Nézzünk együtt a jövőbe!

  • narancs.hu
  • 2020. április 9.

Lokál

Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat?

Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog. Ezen a héten csupa ilyesmit kínál Önöknek a Magyar Narancs nyomtatott kiadása.

Megkérdezzük Dobrev Klárát, a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjét és Fekete-Győr Andrást, a Momentum elnökét, hogy mihez kezdenek az immár törvényi erejű kiszorítottságukkal. Mit tesznek, tehetnek meg pártjaik a partvonalon kívülről is a járvány leküzdéséért; s e mellett megosztják gondolataikat Orbán teljhatalmáról is.

Ugyancsak a korlátozott lehetőségekkel foglalkozik lapunk vezető anyaga, amikor az ellenzéki önkormányzatok terveit firtatja. A fő kérdés ugyanaz: mit tesznek, mit tehetnek, ha elviszi a pénzt a kormány, s a szükséges információkhoz sem engedi őket? Csodák csodája, még így is nyílnak járható utak, akadnak hatékony kezdeményezések.

false

Mit tesz, és mit tehet a honvédség, milyen felhatalmazásai vannak, milyen szervezeti, technikai és szakmai háttere van mostani feladataihoz?

És mi lesz a munkahelyekkel? Mit tesznek, mit tehetnek a munkáltatók azért, hogy dolgozóik ne veszítsék el az állásukat, s viszonylagos anyagi biztonságban éljék túl a járvány nyomán kialakuló gazdasági válságot? Vizsgálódásaink során az is kiderül, mennyit ér a kormány nagyhangú gazdasági mentőcsomagja.

De nemcsak jövőből áll az élet, az e heti Magyar Narancs sort kerít múltunk kibeszélésére is. Szó lesz a munkaszolgálatosok örökségéről, a hadigondozotti ellátásról épp úgy, mint a létező szocializmus megvalósult álmáról, az épp ötven esztendeje felhúzott fapados mennyországról, az újpalotai lakótelepről. A következő oldalakon pedig a bécsi okosvárosról írunk, ám Aspern Seestadt története már valóban maga a testet öltő jövő.

Szerencsére a jövő zenéje mellett a jelen zenéjére is jut felület. Kulturális rovatunk sem kerüli ki a járványhelyzet okozta nehézségeket, melyeket ezúttal a könyvszakma és színházfogyasztók szemszögéből tekintünk át.

De interjút adott lapunknak Christopher Hampton, a kiváló brit drámaíró, aki egyebek mellett filmre írta a Veszedelmes viszonyokat is. Elbúcsúzunk Omarától, s kikérdezzük Áfra Jánost az irodalom és a képzőművészet összekapcsolódásáról. Nézünk remek filmeket, s hallgatunk jó zenéket, aki pedig az I don’t like Mondaysra vagy épp a Rat trapre gerjed 36 éve, most igazán örülhet, visszatért (hasábjainkra is) a The Boomtown Rats és új lemezzel támad. Az is elég nagy szám, amikor Bob Geldof épp nem a világot akarja megmenteni!

Mi viszont mentsük meg legalább egymást, és ezzel persze a világot is: pars pro toto. Nézzünk a jövőbe együtt az e heti Magyar Naranccsal!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.