tévéSmaci

Oh, az a rémes hódkirály!

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amikor Sztupa és Troché a varázslással bíbelődtek, nagy volt a munkamegosztás – kezdetben. Troché nézte a tájat, Sztupa pedig átalakította – szeme egy villanásával, nyilván – a környezetet: a csukott ablak valahogy kinyílott, a könyvek helyet cseréltek a polcon, a biztonsági öv kinyílott vagy éppenséggel bekapcsolódott, a csoki megevődött, vagy csak köddé vált hirtelen. Aztán fordítva. Troché megcsinálta ugyanezeket a mutatványokat, csak visszafelé, míg Sztupa nézte a tájat, vagy befogta a szemét. Kinyílott, ami becsukódott, bekapcsolódott, ablakok, könyvek, biztonsági és kockázati övek, csak valahogy a megevődött csokoládé nem evődött vissza, de amikor már mélyebben jártak benne a varázslásban, ez is megoldódott. Csak úgy nőtt ki a földből a sok csoki, mint a pelyva vagy a dudva. Egy kis tábla csoki itt (mondjuk, a polcon, az asztalon vagy sunyin meglapulva a szekreter tetején), egy nagy tábla meg amott (máshol). Egészen addig, míg a varázslások e végtelen sorát megszakította egy egészséges tüsszentés (az elefántok is a szívükhöz kaptak hallatán a manézsban, pedig játszott a zenekar is, pontosabban a dob pergett olyan cirkuszosan). Gyorsan keríteni kellett egy zsebkendőt, épp Troché varázsolt, de ő még egy nyomorult pézsét sem tudott könnyen elővarázsolni, nemhogy valami finomabb holmit. Ha pedig nem megy varázslással, jöjjenek a hagyományos módszerek, azok közül is elsőül a keresgélés. Mely keresgélés során rögtön ráakadtak Troché titkos csokoládéraktárára. Kis szekrényke volt, billenő ajtóval, alig fért el benne az a 4-5 szelet csoki, amelyek történetesen pont olyanok voltak, amilyeneket az utóbbi időben Troché elővarázsolt. Sztupa könyörtelenül, hidegvérrel csapta le a lebukást.

Pénteken (16-án) délután, háromnegyed hat körül a Szép remények 1998-as, erősen modernizált, mégis tök hagyományos kiszerelésével támad az HBO. S hát olyan ez, mint a Nagy Levin nevű ponyvafigura esete a halételekkel, minden jöhet, a rossz is mennyei belőle. Ez pedig nem is rossz, a Magwich (itt a modernizáció jegyében Lustig) szerepét gyakorlatilag széttrollkodó Robert de Nirót leszámítva még a sztárok is hozzák a jobbik pofájukat, s Kim Dickens fellép egy kisebb szerepben (majd pont őt lehetett volna kihagyni). Hasznos lehet maradni eztán is a csatornán, lévén kilenckor belefognak a Rellikbe, aminek a címét nem kell lefordítanom, csak vissza: Killer ugyebár. S ez lesz a veszte is, mindannyiunk veszte, a brit sorozat ugyanis egy rendes díszíájos krimi lenne, csak visszafelé elregélve. Úgy meg hiába is van benne Ray Stevenson vagy a szépséges Jodi Balfour, megette a fene az egészet. Este tíz után a Dunán az utolsó nagy filmrendezők egyikének elég új, 2016-os munkája kerül a közönség elé: nyilván ez a hét fő látnivalója. Az Én, Daniel Blake Ken Loach-tól.

Szombaton lesz azért még egy Hair a Film Mánián, s ha valaki nagyon belepistulna tőle Milos Formanbe, vasárnap megnézheti a Cinemaxon a Larry Flynt, a provokátort is. Ha ettől meg a csehekre kapna rá, szerdán lesz a Dunán Szigorúan ellenőrzött vonatok. Ha attól meg a filmművészetre, akkor egyfelől téved, másfelől lesz neki Az édes élet a Cinemax 2-n. Csak semmi tévé, mondta a híres Churchi.

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
tévésmaci
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...