Az Alkotmánybíróság visszautasította a balatonföldvári kikötőépítők panaszát

  • narancs.hu
  • 2025. október 17.

Kis-Magyarország

A Kúria tavaly szeptemberi ítélete az utolsó érvényes döntés: a balatonföldvári Nyugati strandon vitorláskikötő nem építhető, a környezetvédelmi hatóságnak el kell utasítania a létesítésére vonatkozó kérelmet. Csakhogy a Balaton első strandkikötője időközben nem csak hogy felépült, hanem hónapok óta üzemel is.

A Kúria bő egy évvel ezelőtti döntését (melyet megelőzően a strandra épülő balatonföldvári vitorláskikötő ügye 2021-től számos hatóságot és bíróságot megjárt a beruházást ellenző Mosolygó Balatonföldvárért Egyesület indítványai nyomán) követően fordult a beruházó Balabo Kft. az Alkotmánybírósághoz (AB), azt kérve: semmisítse meg a szerintük alaptörvény-ellenes kúriai ítéletet. A legfőbb bírói fórum 2024. szeptemberi ítéletében arra hivatkozott: az építéskor hatályos jogszabályok alapján strandon csak a strandhoz kapcsolható létesítmények építhetők, kikötő nem; egy partszakasz nem lehet egyidejűleg kikötésre és strandolásra is lehatárolt partszakasz. Továbbá a strand területe nem csökkenthető és ez „nem játszható ki a strandterület mellett kijelölt közhasználatú parti sétány létrehozásával”. Mint ismert, a strandkikötő építésének megkezdése után a balatonföldvári önkormányzat egy több száz méter hosszú területet „csatolt” a Nyugati strand korábbi területéhez. A Kúria a környezetvédelmi hatóságként eljáró Veszprém megyei kormányhivatalt új környezetvédelmi eljárás lefolytatására kötelezte, előírva, hogy az indítványozó kérelmét el kell utasítania.

Üzleti kockázat

A beruházó többek között arra hivatkozott alkotmánybírósági panaszában, hogy a kikötőépítés ideje alatt valamennyi ehhez szükséges engedéllyel rendelkezett, a beruházás megvalósítása már előrehaladott állapotban volt (sőt, időközben el is készült a kikötő – a szerk.), s a Kúria ítélete ellehetetleníti a gazdasági tevékenységét, amennyiben az engedélyeit visszavonnák. A Balabo hivatkozott a tulajdonhoz, a vállalkozáshoz való jogának sérelmére is. Az Alkotmánybíróság azonban a napokban született végzésének indoklásában leszögezi: attól, mert az indítványozó pervesztes lett, és vállalkozási tevékenységét nem folytathatja a korábbi formában, még nem vonható alkotmányos tulajdonvédelem alá. Az AB rámutat: a Balabo Kft. „a kérdéses tevékenység megvalósítását annak kifejezett tudatában kezdte meg, hogy a kiadott határozattal szemben per volt folyamatban, mely perben az eljáró bíróságok az indítványozó számára kedvező és kedvezőtlen tartalmú döntés meghozatalára egyaránt jogosultak voltak”. A testület szerint „a kérdéses gazdasági tevékenység megvalósításának a peres eljárások végleges lezárultát megelőző megkezdése az indítványozó számára csupán általános jogi lehetőség, és nem pedig konkrét kötelezettség, mely lehetőség kihasználása (vagy éppen az attól való tartózkodás, és a bírósági eljárások befejeződésének kivárása) az indítványozó rendes üzleti kockázatának körébe tartozik”.

Az Alkotmánybíróság a beruházó alkotmányjogi panaszának befogadását visszautasította, mondván: az, hogy számára sérelmesnek tartja a bírósági döntést, önmagában még nem veti fel alaptörvény-ellenesség kételyét, az AB-nek pedig – így az indoklás – nem feladata az egyes tény- és jogkérdések felülvizsgálata, a testület nem „negyedfokú bíróság”. A döntést meghozó öt tagú tanácsot Lomnici Zoltán alkotmánybíró vezette.

A kikötő marad

„Építettünk valamit, aminek eredményeként a korábbi fizetőstrand szebb, jobb, nagyobb, és ráadásul ingyenes is lett, és továbbra is hiszünk benne, hogy a kikötő már soha sem fog eltűnni onnan – mondta a Narancs.hu érdeklődésére az AB friss végzésének átolvasása után Viszkei András, a Balabo Kft. társtulajdonosa. – Mert a lényeg: az építkezés folyamán is rendelkeztünk és ma is rendelkezünk valamennyi szükséges engedéllyel, mind a létesítésre, mind az üzemeltetésre. Az Alkotmánybíróság határozata után most valóban a Kúria tavaly szeptemberi döntése érvényes és kíváncsian várjuk a hatóság állásfoglalását, már csak azért is, mert a kúriai ítélet véleményünk szerint végrehajthatatlan. Úgy véljük ugyanis, hogy a környezetvédelmi eljárás végén elutasító határozat hozatalára nincs módja a hatóságnak; vagy azt mondja ki (mint ami a mi esetünkben már többször megtörtént), hogy a beruházásnak nem lesz jelentős környezeti hatása, vagy azt, hogy lesz, és akkor részletes hatástanulmány készítésére kötelezi a beruházót. Kíváncsian várjuk tehát a fejleményeket, miközben már a jogszabályi környezet is megváltozott. Időközben ugyanis a Balaton vízpartját szabályozó, nemrég életbe lépett jogszabály egyértelműsítette, hogy a közstrand partvonalának nem kell teljes egészében csatlakozni a tómederhez, vagyis a strandfunkció innentől kezdve nem zárja ki a kikötőt sem.”

Kérdésünkre Viszkei András azt mondta: nem üzenetként, csak ténymegállapításként értelmezik az alkotmánybírósági határozat azon passzusát, miszerint az az üzleti kockázatuk körébe tartozik, hogy az összes eljárás, per végét nem kivárva láttak neki a beruházásnak, sőt, végeztek is vele. „A vállalkozás kockázata valóban létezik, de még egyszer hangsúlyozom: mindig mindenben az engedélyek alapján jártunk el, azért is tartott a megismételt eljárások és perek közepette négy éven át az építkezés” – állította Viszkei. Arra pedig, hogy mire számítanak, további évekig tartó jogi huzavonára-e, azt felelte a beuházó cég társtulajdonosa: „Az ma már senkinek az érdekét nem szolgálná.”

A balatonföldvári strandkikötővel kapcsolatos cikkeink itt olvashatók.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.