A Magyar Krónikára mindig is érdemes volt odafigyelni – innen származik például a legendás „kinyílott a pitypang, megírom” is.
Amikor már éppen az lehetett az érzése az embernek, hogy a lap eltűnt a süllyesztőben, jött ez a váratlan húzás: a jeles nemzetihagyomány-őrző Krónika novemberi címlapja.
| ||
„Látlelet”, ugye, csak miről?
De a kedvencünk a mindig aktuális és tűpontos, lényegre törő alcím: „Történő történelem”.
Itt nyílik egyébként egy megoldási lehetőség: a lap látleletet ad a történő történelemről. Ezt jegyezzük meg, fontos.
A drámai hangütést oldja valamennyire a vidám, pozitív hozzáállásról tanúskodó felirat: „Huszárok és paloták”. A világ azért alapvetően jó, és halad a maga útján, ezt bizonyítja, hogy ilyen szép dolgok is léteznek.
A ráadás a transzcendens perspektíva, amit az utolsó felirat villant fel. Ki tiltakozna az ellen, hogy bármelyik Magyar Krónika-címlapra ráírják, hogy „Égi zene”? Na ugye, ott is van.
Figyelemre méltó az egész címlapot tekintve, mégis felettébb érthetetlen a nagy tudású szerkesztők irtózása az állítmánytól mint olyantól.
A címlapra mondjuk azt sem írták rá, hogy mi a frász a Magyar Krónika, milyen időközönként jelenik meg, ha megjelenik egyáltalán.
Gondolom, ezt az alapinformációt helyettesíti a lapszélen körbefutó nemzeti színű szalag. A Magyar Krónikát már csak a nemzeti lobogóval lehet tovább magyarázni.
Szerencsére az értelmetlen szóhányást elolvasni nem lehet, hiszen a fehér háttérre tett fehér betűk láttán azonnal letesz az ember arról, hogy kisilabizálja, mit szeretnének mondani nemzetünk nagy koponyái.
De nem kerülgethetjük tovább a kérdést (egyúttal jelezzük is, hogy megválaszolni nem tudjuk).
Mi a fenét keres egy ultrahangos vizsgáló fényképe a Magyar Krónika címlapján?
Talán a szerkesztők Magyarország születéséről szeretnének beszélni, és a címlapon öndefiníciós kísérlet történik: a Magyar Krónika, vagyis a nemzet nagy koponyáinak feladata, hogy látleletet adjanak az éppen születő Magyarország állapotáról. A Siemens márkájú (?) szonográf maga a folyóirat: csak rá kell tenni az érzékelőt a miniszterelnök hasára, és az avatott szem már látja, hogy állunk, mi magyarok, hogy áll a mi a nagy közös projektünk.
Földhöz ragadt magyarázatként említhető, hogy a Krónika szellemi holdudvarának dadaista belső ellenállása lépett akcióba, és magához ragadta a címlaptervezést, amikor senki sem figyelt. Erre is látunk esélyt.
Mindenesetre a folyóirat honlapján a szerkesztőség nem hajlandó feloldani a szonográfkérdést, és sajnos semmit sem mondanak erről a fontos ügyről. De még az új lapszámról sem.
Abból kiindulva, hogy az egyik cikk, amire rákattintottam (virtuális várrekonstrukciók Magyarországon), másfél éves, valószínűleg másfél év múlva lesz érdemes odakattintani a magyarázatért.
___
Frissítés, helyreigazítás.: A cikk egy korábbi verziójában tévesen állítottuk, hogy a Magyar Krónika a Magyar Művészeti Akadémia kulturális folyóirata. Az akadémia lapja valójában Magyar Művészet névre hallgat, és sokkal szebb a címlapja. A Magyar Krónikát egy fontos kultúrpolitikus, Kerényi Imre álmodta meg, alakuló ülésén Orbán Viktor is részt vett, főszerkesztője Bencsik Gábor. „Ez a lap, olyan, mint a Nemzeti Könyvtár“ — mondta korábban Kerényi a Krónikáról. Úgyhogy nem az MMA akar életbe vágót mondani az ultrahangvizsgálatokról, hanem valaki más. A tévedésért az érintettek elnézését kérjük.
