„Ha nem tudjuk hazaküldeni a beteget, tegyük le a kapu elé, az utcára?”

Katasztrófa

A közfinanszírozott kórházi ágyak 60 százalékát fel kell szabadítani a koronavírus fertőzötteknek, így krónikus belgyógyászati osztályokat is kiürítenek. De hová teszik az idős, ágyban fekvő betegeket?

„Csütörtökön délben tudtuk meg, hogy keddig nálunk is ki kell üríteni az osztályt, ahogy sok más budapesti kórháznak is – mondta érdeklődésünkre egy fővárosi krónikus belgyógyászaton dolgozó forrásunk. – Az, hogy hogyan oldjuk meg, mindegy, a kórházé a felelősség, megkaptuk az utasítást, véghez kell vinni. Ez embertelenség és beláthatatlan, mi lesz ennek a vége.”

Ahogy arról hétfőn mi is beszámoltunk a 24.hu cikke nyomán, a Jahn Ferenc Kórház krónikus belgyógyászatát is kiürítik a járványhelyzet miatt. Az ott ápolt betegek hozzátartozóinak nagypénteken telefonáltak az intézményből, hogy keddig haza kell vinniük a rokonaikat. Néhány napja a Népszava írt arról, hogy a fekvőbetegeket fogadó összes hazai gyógyító intézményben a közfinanszírozott ágyak minimum 60 százalékát alkalmassá kell tenni az új koronavírussal fertőzöttek ellátására. Ezt az intézkedést húsvét alatt kell végrehajtaniuk a kórházaknak, összesen 36 ezer ágyat kell felszabadítaniuk.

Úgy tűnik, ez alól a krónikus belgyógyászati osztályok sem kivételek, ahol azonban a betegek állandó, szaktudást igénylő ápolásra szorulnak, többen közülük demensek, és sok esetben nem is oldható az ápolásuk otthon.

Eddig a széltől is óvni kellett az idős betegeket

Ezt erősítette meg forrásunk is. „Mi is felhívtuk a hozzátartozókat, de csak olyan betegek esetében, akik fel tudnak kelni és például járókerettel tudnak járni. Aki ágyban fekvő beteg, ott már nem is próbálkoztunk a hozzátartozóknál, hiszen nem tudnák őket otthon ellátni” – mondja és hozzáteszi, kiürítési tervek egy kórházban olyan esetekre vannak, ha például tűz üt ki és ideiglenesen kell megoldani a betegek elhelyezését. De ilyen esetre, mint amilyen most állt elő, nincs.

false

 

„Ha nem tudom hazaküldeni a beteget, akkor marad a szociális otthon, de azok meg már hetek óta nem vesznek fel új pácienst a koronavírus-járvány miatt. A nálunk bent fekvők egy része fel tud kelni, de közülük is csak néhányat tudnak hazavinni a hozzátartozók. Volt, akit felhívtunk és letagadta, hogy ő a hozzátartozója. Ilyen esetben mit csináljunk? Tegyük le a kapu elé, az utcára?”

"Mi értelme van ennek?”

Ezeket a betegeket így a kórházon belül kell majd elhelyezniük, az viszont félő, hogy zsúfoltságot fog okozni. „Eddig nagyon kellett ügyelni arra, hogy ne lehessen a bent fekvőket látogatni, hogy teremtsük meg az elkülönítés lehetőségét, alakítsunk ki olyan szobákat, ahol, ha kell, karanténba tudjuk helyezni a gyanús eseteket, hogy a széltől is óvjuk az idős betegeket, erre most mozgassuk el őket a helyükről? Mi értelme van ennek?”

Forrásunk azt mondja, az sem világos, hogy az eddig a krónikus belgyógyászaton dolgozó személyzet a krónikus betegekkel tart majd, vagy a kiürített osztályon marad, ahová a koronavírussal fertőzött betegek érkeznek. Elvileg az egészségügyi dolgozók az egész ország területén átvezényelhetők, de forrásunk azt mondja, erről még nem kaptak tájékoztatást.

„Ha mi maradunk a krónikus betegekkel, ki fog dolgozni a koronavírusos páciensekkel? Ha nekünk kell velük maradni, akkor ki fogja ellátni a mi betegeinket?” – kérdezi és hozzáteszi, ötpercenként változik a helyzet, így nehéz átlátni, mi lesz kedden reggel, ha reggel bemegy dolgozni.

Nézzünk együtt a jövőbe!

Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat? Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.