III. Open Filmfesztivál: élet a széleken

szerző
- vörös-orosz -
publikálva
1999/37. (09. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az idén harmadszor megrendezett Open Film Fesztivál lassan kezdi kinőni magát, de legalábbis a Blue Box mozit. Szombat este például legalább háromszáz ember zsúfolódott be a megtévesztő módon nagyterem névre keresztelt helyiségbe. A levegő (és néha a megfelelő hangosítás) hiányát azonban ellensúlyozták a szervezés finomságai. Reggelente ingyen kakaó és kalács, az udvaron olcsó meleg étel és egy tangóharmonikás bácsi. Az emeleten zenés teaház, esténként bulik a Trafóban. Egyszóval majdnem tökéletes környezet a majdnem tökéletes filmekhez és a vetítéseket követő esti zsűribeszélgetésekhez.

Az idén harmadszor megrendezett Open Film Fesztivál lassan kezdi kinőni magát, de legalábbis a Blue Box mozit. Szombat este például legalább háromszáz ember zsúfolódott be a megtévesztő módon nagyterem névre keresztelt helyiségbe. A levegő (és néha a megfelelő hangosítás) hiányát azonban ellensúlyozták a szervezés finomságai. Reggelente ingyen kakaó és kalács, az udvaron olcsó meleg étel és egy tangóharmonikás bácsi. Az emeleten zenés teaház, esténként bulik a Trafóban. Egyszóval majdnem tökéletes környezet a majdnem tökéletes filmekhez és a vetítéseket követő esti zsűribeszélgetésekhez.

III. Open Film Fesztivál

Az OFF lényege az előzsűri hiánya: vagyis minden benevezett filmet levetítenek, akkor is, ha az teljességgel nézhetetlen. Ez egyben azt is eredményezi, hogy a gyanútlan látogató, betévedve egy blokkra, rosszabb esetben könnyen átértékeli a tévéhez való viszonyát (ott legalább nem rángatják a kamerát), jobb esetben pedig jövőre maga is nevez. De hát ettől OFF az OFF, és senki nem állíthatja, hogy egy valódi offoló megelégedhet a díjkiosztó utáni Best OFF vetítéssel, már azért sem, mert ebbe az egy órába nem fér bele az összes figyelemre méltó film. Olyan alkotók is megjelennek itt, akik csak színtiszta lelkesedésből, a filmezés kedvéért filmeznek, és olyanok is, akik valahol a profizmus felé kacsingatnak. Persze az utóbbiak sem a lelkesedésnek, hanem valószínűleg sokkal inkább a pénznek vannak híján.

Ez a felosztás természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyon lelkes csoportba sorolandóknak nem voltak jó ötleteik, csupán azt, hogy általában a megvalósítás járt kisebb-nagyobb problémákkal. Ez leginkább a kamerakezelésben (a könnyű ez a kamera, hát mozgassuk, illetve a ha már ilyen sok gomb van rajta, akkor nyomkodjuk is jelszóval forgatók), a filmek ritmusában és hosszában (ez a snitt is jó lett, kár lenne kihagyni) mutatkozott meg.

A másik oldalon

a szinte már profin felvett, vágott és jól átgondolt alkotások állnak. És ezek közé nem csak a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról kikerült filmek tartoznak. Igencsak ígéretes, igényesen kidolgozott művek érkeztek a különböző független iskolákból és műhelyekből (pl. Előtér Művészeti Iskola, Moholy Nagy Művészeti Egyesület, Szellemkép Szabadiskola) és néhány teljesen egyedül dolgozó embertől is.

A közel kilencven filmet a zsűri több mint húsz díjjal jutalmazta, igaz, a nyertesek közül sokan "csak" egy OFFlevelet, illetve a díjkiosztót levezető Superman saját felajánlásaként egy-egy cigirágót vehettek át. A díjeső oka elsősorban a különböző műfajú filmek összevethetetlenségében rejlik, no meg abban, hogy egy-egy műfajban (például az etűdök közül Mucsy Szilvia Utószezonja, Móczár István Impressionje, Beran Dániel Nagykálló című munkája vagy Csáki László filmjei) több kiemelésre méltó dolgozat is akadt.

