Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog. Ezen a héten csupa ilyesmit kínál Önöknek a Magyar Narancs nyomtatott kiadása.
Megkérdezzük Dobrev Klárát, a Demokratikus Koalíció EP-képviselőjét és Fekete-Győr Andrást, a Momentum elnökét, hogy mihez kezdenek az immár törvényi erejű kiszorítottságukkal. Mit tesznek, tehetnek meg pártjaik a partvonalon kívülről is a járvány leküzdéséért; s e mellett megosztják gondolataikat Orbán teljhatalmáról is.
Ugyancsak a korlátozott lehetőségekkel foglalkozik lapunk vezető anyaga, amikor az ellenzéki önkormányzatok terveit firtatja. A fő kérdés ugyanaz: mit tesznek, mit tehetnek, ha elviszi a pénzt a kormány, s a szükséges információkhoz sem engedi őket? Csodák csodája, még így is nyílnak járható utak, akadnak hatékony kezdeményezések.
| ||
Mit tesz, és mit tehet a honvédség, milyen felhatalmazásai vannak, milyen szervezeti, technikai és szakmai háttere van mostani feladataihoz?
És mi lesz a munkahelyekkel? Mit tesznek, mit tehetnek a munkáltatók azért, hogy dolgozóik ne veszítsék el az állásukat, s viszonylagos anyagi biztonságban éljék túl a járvány nyomán kialakuló gazdasági válságot? Vizsgálódásaink során az is kiderül, mennyit ér a kormány nagyhangú gazdasági mentőcsomagja.
De nemcsak jövőből áll az élet, az e heti Magyar Narancs sort kerít múltunk kibeszélésére is. Szó lesz a munkaszolgálatosok örökségéről, a hadigondozotti ellátásról épp úgy, mint a létező szocializmus megvalósult álmáról, az épp ötven esztendeje felhúzott fapados mennyországról, az újpalotai lakótelepről. A következő oldalakon pedig a bécsi okosvárosról írunk, ám Aspern Seestadt története már valóban maga a testet öltő jövő.
Szerencsére a jövő zenéje mellett a jelen zenéjére is jut felület. Kulturális rovatunk sem kerüli ki a járványhelyzet okozta nehézségeket, melyeket ezúttal a könyvszakma és színházfogyasztók szemszögéből tekintünk át.
De interjút adott lapunknak Christopher Hampton, a kiváló brit drámaíró, aki egyebek mellett filmre írta a Veszedelmes viszonyokat is. Elbúcsúzunk Omarától, s kikérdezzük Áfra Jánost az irodalom és a képzőművészet összekapcsolódásáról. Nézünk remek filmeket, s hallgatunk jó zenéket, aki pedig az I don’t like Mondaysra vagy épp a Rat trapre gerjed 36 éve, most igazán örülhet, visszatért (hasábjainkra is) a The Boomtown Rats és új lemezzel támad. Az is elég nagy szám, amikor Bob Geldof épp nem a világot akarja megmenteni!
Mi viszont mentsük meg legalább egymást, és ezzel persze a világot is: pars pro toto. Nézzünk a jövőbe együtt az e heti Magyar Naranccsal!
Magyar Narancs
Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?
