Taylor Swift új albumával még a mozikat is meghódította

Mikrofilm

Mindenhol és mindent visz a legújabb lemeze – csak épp a kritikusokat nem sikerült meggyőznie.

Október elején jelent meg Taylor Swift, napjaink talán legnépszerűbb énekese 12. stúdióalbuma, a The Life of a Showgirl. Az énekesnő a számokat még tavaly rögzítette Svédországban, amikor a minden rekordot megdöntő Eras Tour keretében a kontinensen járta a stadionokat. A dalok mögött álló fő inspiráció a sikeres koncertturné és az elmúlt évek mindent felülmúló Swift-mániája mellett a Travis Kelce amerikaifocistához fűződő kapcsolata volt, amelyet a bulvárlapok szinte pillanatról pillanatra dokumentálnak.

Ahogy az várható volt, az album történelmi rekordokat döntöget: jelen pillanatban a Billboard irányadó, Hot 100-as toplistájának első 12 helyén a Showgirl 12 dala található – korábban soha nem fordult még elő, hogy egy előadó egyedül megszállja a teljes top 10-et. Swift természetesen a Billboard 200-as albumlistáját is meghódította, a lemez 4 milliónál is több albumértékesítési egységgel debütált (mivel kézzel fogható korongok eladásával már rég nem lehet kalkulálni, a Billboard bonyolult metódust használ: fizetett streamingszolgáltatásnál 1250 lejátszás számít egy albumeladásnak, míg ingyenes szolgáltatásoknál 3750 lejátszás egyenlő egy albumeladással). Ez közel félmillióval döntötte meg az eddig fennálló rekordot. Ugyancsak történelmi mérföldkő, hogy az énekesnő immár 15. alkalommal hódította el a toplista első helyét – ez eddig csak Drake-nek és Jay-Z-nek sikerült a szólóelőadók közül (a Beatles itt még előtte jár 19 első hellyel).

Taylor Swift azonban nemcsak a zenei toplisták élére állt legújabb albumával. The Official Release Party of a Showgirl címmel mozis programot is kerekített az album bemutatása köré, erre pedig világszinten 46 millió dollár (más források szerint 50,1 millió) értékben váltottak jegyet. Persze Swift még mindig Amerikában a legnépszerűbb, így érthető, hogy ebből 33 millió származik a tengerentúlról, 13 millió pedig az 54 külföldi piacról. Ez a közel 50 milliós jegybevétel szinte bármelyik stúdiófilmnek büszkeségére vált volna, a teljesítmény pedig azért különösen lenyűgöző, mert az albumról alig valamivel a megjelenése előtt értesült a szélesebb közönség, nem csaptak köré akkora reklámkampányt, mint Swift korábbi lemezei, vagy akár csak egy közönséges filmbemutató köré. Az pedig csak hab a tortán, hogy az énekesnő nem szerződött le terjesztőkkel, akik a terítésért cserébe a bevétel egy részét is zsebre teszik, inkább ő maga szerződött le az AMC Theatres mozihálózattal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.

Indián nyár

E családi dráma konfliktusokban, elhallgatásokban és fordulatokban gazdag partitúra. A modern angolszász drámairodalom előszeretettel mutatja be mérgező családok életét, és a konfliktusok feltárásához mindig a múltbeli traumák lélektani sablonját használja.