Ugyancsak erős volt a dokumentumvonal, többek között Gács Tamás elbeszélése a vízen úszó házban élő családról, illetve Török Ferenc témaválasztásában a fesztivál szelleméhez jól passzoló munkája, a Hajtás Pajtás menni Amerika. A kategóriában OFFkár-díjat kapott Szia Nagyi, jól vagyunk című "talált" anyag (mely véletlenül került a rendező Füredi Zoltán kezébe) egy Magyarországon megtelepedett mongol kereskedőcsalád videóra vett, az otthon maradt nagymamának szánt üzenetének szerkesztett változata. A családtagok a kamera előtt a betanult szövegeknek kezdenek neki, aztán persze csak elrontják. A minitanulmány végén slusszpoénként az óvodás kisfiú a Happy Gang Fiatal szerelem című számát énekli, táncolja el a nagymamának. Jobb, mint az eredeti. Díjat érdemelt volna Egyed László filmje is, az ´k és ők. A rendező a Milyen az ideális nő?, Milyen az ideális férfi?, Van-e sírig tartó szerelem? kérdésekkel szólította meg az utca emberét, és legtöbbször szelíden belekötött a válaszokba is.

Humor kategóriában kiütéssel győzőtt Csobay Bence Total kung-fu III. című filmje, mely a kung-fu-és karatefilmek kifigurázása - öt percben. A Fiatalok & Érzelmesek Csoport munkája a közönségdíj mellett képregény kategóriában is nyert. A Könnyűlányokkalkeménykedni gátlástalan és zseniális paródiája a magazintinédzserek képzelt világának, a fotóképregények (lásd Bravo, Százszorszép és a szép emlékű Juice) stílusában. Ez a film az OFF után is megtekinthető lesz, ugyanis a közönségdíjjal együtt jár egy nyilvános vetítés a Blue Boxban.

Az operatőrök közül

feltétlenül említésre méltó Dala István, aki egyben rendezője is volt az általa felvett filmnek. Az Esélyegyenlőség című, másfél perces társadalmi célú reklám nagyon szépen és profin felvett, frappáns alkotás, mely a nők munkaerőpiacon fennálló esélyegyenlőtlenségére hívja fel a figyelmet. Kár, hogy Magyarországon most még messze sem látszik olyan szervezet, mely hajlandó lenne támogatni ilyesfajta reklámokat.

Az OFF-ra nevezett filmek közül utóéletét tekintve kilóg Bernáth Zsolt Hasfalmetszők című trashje. A dunaújvárosi illetőségű csapat már több lokálisan sikeres horrort forgatott, értsd: a helyi videotékákban is kölcsönözhető filmet. A Hasfalmetszőket a kis pénzből meglepően jól elkészített véres effektek, a horror műfaji szabályainak ismerete és a tarantinós humor teszi érdekfeszítővé.

A díjkiosztás az efféle ceremóniák jó szokása szerint kicsit hosszúra nyúlt, de még mindig semmi volt egy vágatlan Oscar-gálához képest. A bájos Angéla tökélyre fejlesztett dívaimitációi mindenesetre ezt a feelinget is behozták a képbe egy pillanatra. A műsorvezetés verbális részét bonyolító Supermannek is jó estéje volt, a díjazottak többsége kedélyesen tűrte a kötözködését, annak ellenére, hogy egyikük filmjét se látta. Vigasztalásul az OFFlevelek és OFFkár-szobor mellé ki-ki kapott még néhány tekercs Super 8-as filmet, színházjegyet, pékárut vagy éppen filmszalagokból készített táskát. Az utóbbival meglepettek bevallottan jobban örültek volna a natúr nyersanyagnak, a táskák tervezői viszont alighanem annak, ha ezt a véleményüket a díjazottak inkább megtartják maguknak. De még ez is belefért. Mert ez a fesztivál, mint a neve is mutatja, nyitott.

- vörös-orosz -

szerző
- vörös-orosz -
publikálva
1999/37. (09. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...