Építészet: Restaurált díszletek (A felújított Sándor-palota)

  • Szentpéteri Márton
  • 2002. július 11.

Képzőművészet

Idén kora nyárra végleg elkészült a világörökség részeként számon tartott, a Buda vári panoráma szívében évtizedek óta a II. világháború szomorú mementójaként megbúvó, romos Sándor-palota teljes felújítása. A Vár víz felé eső épületeinek

Idén kora nyárra végleg elkészült a világörökség részeként számon tartott, a Buda vári panoráma szívében évtizedek óta a II. világháború szomorú mementójaként megbúvó, romos Sándor-palota teljes felújítása. A Vár víz felé eső épületeinek

a Sándor-palotáéval kiegészült homlokzatsorozata ismét hamisítatlan közép-európai, kaszárnyás fellegvár benyomását kelti, akárcsak a prágai Hradzsin a Károly híd felett.Apalota Pollack Mihály tervezte klasszicista épülete eredetileg a Szlavniczai és Bajnai Sándor grófok rezidenciája volt, amelyet először az 1867-es kiegyezés idején alakítottak át miniszterelnökségi használatra. Orbán Viktor kormánya egy 1999-es határozata szerint ismét ebben a funkciójában kívánta helyreállítani a jól ismert világháborús romot. A rekonstrukció megindítása érdekében kiírt közbeszerzési pályázatot 2000 októberében a Középületépítő Rt. nyerte, amely a Fővárosi Építő Rt.-t bízta meg a kivitelezési munkálatok lebonyolításával. A felújítást Potzner Ferenc és Braun Karolina vezető építészek koordinálták. A két és fél milliárdos beruházás mintegy tizenhat százalékát, azaz négyszázmillió forintot (!) belsőépítészeti munkákra fordítottak; a tervezők Magyari Éva és Pazár Béla voltak. A minél pontosabb korhűségért Dávid Ferenc művészettörténész felelt.

Az azóta már távozott Orbán-kormány május 23-i, utolsó ülését immár a csaknem kész palotában tartotta, s az azt követő szombattól az épületet megnyitotta a nyilvánosság előtt mindaddig, amíg az új kormány nem dönt a hasznosításról. A tízezer példányban nyomtatott tájékoztató füzetecske június elejére már elfogyott. Ebből is jól látszik, hogy a magát polgárinak nevező kormány ezen

utolsó szimbolikus beruházása

iránt meglehetősen nagy volt az érdeklődés. Sőt, a látogatás tulajdonképpen már csaknem afféle Forza Ungheriá-s akciónak minősült, mint a demokráciát alapjaiban fenyegető szavazatszámlálósdi vagy a Margit-szigeti szabadtéri show a la Berlusconi.

A palota újjáépítése a konzervatív műemlékvédelem filozófiájának tulajdonképp remekül megfelel, esze ágában sincs formabontó kísérletekbe bonyolódni. Már-már hallani véljük Hentzi ágyúinak zaját, oly hitelesnek tűnik a reformkoros-forradalmi kulissza újjávarázsolása a Várban. A kőnyomatokról jól ismert, biedermeier légkör, keverve némi schönbrunnos-fertődös mázzal, no és persze a kiegyezés körüli idők enteriőrjeinek világával, illetve Ybl Miklós neobarokkjával és Hikisch Rezső neoempire-jével. Mintha csak a - szintén nem régen felújított - Nemzeti Múzeum vagy a Sándor-palota tőszomszédságában álló Történeti Múzeum korhű kiállítótermeiben járnánk-kelnénk! Mária Terézia, Lotharingiai Ferenc társuralkodó és József nádor korabeli egész alakos ábrázolásai, Barabás Miklós Széchenyi Istvánról és Eötvös Józsefről készített képei, a híres Franz Eybl-portré Deák Ferencről, Than Mór Batthyány Lajost ábrázoló festménye az utóbbi kormányának metszetével egyetemben, Kossuth Lajos kormányzó és Andrássy Gyula miniszterelnök portréi követik egymást a termekben. Továbbá karcsú cserépkályhák, egyedi gyártású tapéták, kézi csomózású szőnyegek, bordó és kék bútorkárpitok, aranykeretes, nagy felületű tükrök, súlyos csillárok díszítik az épületbelsőt, és mindezt a történeti gyűjteményeket is felülmúló

bútorparádé

egészíti ki. Meglehetősen muzeális hangulat ez egy fiatal köztársaság fiatal miniszterelnökéhez... A mamuszban (!) csoszogó látogatóban hamar felmerül a kérdés, lehet-e itt egyáltalán kényelmesen, a mai világ elvárásai szerint dolgozni? Vagy minden a protokoll logikájára járt volna? A közvetlen beosztottak, titkárnők és takarítónők hada is oly kimért lépésekkel mozgott volna a miniszterelnök körül, mint a külhoni államférfiak és az őket kísérő diplomatasereg?

