Ritka pillanat, hogy a német énekesnő, Nena bekerüljön a hírekbe a magyar sajtóban, de őszi, budapesti koncertjének beharangozása ilyen volt. Utoljára 40 éve járt itt, és tény, hogy keveset is tudunk róla. Az egyslágeres csodaként számontartott előadó ugyanakkor a tudtán kívül is tett azért, hogy a német nyelvű popdalok a világban jól megférjenek az angolok mellett.
A német új hullám alakítójaként
A 1970-es évek végén bontakozott ki az az izgalmas zenei mozgalom, az úgynevezett Neue Deutsche Welle (röviden NDW, német új hullám), amely nemcsak hatással volt a 99 Luftballons énekesnőjére, hanem amelyet ő maga is alakított. Az NDW jellemzői az újfajta hangzás és a németül szóló dalok voltak, ami azelőtt azért nem volt evidens, mert a német nyelvű dalok enyhén bizarr hatást keltettek.
Inga Humpe, az NDW-s Neonbabies csapat egyik énekesnője szerint annak, aki németül akart énekelni, kísérletezéssel kellett megtalálni a sajátos ritmust egy olyan nyelvhez, amelyet azelőtt nem használtak dalokhoz. A német ugyanis keményebb, mint az angol vagy a francia, az angolnál például azért, mert sok három vagy annál több szótagú szó van benne. „És ha egy kicsit intelligensebb szöveget akarsz előadni, az nagyon nehéz. Ha valami ritmikusat akarsz csinálni, akkor valójában sok egyszótagú szóra van szükséged, mert könnyebb megfogalmazni, és ez német nyelven nem olyan egyszerű. Ki kell találnod valamit” – magyarázta Humpe.
A német új hullám annak köszönhette indulását, hogy Németországban a II. világháborút követő identitásválság évtizedei után a német művészet újra mert önmaga lenni. „Ez nem a nacionalizmusról szólt, hanem a kultúráról. Ez az új hullám nem csak az angolok, amerikaiak sajátja volt, hanem a kezdettől fogva rátalált a német kifejezési formákra” – írta Szőnyei Tamás az Az új hullám évtizede című könyvében. Nyilvánvaló az is, hogy az NDW az angol punk mozgalomtól kapta az első lökést, majd gyorsan alakultak sorra a zenekarok. A legismertebb formációk és előadók a teljesség igénye nélkül a Trio, a Spliff, a Palais Schaumburg, Nina Hagen, az Einstürzende Neubauten, Der Plan, a Krupps, a Toten Hosen, a Kraftwerk, a Malaria, illetve Nena.
Komm nach Hagen
Amikor Gabrielle Suzanne Kerner, azaz Nena 2015-ben egy fellépés erejéig tiszteletét tette szülővárosában, az észak-rajna–vesztfáliai Hagenben, a közösségi médiában némi felzúdulás alakult ki. A meghirdetett koncert előtt egy nappal ugyanis NDW-emlékpartit szerveztek a városban, de az esemény szervezői kijelentették, nem hajlandóak Nena-dalokat lejátszani. Indokuk elsősorban a zenéje elüzletiesedése volt. Azt azonban figyelmen kívül hagyták, hogy Nena Kerner éppen azok közé tartozik, akik ráirányították Hagenra a figyelmet az NDW mozgalom kibontakozása idején.
A Ruhr-vidéki, Dortmund melletti ipari város neve különösen összeforrott a zenei mozgalommal, amolyan „keltetőként” működött a 70-es és 80-as évek fordulóján. Hermann Haring Nenáról szóló, 80-as években megjelent könyvében azt írta, hogy a Hagener Szene híre akkoriban bejárta Németországot, annak ellenére, hogy itt nem sokat bíbelődtek az új hangzásokkal vagy a zenei kísérletezéssel. Megjegyezte, Hagenban nem igazán lehetett érvényesülni, csak ha banktisztviselő vagy benzinkutas voltál, és még a foci sem volt jelentős a településen, de az már mondott valamit, ha zenekart alapítottál.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
