tévésmaci

Lófánk

  • tévésmaci
  • 2020. november 5.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché a láthatatlansággal kísérleteztek, finoman szólva is csak felemás eredmények születtek. Viszonylag gyorsan jöttek ugyan az első sikerek, de a tökéletesítés hosszúnak ígérkezett, a tökély maga pedig szerfelett távolinak tűnt, különösen a tárgyi világban. Az élővilágban azonban más volt a helyzet, de arra csak kísérleteik végső szakaszában fordultak rá. Az első közel százszázalékosnak mondható eredmény a láthatatlan bitumen összehozása volt, mert felfedezésnek aligha nevezhetjük, nem is csak azért, mert soha nem szabadalmaztatták (hogyan is, hisz az egész ügyködés annyira titkos volt, hogy szinte senki nem tudott róla; a láthatatlan projekt egy láthatatlan projekt, tartották például a pártban). A láthatatlan bitumen azonban tényleg láthatatlan volt, csak gyorsan kátyúsodott. Megépítettek egy rövidebb útszakaszt a laktanyától a harc­álláspontig, s ráengedték a helyi érdekeltségű katonai járműveket. Ráadásul először csak ráengedték volna, mert a gépkocsivezetők nem mertek rámenni, lévén csak az út kivájt tükrét látták, meg rajta a (zúzottkő) teherel­osztó réteget. Én bele nem hajtok a parancsnoki UAZ-zal, mondta Mráz, s már a bele szóból is kitetszett, hogy azt hitte az ürge, a semmire hajt rá, vagyis bele. Hiába nógatta – meglehetősen kétlelkűen – a parancsnok, csak annyit mondott, hogy nehogy már rám hátékázzanak egy törött féltengelyt. Végül Troché ült a volánhoz, az anyósülésre (már ha katonai autóban van ilyen) meg a parancsnok, és uzsgyi, az UAZ simán lezúzta a szakaszt, stabil útfekvés, nagy kanyarbiztonság, kellemes rugózás. Még hogy kellemes rugózás, ez a szar mindig kirázta a belem, sose ment még ilyen simán, nyugtázta a PK. S menten bele is mondta a néprádióba, hogy indulhat a konvoj. Mráz beült Pintér mellé a KRAZ-ba, s ők zárták a sort, mindenki arra jutott, hogy ilyen sima útjuk még nem volt. De hamarosan jelentkeztek az első kátyúk, és még az is baj volt, hogy a láthatatlan bitumen nem tűrte a felfestést, olyan ragadós volt a láthatatlansága, hogy bármit kentek rá, az is eltűnt. A szalag meg nem ragadt rajta, kihúzták, hogy jó, akkor majd záróvonal lesz végig, de nem maradt ott, nem vált ugyan láthatatlanná, mint a festék, de nem ragadt, kihúzták, s egyből olyan lett, mint az ökörhugyozás. Sztupa és Troché ehhez képest (egy idő után) simán láthatatlanná tudták tenni magukat.

Pénteken (6-án) alighanem a királynő lovaggá üti délelőtt Ste­phen Kinget, mert estére már vele lesz tele a tévé, legalábbis a Cinemax. Nyolckor például az Állj mellém! című 1986-os film megy, mely műalkotás a maestrókám egyik novellájából (A test) készült, de sokkal érdekesebb, hogy az egészen ifjú River Phoenixet láthatjuk benne, a hasonlóképpen siheder Kiefer Sutherland és John Cusack oldalán. Fél egy után pár perccel ugyanitt már a címbe is beleveszik a nevit neki: Stephen King: Az eminens következik, 1998-ból. A magam részéről meglehet, lelépek 23.40-kor a Film+ irányába, ahol a Fékezhetetlen c. 2012-es sztárparádé veszi épp kezdetét. A rendező valami nagyzsugás videóklipmacher, John Hillcoat (INXS, Placebo, Depeche Mode, Natalie Irgumburgum, Robert Plant, Nick Cave és a többiek), de a krapek rendezett egy-egy részt a Fekete tükörben meg a Prédában is. És még mindig nincs vége az éjszakának, mert ha van a világon olyan faszi, aki ötödször is meg akarja nézni a Kutyaszorítóbant, az ne habozzék, s háromnegyed egykor nyomuljon a Film Caféra, hátha adnak neki a film mellé egy cafét is, hogy ébren tudjon maradni.

Szombaton este kilenckor visszatérünk a Cinemax kebelére. Hogy miért, azt önök is egyből meg fogják érteni, ha benyögöm a címet: A mongol kapcsolat. Sajnos nem Kádár apánk és Csolbajszan Jumzsagij Cedenbal et. oly szerfelett virágzó és gyümölcsöző kapcsolatáról szól ez a – képzeljék, mongol – film, hanem arról, amiről az ilyen-olyan, de kapcsolatra végződő című filmek szoktak, hogy valami fedett FBI-ügy­nök gépészkedik a sok bátor Ulán között, akik közt számos gyáva bűnöző is megbújik.

Vasárnap 23.15-kor a Dunán megnézzük a Legjobb szándékokat, és kiderül, hogy Ingmar Bergman sem nagyon mutat túl önmagán, mint tegnapelőtt Tarantino. A nagy rendezőkkel az a baj, ha iskolát (helyesen: oskolát) teremtenek, nos, a követőiktől mentsen meg mindenkit az ég, pláne, ha az illetőt Bille Augustnak hívják. Meg persze a tévézéstől is megmenthetne.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.