Ma még talán nem köztudomású, hogy az épített környezet legalább annyira befolyásolja a bentlakókat, amiképp a megrendelők, tervezők és kivitelezők az épített környezetet. A Sándor-palota esetében a túlnyomórészt 19. századi enteriőrmontázs nyilván cseppet sem véletlen választás, s egyáltalán nem csupán a szigorú műemlékvédelmi szempontok miatt! Ez a restaurált térélmény sokkal inkább hasonlít az igen nagy költségvetésű, ám közepes kultuszfilm, A Hídember díszleteire, forgatási helyszíneire - beleértve Metternich vagy Ferenc József irodáit, fogadótermeit is -, mint egy

a megkezdődött jövőben tevékenykedő

modern miniszterelnök munkahelyére. Ez a jelképes világ ugyan egy többé-kevésbé körvonalazható, nemes hagyomány újjászületését ígéri, ám épp az hiányzik belőle, ami egykor Széchenyiék, Kossuthék és Deákék nemzedékét igazán naggyá tette: a bátor innováció. A felújított Sándor-palota kínálta esztétikai élménynél mindenképpen meggyőzőbb volna egy olyan konzervatív értékrendet közvetítő arculat, amelyhez szervesen kapcsolódhat a hagyományok építő újraértelmezése, hiszen egy valóban gyümölcsöző konzervatív eszmerendszer nevének sugallata ellenére éppen hogy nem konzerválni törekszik a múltat, de jóval inkább működésbe hozni a jelenben a jövő számára. Aki járt már a berlini Reichstagban felújítás előtt, majd pedig Norman Foster bravúros - az enteriőrt teljesen átértékelő - rekonstrukcióját is megismerte, bizony joggal gondolkodhat el azon, hogy a Sándor-palota - és így persze Budapest - ha kisebb léptékben is, de vajon nem érdemelt volna-e valami bátrabb, urambocsá´ nemzetközi színvonalú építészetet, restauráció helyett ízig-vérig konstruktív felújítást? Olyat, ami ráadásul mind elvi, mind pedig gyakorlati értelemben jobban megfelelt volna egy, a történeti hagyományait mélyen tisztelő, ámde lendületesen fejlődő és büszkén a jövőbe tekintő ország miniszterelnökségének. A kívül korábban felújított Sándor-palota a közelmúltban alkalmanként megnyitotta már kapuit a látogatók előtt, így például az emlékezetes Giccskiállítás idején. Akkoriban teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy a csupasz, téglafalas épület majdan nem friss, modern formában éled újjá, hanem korhű,

filmgyári díszletezésben,

amelynek kétségtelenül árulkodó vonása a spaknival varázsolt műmárvány becsapós, némileg bizony kisstílű talmisága, amelyben mellesleg tobzódik az épület.

A fenti megítélésen nem változtat az a tény sem, hogy a Glatz Ferenc, Katona Tamás és Ráday Mihály alkotta újrahasznosítási bizottság május 31-én a Sándor-palota államfői hivatalként történő hasznosítását javasolta Medgyessy Péter új miniszterelnöknek. "A restaurált épület méltón jeleníti meg a magyar történelmi államiságot" - így a szakértők. Az újrahasznosító bizottság helyesnek tartja, hogy a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az államfő külön épületekben foglalják el helyüket, ekképp térben is szimbolizálva a jogállamiság alkotmányos alapelveit. Ez a kritikátlan hozzáállás - afféle bárgyú ízlésbéli "jogfolytonosság" - nagyban emlékeztet a Medgyessy-Orbán televíziós vita azon

szellemi mélyrepülésére,

amikor kivételes módon mind a két fél gond nélkül egyetértett az új Nemzeti Színház állítólagos szépségének kérdésében. A döntés meghozatala előtt Glatz, Katona és Ráday természetesen számba vették az újrahasznosítás más lehetőségeit is. Sem kormányzati hivatalnak, sem közművelődési vagy közgyűjteményi célokra nem találták igazán megfelelőnek, bár a köztársasági elnökhöz köthető közművelődési rendezvények és közgyűjtemények időről időre helyet kapnának az épületben, amelynek egy része egyébként, a nemzetközi gyakorlatot követve, időnként - mindezektől függetlenül is - ismét megnyílna a nagyközönség előtt.

Hogy a köztársaság elnökének protokollja megkívánja a rangjához méltó, illetve az alkotmányos igényeknek is megfelelő elnöki palotát, nem kérdéses. Viszont az már jóval vitathatóbb, hogy a jövő Magyarországát egy restaurált épület szimbolizálhatja-e kellőképpen. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az Országház már maga is ilyen jellegű műemlék. Egy másik szempontból is aggályos a bizottság javaslata. A Vár ma - hasonlóan a párizsi Louvre, a bécsi Burg vagy épp a nápolyi Palazzo Reale esetéhez - a kultúráé, és nem a hatalomé. Amiképpen a Szent Koronának sem az Országházban volna a helye, akármit gondol is a polgári holdudvar.

Szentpéteri Márton

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.