A budapesti dalszínház kétszeresen is bezárt – az Operaház a felújítás miatt, az Erkel Színház pedig a vírushelyzet következtében. A Klubrádióban talán ezért gondolták úgy, hogy ez a megfelelőbb időpont az operáról folytatott beszélgetésekhez, meg persze az operahallgatáshoz is. Korábban is voltak már ígéretes kezdeményezések a csatornán a komolyzene népszerűsítésére, elég csak a Bubnó Márk vezette, idén nyáron sajnos megszűnt (megszokhatatlan című) Dr. Bubnó Rollra gondolni. Emlékezetünk szerint az a műsor ugyan sokáig kereste a maga hangját, ám miután rálelt, kellemes színfoltja lett a Klubrádió kínálatának. Érdekes kísérlet volt arra nézve, hogyan lehet kortárs nyelvet találni a klasszikus zenékhez. Kár, hogy vége lett.
A Dr. Bubnó Roll helyét vette át az újonnan indult Operaklub (ez a cím meg mintha kissé alul lenne stilizálva), ugyanabban az idősávban, tehát hétfőn háromtól. Stílusában azonban inkább a Molnár Szabolcs-féle Felütéshez áll közel, vagyis egy tradicionálisabb, kicsit élesebben akár kissé elitistának is nevezhető hangfekvésben beszél a komolyzenéről, szűkebben az operáról. Az adás elején ugyan egy szignóban elhangzik, hogy ez egy „operaérzékenyítő műsor”, és a rádió honlapja is így ajánlja: „Szeretnénk közel hozni a műfajt úgy, hogy a hallgató azt érezze, hogy az opera nemcsak a kultúra, hanem a mindennapi életünk szerves része is lehet.” Ugyanakkor sok beszélgetés mintha alapvetésnek venne bizonyos mértékű tudást az operatörténetről, néminemű jártasságot a zenekultúra világában, és magát a nyitottságot is erre a végtelenül gazdag, ám mégsem mindenki számára könnyen hozzáférhető univerzumra. Pedig ezek nem evidenciák ma már, amin persze lehet keseregni, de úgy tenni, mintha mégis általános tudásról beszélnénk, nem feltétlenül érdemes.
A Hábetler András vezette Operaklubról éppen ezért kicsit nehéz is egyelőre megjósolni, hogy elérheti-e célkitűzéseit. Lesz-e elég lelkes hallgatója, meg tud-e szólítani olyanokat is, akiket ez a műfaj eddig nem tudott magához vonzani, ne adj’ isten még taszított is? Az kétségtelen, hogy a műsorvezető (maga is operaénekes és rendező) minden mondatában ott van az opera iránti végtelen lelkesedés, és ezt talán még azoknak is felüdülés hallgatni, akik valami miatt ebben a lelkesedésben maguktól nem osztoznának.
A legutóbbi adásban Hábetler vendége Zoboki Gábor építész volt, aki azon túl, hogy épp az Operaház felújításának a vezetője, egyébként is a műfaj szerelmese. A téma a vendégnek köszönhetően az opera és az építészet kapcsolata volt, és nagy öröm, hogy ezt nem a budapesti épületre leszűkítve tárgyalták, hanem történelmi és földrajzi értelemben is széles spektrumot bejárva, gyakorlatilag végigvéve az operai játszóhelyek alakulását a 16. századtól a 19. század végéig, némi kitekintéssel a kortárs helyzetre is. Bár sűrű volt az anyag, minden, ami elhangzott, érdekes és befogadható lehetett még egy laikus számára is. Van ebben a témában, na meg Zoboki mesélőkedvében annyi, hogy két-három-négy adást is elvinne, ha vihetne. De nem vihet, sőt, a meglehetős sietséggel felskiccelt kultúrtörténeti fejtegetések is nyitva maradtak olykor egy-egy szigorúan beszúrt zenei illusztráció nyomán.
Monteverditől Bellinin, Verdin és Richard Strausson át Wagnerig jutunk, és az énekesek tekintetében is nagy utat teszünk meg Franco Corellitől és Ettore Bastianinitől a titokzatos Leyla Genceren át Philippe Jarousskyig, miközben olyan hátborzongató zenei emlékek is felhangzanak, mint az 1937-es Toscanini vezényelte A nürnbergi mesterdalnokok részlete a salzburgi Felsenreitschule színpadáról. Néhány hónappal az előadás után jött az Anschluss, Toscanini meg ment, és meg sem állt Amerikáig.
Érezhető, hogy Hábetler és Zoboki is elemi lelkesedéssel veti bele magát egy-egy operatörténeti kérdés részletezésébe. A műsorvezető áhítata az Aida egyik duettje után, mondván, hogy „ez a két énekes a végén azt a magas B hangot olyan pianóban tudja megfogni, ahogy kevesen a világon”, akárhonnan nézzük is, irigylésre méltó. És innentől azt is könnyebben el tudjuk fogadni, hogy talán mégiscsak alkalmas lehet a mostani idő az operahallgatásra.
Klubrádió, szeptember 21.
