnagyobb szerep.

Ennyiben persze Fiala kétségkívül mutat némi nyilvánvaló hasonlóságot Havas Henrik közszereplői személyiségképletével, és innen nézve akár szimpla papírformának is tekinthetjük, hogy az ATV neki passzolta tovább a túlságosan sokáig sztárolt, majd annál gyorsabban ejtett Tanár úr műsorát. Csakhogy Havas egész estét betöltő, színes, szélesvásznú önteltségében mégis akadt némi szándékolt vagy önkéntelen kedély, amit a búsképű Fiala most legfeljebb olyan gesztusokkal próbál imitálni, melyeknek rosszízűségét talán csak az elővezetés slemil sutasága enyhíti valamelyest.

„Nem látok logikát” – ezt már az átkeresztelt vitaműsor múlt szombati adásának egyik résztvevője, Krizsó Szilvia mondta, aki társaival együtt, Fiala alulmotivált irányítását követve, bejárta a televizionált ellenzéki traccspartik bevett útvonalát. Ennek egyik kötelező állomása az „ezzel mit akarhattak?” kérdésének boncolgatása, melyet a politikai kommunikációs üzenetek megfejtése és a – hol vulgárpszichologizáló, hol vicceskedő – elmélyült elemzés szokott követni. Azután olyasforma elmaradhatatlan főelemek pakolgatásával telt ki most is a műsoridő, mint például: „változtatni kellene”, illetve „megoldások kellenek”. Ez a sablon amúgy mostanra olyan kiismertté vált, hogy mára már ennek önreflexív kritikája is külön helyet kapott a sablonban. Így aztán visszatérő jelleggel immár az a kérdés is rendre felmerül: „Miért is beszélünk erről ennyit?” S valóban, a nézőnek is gyakran eszébe juthat ez a kérdés, ám egy pillanattal később tiszteletlenül már rögtön azt firtatná: vajon miért nem az adás előtt döntik el a műsor készítői, akarnak-e majd tökéletesen jelentéktelen témákon hosszú perceken át nyammogni? (Lásd pl. Lévai Katalin pártalapítását és „alkupozícióját” – bármit is jelentsen itt ez utóbbi szó.)

A publicista Horváth Zoltán mindenesetre futólag felkínált egy értelmezést a közönség s egyszersmind egy megnyugtató önigazolást a műsorkészítők számára. „Megerősítjük a minket nézőket abban, hogy jól látják, hogy itt disznóságok vannak” – fogalmazott a Havas a pályán hajdani és a Civil a pályán mai törzsvendége, és ebben a kijelentésben van is némi logika. Csak ne rémlene fel a nézőben Fiala János unott témazáró refrénjének emléke: „Mehetünk tovább? Ennyi?”

ATV, február 10.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.