tévéSmaci

Vén csúf keselyű

  • tévésmaci
  • 2017. június 18.

Interaktív

Két olyan detektív is van a világ bűnirodalmában, akikről sokáig úgy tűnt, nem érdemes moziba menni, tévét nézni velük. Az egyik nyilvánvalóan Hercule Poirot. Peter Ustinov egy vicc volt, de még a 20. század második felének tán legnagyszerűbb színésze, Albert Finney sem jutott vele semmire, s most is ismerek olyanokat, akiknek rémálmaik vannak attól, hogy Kenneth Branagh is belebújik a belga bajszába – pedig már azt hittük, David Suchet egy életre megoldotta ezt a problémát. Még cifrább eset Philip Marlowe-é. Olyan arcok csúsztak pléhre, mint Humphrey Bogart vagy James Garner, aztán jött a Hosszú búcsú, ami sokkal inkább volt Altman-, mint Chandler-film, mégis ott maradt utána a megismételhetetlen Elliott Gould, aki persze rohadtul nem tetszett Hollywoodnak, rögtön be is vetették ellene Robert Mitchumot, röhejes eredménnyel. De amikor már azt hittük, hogy Gould Suchet történelmi előképe, jött egy Powers Boothe nevű texasi marha, s szépen kivonta egy tévésorozatban Marlowe-ból a művészetet, amit Gould belerakott. Mi keresnivalója is van ott annak? Így kerültek a helyükre a dolgok. Mire azonban a sorozat elvergődött Magyarországig, mi már túl voltunk Andrew G. Mikulás filmes életének fő művén, a Tombstone-on. Az megvan, amikor Curly Bill Brocius a város térnek is beillő poros főutcáján betépve tombol? Persze volt abban magánszáma mindenkinek, kivált a főszereplőknek, de amit ez a csávó a harmadik rablovics szerepében művelt, nemcsak e jelenetben, de az elejétől a végéig, nos, az maga volt a western jövője. Semmi nem volt tehát logikusabb, mint Powers Boothe útja Tombstone-ból Deadwoodba, a vadnyugat legeslegtetejére. Ilyenformán most aligha mondhatunk mást, csak annyit, hogy Powers Boothe elpatkolt, várja a Boo­thill. Tisztára odavoltunk érte.

Pénteken (19-én) visszatérünk a múlt hét nagy 1995-vitájához, miszerint szemüveges barátunk megmondja, hogy akkor most Szigorúan bizalmas vagy Közönséges bűnözők, ma pedig a szemüveges AXN este tízkor bemutatja 1995 farvízi hajósát, a Tökéletes másolatot, nektek Sigourney Weaverrel, nekem Holly Hunterrel, s mindannyiunknak Dermot Mulroney-val. Ugye, emlékeznek rá, a csóka felköti a csajt a sloziban és szegény Mulroney is, hát… idő előtt kiszavazzák. Ha van olyan elvetemült alak, aki tíz perc múlva megtérne a már jócskán szétivott fejű Charles Bronson és (egyik) kedvenc rendezője, a jó nevű J. Lee Thompson Éjféli leszámolására, azt várja a Duna (faszér’ nem éjfélkor adják?).

Szombaton dettó a Dunán délután Szép lányok, ne sírjatok!, Kex meg minden, Mészáros Márta és a „mai fiatalok”, „bizony már régen volt, mikor még együtt volt a család”. Azért ezt a Kex-dolgot ha például valaki az unokájának próbálja egyszer megmagyarázni, az alighanem nagyobb hülyét csinál majd magából, mint az én öregapám, amikor bepróbálkozott Doberdóval. Este ugyanitt Forrest Gány. Az M3-on meg a földkerekség legtúlértékeltebb westernje, a Volt egyszer egy vadnyugat – alighanem 301 éves lehet az öreg Bronson, s ezt ünnepeljük ennyire. A Coolon tizenegytől Jane Eyre a szexi nevű Mia Wasikowskával. Negyed órára rá a Film+ – ez egy ilyen hét – hozza Az eltűnteket, Cate Blanchett, Tommy Lee Jones és Val Kilmer… micsodáját is? Mi mását, westernjét! Abcúg tévé!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.