Beleszólnak a sorsukba

Képzőművészet

Hajléktalan emberekről és élethelyzeteikről készült aktivista- és civil fotókat állítottak ki a Kassák Múzeumban, ahol az életmű egy szeletét bemutató állandó kiállítás és a hajléktalanság kriminalizációjának témája igen érdekes egységet alkot.

Kötélen száradó ruha, nagy gonddal összetákolt kalyiba, amely az otthont jelenti, benne felhalmozott ingóság, néhány személyes tárgy és minden, ami szükséges. A hajlék előtt közvetlenül mosakodásra alkalmas fémlavór mellett macska ül: őriz, vár, figyel, míg az otthont alakító egyik deszkán vagy pozdorjalapon ismerős zöld fröccsöntött műanyag figura, Shrek áll.

Amíg a Fővárosi Közgyűlés rendeletben nem tiltotta a hajléktalan emberek úgynevezett „életvitelszerű tartózkodását” a közterületeken, addig nem igazán volt széles körben ismert, hogyan élnek azok a hajléktalan emberek, akik konkrétan nem az utcán élnek. De 2014. december 4-e után az otthontalan emberekért küzdő aktivistáknak és a velük szövetséges civileknek stratégiát kellett váltaniuk ahhoz, hogy váratlan, addig nem tapasztalt helyzeteket kezelni tudjanak, vagy jó esetben megoldják őket.

Az aktivisták és szövetségeseik, valamint az érintettek mindig nagyon különböző kontextusban szoktak megjelenni a képeken: ők a demonstrálók vagy a politikai intézkedések elszenvedői. Számtalan formában és céllal használnak hajléktalan emberekről készült fotókat: dokumentálnak, bizonyítanak, személyes történetekről, speciális életkörülményekről tudósítanak. Ám nemcsak a sajtófotók tesznek így, hanem az aktivisták és sokszor az érintettek által készített fotódokumentumok is, amelyek segítségével újra meg újra megkérdőjelezhetik a széles körben elterjedt sztereotip elképzeléseket, amelyek révén konkrét jelenségekre hívják fel a figyelmet, vagy csak hangsúlyozzák a társadalmi egyenlőtlenséget és igazságtalanságot.

Vörös Anna: Szociális lakásfelújítás

Vörös Anna: Szociális lakásfelújítás

 

Az Összefogás a hajléktalanság kriminalizációja ellen című programbemutató kiállítás is – amely az óbudai Kassák Múzeumban látható – azt a célt szolgálja, hogy A Város Mindenkié (AVM) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) együttműködésében megmutassák, mi történhet egy hajlék nélküli emberrel a mindennapokban. Ahogy az AVM napi, általános működésében, úgy a képek készítése során is a hajléktalan emberek aktívak, cselekvők, akik – ha segítséggel is, de – beleszólnak sorsuk alakulásába. A kiállításon megtekinthető képeket civil szimpatizánsok és maguk az érintettek készítették, akik a Csoszó Gabriella által vezetett Fotózás és Aktivizmus tanfolyam jelenlegi vagy volt  hallgatói. A képkészítők – ahogy az a kiállítás írásos anyagában is olvasható – egyre tudatosabb képhasználatról és képkészítésről tesznek vagy tettek tanúbizonyságot. Vörös Anna, Balogh Dina, Dombóvári László, Palotás Ágnes és Papp Dóra otthonokat, privát szférákat jelenítenek meg, vagy épp egy szociális bérlakás felújítását, kunyhóbontást, a zuglói kunyhólakók bírósági tárgyalását mutatják be.

A magánélet „megnyitása” a nyilvánosság előtt csak kivételes helyzetekben történik meg, ám mióta zajlik a hajléktalan emberek kiszorítása a közterekről, egyúttal folyik a kunyhóbontások elleni küzdelem, úgymond a harc része lett ez is. A kiállított képeken pedig egyértelműen tükröződnek a kép megszületésének körülményei, illetve a hatalmi pozíciók is.
A múzeumban kiállított néhány tucat kép így nemcsak kordokumentum, hanem egyik-másik sajtófotó szintű teljesítmény is, megindítóan közeli és részletgazdag művek; az egyik sorozat még bírósági tárgyalás bizonyítékaként is fontos szerepet töltött be.

És hogy miért épp a Kassák Múzeum ad helyet állandó kiállítása mellett ezeknek a fotóknak? Ma már talán csak a Kassák Lajos életművét jól ismerőknek evidencia, hogy a nagyon szegény családból származó művész, aki 12 évesen kénytelen volt otthagyni az iskolát, hogy aztán autodidakta módon fejleszthesse saját magát, baloldali emberként sosem választotta szét magában a művészt és a társadalomért felelős embert, s aki egyik utolsó folyóiratában, a Munkában többek között a munkások szociális helyzetét mutatta be. Ráadásul a Kassák Múzeum újító, befogadó gesztusával sikeresen helyezte most előtérbe a határátlépés oly inspiratív és gazdag lehetőségét is.

A kiállítás június 7-ig megtekinthető.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.