Keresztury Tibor: Rekviem egy napilapért

publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

2002.

július 4-én 9 órára szűk körű értekezletet hívott össze a Hajdú-Bihari Napló lapigazgatója az újság debreceni székhelyén. Rövid értékelésében elmondta, hogy az újság változatlanul a lapcsoport legerősebb tagja - gazdasági és tartalmi értelemben egyaránt -, a példányszám, a hirdetési bevételek nyeresége az utóbbi évek során folyamatos növekedést mutat. Hozzátette, hogy a szép siker, a zavartalan működés, a vidéki sajtóban mondhatni páratlan prosperálás elsősorban a lapot irányító főszerkesztő, a karakteres szellemiség pedig nem kis részben a kulturális rovatvezető áldozatos munkájának köszönhető. Aztán felállt, kezet fogott velük, és azonnali hatállyal elbocsátotta mindkettőjüket.

Átszervezés. Ennyit fűzött hozzá, átszervezés.

Megteheti? Persze hogy. Jogában áll? Persze hogy. Csakhogy. Csakhogy az a helyzet, hogy evvel az intézkedéssel vélhetően a helyi nyilvánosság szerkezetébe történt nehezen orvosolható beavatkozás - talán nem véletlen, hogy a városban már másnap az önkormányzati választásoknak megágyazó paktumot sejtett mindenki a Fidesz és az osztrák tulajdonos között. Hisz ha a Napló most véget ért korszakának irányultságát ellenzékinek nem is mondanám, az egyetlen független - esetenként kifejezetten bátor - sajtóterméknek számított ezen a vidéken: ha szükségét érezte, mindenkor volt mersze kitenni a kérdőjeleket, s nem fogta be az orrát szemérmesen félrenézve, laposat pillantva, ha úgy érezte, bűzlik valami. Hogy ez itt, a zászlósváros közegében alkalmasint forradalmi tettnek számíthatott, az nem is feltétlenül az újság érdeme volt: az értelmes párbeszédre, konstruktív együttműködésre törő halk, óvatos kritikai hangok megszólaltatója meglehetősen könnyen kapja meg itt az "ellenség" titulust; a város elveszejtésére törő rémalak lesz semmi perc alatt, pedig lehet, hogy csupán segíteni akart. A vezetés köreiben sokakat szemmel láthatóan idegesített is a lap irányvonala - főként, amikor a vagyonkezelő holding s a nagy hatalmú Cívis Ház Rt. ügyeinek is utánajárt - holott a hozzáállás, ismétlem meg, egyáltalán nem volt ellenségesnek mondható: a lap csupán információkat szerzett, forrásokat keresett, közelebbről is megnézte, kérdezett - azt tette tehát, ami a sajtó dolga volna elvileg. Ez a hűvös, tartózkodó viszony azonban épp elég okot ad most mégis arra, hogy az utcán, a kocsmákban az elbocsátás hátterében politikai nyomásról beszéljenek - ami majd az elkövetkezendő hónapokban természetesen épp az újság révén nyer cáfolatot vagy igazolást, addig mendemonda marad.

Ha viszont nem játszott szerepet más, mint a tulajdonosi akarat, akkor szétteszem a kezem: nehezen volna cáfolható, tényleg, hogy az Inform Média Kft. megyei napilapjai - a miskolci, a nyíregyházi és a nagyváradi újság - közül magasan a debreceni volt a legszínvonalasabb és üzletileg a legsikeresebb. Egy jól működő, Porcsin Zsolt által 1998 őszétől tudatosan, koncepciózusan felépített műhely lett lefejezve itt. Pozderka Judit kirúgásával pedig az a kultúrrovat szűnt meg - igen, komplett, nem kell ilyen, mondta a lapigazgató -, ahol a tájhaza legjobb erőinek, Tar Sándornak, Borbély Szilárdnak, Szirák Péternek és Sutyák Tibornak volt állandó, heti rovata, s amelyik 2000 októbere óta szerénységem tárcáinak is helyet adott minden áldott szombaton - nyolcvanhét alkalommal, mert az elköszönő cikket persze nem közölték, amin én egyébként - ismerve a cikket - egyáltalán nem csodálkozom. Ahol interjúk, cikkek, könyvkritikák formájában Esterházy Pétertől Lázár Ervinig, Nádas Pétertől Kányádi Sándorig alkalmanként felbukkant a kortárs magyar irodalom élvonala. Hogy mégsem lélegezhet most fel az ezáltal kiszorult helyi dilettánsok hada, az annak köszönhető, hogy nem lesz a lapban innentől kultúra.

Egy szép korszaktól - a Hajdú-Bihari Napló történetének legjobb korszakától - búcsúzom tehát most: társaimmal együtt veszem a kalapom, s "átszervezem" magam. Ha rám cáfol a lap jövője, hálás leszek, s a plurális nyilvánosságra vágyó, szócső helyett az újságot szerető emberekkel együtt olvasni fogom. Ha meg beáll a sorba, s a Debrecen fantázianevű ingyenes hetilaphoz, esetleg a péntek esti Sajtóklubban is - jogosan - megdicsért Körkép című közlönyhöz fog igazodni, akkor majd legfeljebb nem olvasunk helyi napilapot. Nem halunk bele.

Az újságot július 8-ától a hatáskörök megosztásának jegyében kiadóvezető-főszerkesztőként, továbbá felelős kiadóként (más tiszte nincs) a menesztett főszerkesztőnek felmondó Szabó Miklós jegyzi, és nincs kulturális rovata. Figyelünk.

publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...