tévéSmaci

Vaddisznók a jövőért

  • tévésmaci
  • 2017. június 11.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché az éj leple alatt beszöktek az állatkertbe, első útjuk a ruhatárba vezetett, nem is csak azért, hogy beadják az éj leplét, mert igaz, ami igaz, cudar nehéz egy viselet az, meg hát nem is volt kinek beadni, mert éjszaka nemcsak az állatok, de a ruhatárosok is alszanak, hovatovább utóbbiak előtte haza is mennek, ami ugyebár az állatokról nem mondható el, vagy csak igen erős megszorításokkal. Ilyenformán Sztupa és Troché maguk voltak kénytelenek fogasra akasztani az éj leplét, sőt Sztupa még sorszámot is adott róla Trochénak, tudják, ilyen kis bélyegméretű blankettát, a Patyolatban gombostűvel tűzik rá a tisztításra átvett ruhákra, sokan úgy is hívják, hogy patyolatcédula. De nem is azért jöttek, hogy sorszámokat osszanak egymásnak, annál sokkal gonoszabb tervük volt, ami gondos megvalósítást igényelt és persze sok fényt, mint mindig. Sok fény az nem volt, kevés sem, mert ha villanyt gyújtanak, lebuknak, s odacsődül az állatkert apraja-nagyja az enyveskezű igazgatótól az ecsetfülű disznóig. S közönségre meg végképp nem volt szükségük sanda tervük kivitelezéséhez, így valami kezdetleges zseblámpa fényénél kellett dolgozniuk. Álljunk meg itt, mert borzalmas: össze akarták cserélni a zebra és a tigris bundáját, csíkos, csíkos, reggel még a kávé előtt nem fogják úgysem észrevenni, amikor meg már felvették, kész helyzet elé kerülnek: a zebra lesz a tigris, a tigris meg a zebra. Mondjuk, a tigris bundáját könnyű volt megtalálni a sötétben is, mert a 2-es számú fogason lógott, az egyesre tett oroszlánbundát meg már a szagáról is fel lehetett ismerni. A zebráért azonban meg kellett dolgozni a kis piláccsal, mert az a 33-ason függött, a fene tudja, hogy miért pont azon.

Pénteken (12-én) megnézhetjük a Dunán cseppet éjfél előtt a populizmus kicsiny himnuszát egy a maga kategóriájában kiváló 1976-os amerikai filmen, amelynek a címe az, hogy Boldogan élj, amíg meg nem halsz! Csak vicceltem, ez a Hungária együttes beatleses dala az egyik táncdalfesztiválról, Metronóm ’77 vagy valami ilyesmi, az emlegetett film pedig a Hálózat, a jaj, de gonosz Faye Dunawayjel (mely név etimológiája nyilvánvalóan Európa kék szalagjáig vezet).

Szombaton is túlélünk nyilván egy Nagy balhéval a Film Cafén, ami vagy Robert Redford, vagy Jackie Chan főszereplésével készült. A rádióújság azt írja, Redford, de holnap meg ugyanitt Nagy balhé 2. lesz, ilyet viszont csak a Chan mester csinált. Amúgy meg tökmindegy.

Vasárnap, kedves olvasó, eljön az ön nagy napja! 22 év hezitálás, de akár úgy is mondhatom, hogy sunnyogás után, meg kell hoznia élete nagy döntését. Tehát most akkor mondjad csak meg, szemüveges barátom, hogy Közönséges bűnözők vagy Szigorúan bizalmas? 1995 e két nagy gurításából a Közönséges bűnözőket a Duna adja valamivel este tíz után, a Szigorúan bizalmast meg az RTL+ kilenckor. Vegyük sorra csak a tiszta érveket: az előbbiben játszik például Peter Greene. Vele tényleg csak egy film­sztárok hasonmásaival felálló escortszolgálat veheti fel a versenyt. De ki veszi fel a versenyt Pete Postlethwait­tel? S nem csupán ennyi ott a magyar vonatkozás (ti. nevezett Kobayashi Ken Ichirót adja). Szóval, mit is szórakozunk: a Közönséges bűnözők nyert, kész, vége, ne tévézzenek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.