Amikor Sztupa és Troché az éj leple alatt beszöktek az állatkertbe, első útjuk a ruhatárba vezetett, nem is csak azért, hogy beadják az éj leplét, mert igaz, ami igaz, cudar nehéz egy viselet az, meg hát nem is volt kinek beadni, mert éjszaka nemcsak az állatok, de a ruhatárosok is alszanak, hovatovább utóbbiak előtte haza is mennek, ami ugyebár az állatokról nem mondható el, vagy csak igen erős megszorításokkal. Ilyenformán Sztupa és Troché maguk voltak kénytelenek fogasra akasztani az éj leplét, sőt Sztupa még sorszámot is adott róla Trochénak, tudják, ilyen kis bélyegméretű blankettát, a Patyolatban gombostűvel tűzik rá a tisztításra átvett ruhákra, sokan úgy is hívják, hogy patyolatcédula. De nem is azért jöttek, hogy sorszámokat osszanak egymásnak, annál sokkal gonoszabb tervük volt, ami gondos megvalósítást igényelt és persze sok fényt, mint mindig. Sok fény az nem volt, kevés sem, mert ha villanyt gyújtanak, lebuknak, s odacsődül az állatkert apraja-nagyja az enyveskezű igazgatótól az ecsetfülű disznóig. S közönségre meg végképp nem volt szükségük sanda tervük kivitelezéséhez, így valami kezdetleges zseblámpa fényénél kellett dolgozniuk. Álljunk meg itt, mert borzalmas: össze akarták cserélni a zebra és a tigris bundáját, csíkos, csíkos, reggel még a kávé előtt nem fogják úgysem észrevenni, amikor meg már felvették, kész helyzet elé kerülnek: a zebra lesz a tigris, a tigris meg a zebra. Mondjuk, a tigris bundáját könnyű volt megtalálni a sötétben is, mert a 2-es számú fogason lógott, az egyesre tett oroszlánbundát meg már a szagáról is fel lehetett ismerni. A zebráért azonban meg kellett dolgozni a kis piláccsal, mert az a 33-ason függött, a fene tudja, hogy miért pont azon.
Pénteken (12-én) megnézhetjük a Dunán cseppet éjfél előtt a populizmus kicsiny himnuszát egy a maga kategóriájában kiváló 1976-os amerikai filmen, amelynek a címe az, hogy Boldogan élj, amíg meg nem halsz! Csak vicceltem, ez a Hungária együttes beatleses dala az egyik táncdalfesztiválról, Metronóm ’77 vagy valami ilyesmi, az emlegetett film pedig a Hálózat, a jaj, de gonosz Faye Dunawayjel (mely név etimológiája nyilvánvalóan Európa kék szalagjáig vezet).
Szombaton is túlélünk nyilván egy Nagy balhéval a Film Cafén, ami vagy Robert Redford, vagy Jackie Chan főszereplésével készült. A rádióújság azt írja, Redford, de holnap meg ugyanitt Nagy balhé 2. lesz, ilyet viszont csak a Chan mester csinált. Amúgy meg tökmindegy.
Vasárnap, kedves olvasó, eljön az ön nagy napja! 22 év hezitálás, de akár úgy is mondhatom, hogy sunnyogás után, meg kell hoznia élete nagy döntését. Tehát most akkor mondjad csak meg, szemüveges barátom, hogy Közönséges bűnözők vagy Szigorúan bizalmas? 1995 e két nagy gurításából a Közönséges bűnözőket a Duna adja valamivel este tíz után, a Szigorúan bizalmast meg az RTL+ kilenckor. Vegyük sorra csak a tiszta érveket: az előbbiben játszik például Peter Greene. Vele tényleg csak egy filmsztárok hasonmásaival felálló escortszolgálat veheti fel a versenyt. De ki veszi fel a versenyt Pete Postlethwaittel? S nem csupán ennyi ott a magyar vonatkozás (ti. nevezett Kobayashi Ken Ichirót adja). Szóval, mit is szórakozunk: a Közönséges bűnözők nyert, kész, vége, ne tévézzenek!
