A pilóták figyelmetlensége okozta a karacsi repülőgép-szerencsétlenséget

  • MTI/narancs.hu
  • 2020. június 24.

Katasztrófa

A pilóták és a légi irányítás nem figyelt eléggé, a koronavírus-járványról beszélgettek. 97-en haltak meg.

A 97 halálos áldozatot követelő májusi karacsi repülőgép-szerencsétlenségért a pilóták elbizakodottsága és a légi irányítás gondatlansága tehető felelőssé – mondta Gulam Szarvar Hán pakisztáni repülésügyi miniszter szerdán.

A tárcavezető a parlament előtt ismertette az első olyan jelentést, amely megpróbálta feltárni a baleset körülményeit.

"A pilóta figyelmen kívül hagyta a légiforgalmi irányító utasításait, aki viszont nem jelentette a károkat, amelyek az első landolási kísérlet során keletkeztek a repülőgépben" – mutatott rá Hán.

A miniszter elmondta, hogy a fekete doboz adatainak franciaországi elemzése során kiderült: a pilóta és a másodpilóta egyáltalán nem figyelt oda a landolásra, és végig a koronavírus-járványról, illetve érintett családtagjaikról beszélgettek.

Amikor a pilóta elérte a landolási kezdőpontot, az irányítótorony figyelmeztette, hogy lejjebb kell ereszkednie, mert túl magasan van. A pilóta erre azt válaszolta, hogy majd megoldja, és tovább folytatta a beszélgetést – magyarázta Hán.

A politikus szerint a pilóták elbizakodottsága és figyelmetlensége okozta a szerencsétlenséget.

A pakisztáni légitársaság Lahorból Karacsiba tartó Airbus A320-as típusú repülőgépe leszállás előtt zuhant le Karacsi repülőterének közelében május 22-én. A gépen 91 utas és a nyolcfős legénység tartózkodott, a szerencsétlenséget ketten élték túl.

Lakónegyedre zuhant egy utasszállító Pakisztánban

A szerencsétlenségnek nincsenek túlélői. Nem sokkal a landolás előtt lakónegyedre zuhant egy utasszállító repülőgép pénteken a pakisztáni Karacsiban, a fedélzeten legalább 100-an voltak - jelentette be a pakisztáni polgári repülési ügynökség (PCAA). Abdusz-Szattár Hokar, az ügynökség szóvivője azt mondta, a pakisztáni légitársaság A320 típusú gépének a fedélzetén hétfős legénység, valamint 99 utas tartózkodott a szerencsétlenség idején.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.