Képzőművészet

A tervek szerint október 31-én, a Bálnában nyílik Budapest harmadik legnagyobb kiállítótere. Andrási Gábor kurátorral és Török Tamással, a Budapest Galéria kiállítási osztályvezetőjével a félreértésekről és az új hely profiljáról beszélgettünk.

Ha létezne a legkülönlegesebb magyar magángyűjteményeket rangsoroló lista, abban kétségkívül Vörösváry Ákos és az Első Magyar Látványtár Alapítvány állna az első helyen.

A múlt hét legfontosabb híre, hogy Gulyás Gábor igazgató az Emberi Erőforrások Minisztériumával egyeztetve lemondott a Műcsarnok vezetéséről, és ezentúl a kormányzat számára kiemelten fontos nemzetközi kulturális kapcsolatok fölvirágoztatására fordítja majd energiáit mint miniszteri biztos.

"Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ néven új, korszerű kortárs vizuális intézmény és szakmai rendezvényközpont jön létre" - jelentette be múlt csütörtökön Halász János kultúráért felelős államtitkár. Ilyen intézményre kétségkívül nagy szükség van, de az egyeztetés hiányát többen bírálják, és az Ernst Múzeum megszűnése is fájdalmas lehet.

A magyar fotográfia intézményi állóvizét fölkavarták mostanában: egyelőre nem ismert háttérkoncepció alapján, az érintettek - képzőművészek, fotóművészek, kurátorok és kritikusok - véleményének szokásos megkerülésével Ernst Lajos egykori múzeumából fotográfiai célú kiállítóhely lesz.

Bár a Ludwig Múzeum előző vezetője és kurátorcsapata sokat tett azért, hogy a kortárs képzőművészet iránt érdeklődők számára láthatóvá tegye a kortárs nemzetközi törekvéseket, soha ilyen erőteljesen nem érződött a falak között a Nyugat lehelete.

Immár négy éve, hogy nyaranta, Hello Wood néven összművészeti alkotótábort szervez építészeknek. A Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem (MOME) 37 éves tanára azon igyekszik, hogy a magyar építészetben ismét megjelenjen a társadalmi felelősségvállalás.

A budai bevásárlóközpontban már hat éve működő Molnár Ani Galéria filiáléjában, a kisméretű és a pláza terében felolvadó, nyitott szerkezetű Park Galériában általában helyspecifikus installációkat állítanak ki a meghívott művészek.

A roma holokauszt emléknapja (augusztus 2.) után három nappal az ózdi önkormányzat túlzó mértékűnek ítélte a cigánytelepen élők kánikulai vízfogyasztását, és elzárta a köztéri csapokat, vagy csökkentette a víznyomást, hogy lassabban teljen meg a vödör.

Kánikulában sok mindent nem lehet csinálni: punnyadhatunk a lesötétített szobában, nyomoroghatunk társainkkal a Balaton felmelegedett vizében, üldögélhetünk hűtött villamosokon (körjáratok előnyben) vagy betérhetünk légkondicionált plazákba, netán múzeumokba és kiállítótermekbe.

Nem ritka gyakorlat a múzeumi működésben, hogy ha a kiállítási program épp hiányt mutat, a kurátorok utánagondolnak, mely művésznek közeleg éppen kerek születésnapja. Az egyetlen probléma ezzel a praktikus múzeumi megoldással, hogy nehéz és méltánytalan helyzetbe tudja hozni a hagyatékok gondozóit és az életműveket feldolgozó művészettörténészeket.